Olimpiák - 73 éves az olimpiák történetének egyik legnagyobb emberjogi harcosa
73 éves az olimpiák történetének egyik legnagyobb emberjogi harcosa
Fotó: Europress/AFP

73 éves az olimpiák történetének egyik legnagyobb emberjogi harcosa

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2020/02/25 15:15
Egy fekete sprinter 1968-ból. Volt egy álma, noha az olimpiai aranyérmet már megnyerte. Éppen ma 73 éves Lee Evans, aki történelmi jelentőségű szerepet vállalt a fekete sportolók emberi jogokért vívott harcaiban. 

Az 1968-as mexikóvárosi olimpia súlyos és szenzációs történetektől hemzsegett. Ezek közül csak egy, bár kétségtelenül a legnagyobb súllyal bíró volt a rögtön fekete egyenjogúsági szimbólummá vált két ökölbe szorított kesztyűs kéz a 200 m-es síkfutás dobogóján. Tommie Smith és John Carlos eseténél azonban kevésbé őrizte meg a közvélemény a 400-on és váltóval aranyérmes Lee Evans szerepét, aki pedig ugyanúgy az események mögött állt. Mondhatni, a két ökölbe szorított kéz egyik szellemi atyja volt, még ha ő maga 200-on nem is állt a dobogón. (Nota bene, nem is indult.)

Evans ugyanis már középiskolásként elkezdett futni, ahol végig veretlen maradt a 440 yardos távon, ezért Fulbright ösztöndíjjal felvételt nyert a San José State Universityre, Kaliforniába. Itt vált világossá, hogy nagy futóvá, valószínűleg olimpiai bajnokká válik. 19 évesen, újoncként egymás után négyszer nyerte meg a nagy presztízzsel bíró Amateur Athletic Union vonatkozó számát. Ráadásul itt lett csapattársa többek között az a Tommie Smith, akivel 1966-ban együtt voltak annak a 400-as váltónak a tagjai, akik először futottak három percen belül a 4x400 métert. Evans 1967-ben Winnipegben megnyerte a pánamerikai bajnokságot is, elsőként teljesítve 45 másodperc alatt a 400 métert.

A sporttörténelem lapjaira azonban egyenjogúsági törekvéseivel került igazán. 1967 októberében ugyanis ő is ott volt az Olympic Project for Human Rights alapítói között.

Ez a szervezet némileg beleillik az 1960-as évek feketék jogaiért harcoló, Martin Luther King és Malcolm X által fémjelzett tendenciákba, ők azonban inkább sport témájú törekvéseik által voltak ismertek. Szerették volna elérni a rasszistának tartott NOB elnök, Avery Brundage lemondását, hogy a kisebbségi fehér elnyomás alatt álló dél-afrikai és rodéziai olimpiai csapatokat ne hívják meg a mexikóvárosi játékokra, hogy a klubok minél több afro-amerikai segédedzőt alkalmazzanak, és hogy Muhammad Ali visszakapja nehézsúlyú boxvilágbajnoki övét. 


A bojkott helyett végül a politikai véleménynyilvánítást választották Mexikováros fekete sportolói. Ahogy Evans nyilatkozott egy interjúban, szerette volna, ha mindenki világosan érti az olimpia alatt, mit gondolnak a kialakult helyzetekről, de nem akarták senkitől elvenni az olimpián való részvétel lehetőségét. 

Ugyanígy jelen volt Lee Evans is, aki 43,86 mp-es eredménnyel, világcsúccsal nyerte meg a 400 méteres síkfutást, és a mai napig ő a 13. leggyorsabb futó ezen a távon. Tommy Smith és John Carlos ökölbe szorított fekete kesztyűs keze után Lee Evans és a táv második és harmadik helyezettje, Larry James és Ron Freeman, három fekete amerikai futó a polgárjogi mozgalmak radikális ágának számító Fekete Párducok jelképében, fekete svájci sapkában vette át az érmeket, és hallgatta meg a himnuszt. John Carlosékat tettük után hazaküldték az olimpiai faluból, Evans és társai azonban maradhattak, így - szintén világcsúccsal - megnyerték a 4x400 m váltót is.

Evans a folytatásban edzőként tevékenykedett, 1983-ban helyet kapott az Egyesült Államok nemzeti atlétikai hírességek csarnokában. Sajnos 2014-ben egy doppingügy vetett árnyékot edzői pályafutására, amiért négyéves eltiltást kapott. 

Hozzászólások