301 Moved Permanently


nginx/1.14.2
Ízig-vérig Le Mans | Eurosport
Le Mans - Ízig-vérig Le Mans
Ízig-vérig Le Mans
Fotó: Europress/AFP

Ízig-vérig Le Mans

LantiLanti
2014/06/16 22:53

Hogyan lehet egy 24 órás autóversenyről röviden írni? Fogalmam sincs, de megpróbálom. Főleg azért, mert a 82. Le Mans 24 órás minden másodpercében méltó volt azokhoz a hagyományokhoz, amelyek az elmúlt közel 100 esztendő során a világ egyik legjelentősebb autóversenyévé és sporteseményévé tették a franciaországi egésznapost.

A 2014-ben bevezetett új technikai szabályok ismét felszították a technikai küzdelem tüzét, amely legalább annyira fontos része az autósportnak, mint a pilóták meccsei. A lényeg, hogy az utóbbi évek során messze nem tapasztalható tervezési szabadságot kaptak a gyártók, az ACO és az FIA ugyanis egyetlen ponton szorította meg az LMP1-es mezőnyt, a fogyasztásnál.

Gyakorlatilag előírták, hogy az egyes technikák mennyi üzemanyagból származó és visszanyert energiát használhatnak fel egy kör során, és innentől kezdve a gyártók feladata volt, hogy ebből mi tudnak kihozni. Az ötlet bevált, a műtét sikerült, és a páciens is életben maradt. Sőt.

Három egymástól merőben eltérő gyári technológia csapott össze a királykategóriában. Az elmúlt 14 versenyből 12-t megnyerő Audi egy V6-os, 4 literes turbódízel motorral érkezett, amihez viszont csak egy energia visszanyerő rendszert csatolt, ami a fékezés során gyűjtött összesen 2 MJ energiát. Teszteltek egy másikat is, de végül nem vetették be.

Az első két Endurance VB futamot nyerő Toyota az erőben hitt, ezért épített egy olyan gépet, ami a kigyorsításnál 1000 LE-s teljesítményre volt képes. Ezt egy V8-as, 3700 köbcentis szívó benzinmotor és két hibrid rendszer hozta össze. Mindkettő a fékezésnél gyűjtött energiát (az első és a hátsó tengelyen), és összesen 6 MJ-t állított csatasorba gázadásnál.

Toyota_LeMansA nagy visszatérő Porsche (16 győzelemmel a Le Mans legeredményesebb gyártója) eközben egy aprócska, mindössze 2.0 literes, V4-es turbófeltöltős benzinesre szavazott, ami mellé a japánokhoz hasonlóan két ERS-t csatolt. Az egyik fékezésnél termelt, a másik pedig a kipufogógázból nyert vissza energiát, összesen 6 MJ-t.

Ráadásul mindhárom gyártó más módon tárolta hibrid energiát, az Audi lendkerékben, a Toyota szuperkondenzátorban, a Porsche pedig egy lithium-ion akkumulátorban. Hát nem gyönyörű? Három ennyire eltérő autó esett egymásnak Le Mans-ban.

Előzetesen szinte mindenki az Audit faragta. Kóstolgatták a németeket, hogy túl kicsi a hibrid rendszerük, hiányozni fog az energia. Hogy túl konzervatívak voltak. Dr. Wolfgang Ullrichot és csapatát viszont mindez nemigen hatotta meg, a kopaszodó altmeister csak annyit mondott, tudják, hogy ez hátrányt jelent, de ők a kipróbált, megbízható dolgokban hisznek. A közvélemény a Toyotát tartotta abszolút esélyesnek, főleg miután a japánok a le mans-i tesztnapot is megnyerték. A Porsche pedig sötét lónak számított, hiszen hiába a 16 győzelem, ez mégiscsak egy új csapat, és egy teljesen új autó, 2014-ben nem lehet csak a 80-as években elért sikerekből megélni, ráadásul a megelőző versenyeken nem tűntek megbízhatónak a 919-esek.

LeMans_rajtÉs végül mi történt? A Le Mans ismét bebizonyította, hogy egy 24 órás versenyen semmi értelme előre tippelgetni. Az Audi kettős győzelmet aratott, a Toyota a harmadik hellyel a legnagyobb vesztes lett, a Porsche pedig annak ellenére emelt fővel távozhatott, hogy végül mindkét autójuk megállt műszaki hiba miatt.

Drámaian kezdődött a verseny, a #14-es Porsche (Dumas-Jani-Lieb) például a legelején 5 körös hátrányba került a befecskendező rendszer hibája miatt. A második órában aztán leszakadt az ég, és két autó is odaveszett az élmenők közül. A #3-as Audi (Bonanomi-Jarvis-Albuquerque) a csuromvizes pályán ütközött a #8-as Toyotával (Lapierre-Davidson-Buemi); utóbbi megúszta egy nagyobb szervizzel és 8 kör hátránnyal, előbbi számára viszont véget ért a verseny.

A harmadik órában jött egy újabb zivatar, ám utána felszáradt a pálya, és a #20-as Porsche (Bernhard-Webber-Hartley) vezetése is rövid életűnek tűnt. Élre állt a #7-es Toyota (Sarrazin-Wurz-Nakajima), és megkezdte hosszú uralkodását. Az este és az éjszaka során végig ez az egység vezetett, és úgy tűnt, senki sem állhat az útjukba.

Toyota_LeMans_2Az éj leple alatt Marcel Fässler ugyan ütős tempót tudott menni a #2-es Audival (Treluyer-Lotterer-Fässler), de így is csak pici nyomást tudott gyakorolni a Toyotára. Aztán eljött a hajnal, majd a reggel, és ahogy az Le Mans-ban lenni szokott felpörögtek az események. Ilyenkor már fáradt a pilóta, a csapat, és nem utolsó sorban a technikai is, nem meglepő, hogy a táv utolsó harmadában történnek a legnagyobb drámák.

Hajnali négy táján az #1-es Audi (Kristensen-Gené-Di Grassi) hét percet töltött a boxban, szintén injektor cserére volt szükség, és úgy tűnt, kiszálltak a győzelemért folyó meccsből. Pedig nem! Egy órával később  jött az igazi dráma, elektronikai hiba miatt az élen álló #7-es Toyota megállt az Arnage kanyarban, és mivel Kazuki Nakajima sehogy sem tudott visszajönni vele a boxba, hamarosan áthúzták a nevüket a listán.

A éjszaka már nagyon biztató tempót menő #2-es Audi állt így az élre, a műszaki hiba után éledező #1-es R18 Etron-Quattro pedig a második helyen haladó #20-as Porschét fenyegette. Ekkor jött az újabb dráma az élen álló Audi is a boxba kényszerült, turbóhiba miatt. A csere nem volt egyszerű dolog, így Lottererék két körös hátrányba kerültek.

Szinte hihetetlen, de ekkor az az #1-es Audi állt az élre, amely csütörtökig nem is létezett, Loic Duval szerda esti balesete után ugyanis gyakorlatilag nulláról kellett felépíteni. A francia el sem indulhatott a versenyen, Marc Gené-t hívták be helyére. Dramaturgiai szempontból tökéletes forgatókönyv lett volna a győzelmük, és őszintén megvallva, már el is kezdtem kigyűjteni az aktuális statisztikákat, amikor...

 Amikor durván három órával a leintés előtt az #1-es Audi is bajba került. Náluk is a turbót kellett kicserélni, és Kristensen így lemondhatott a 10. győzelemről. Kezdetét vette viszont egy újabb csata, az Audi hibáinak köszönhetően ugyanis a #20-as Porsche állt az élre. Dramaturgiailag az sem lett volna rossz, ha egyből a visszatérés alkalmával nyert a le mans-i csúcstartó, csakhogy a #2-es Audi legénysége nem volt színházi hangulatban.

Lotterer eszelős tempót ment, megfutotta a verseny leggyorsabb körét, és a Porsche hiába tett meg mindent, képtelen volt megőrizni az előnyt. Nem sokkal azt követően, hogy Lotterer visszaszerezte a vezetést (körhátrányt ledolgozva!!!) érkezett az utolsó meglepetés: előbb a #20-as, majd a dobogóra pályázó #14-es Porsche is a boxba kényszerült, végzetes műszaki hiba miatt.

Porsche_box Az Audi így kettős győzelmet aratott, megszerezte 13. győzelmét, a Lotterer-Treluyer-Fässler hármas pedig harmadszor nyert, és szép lassan a márka első számú egységévé lép elő. A Porsche problémáinak köszönhetően a #8-as Toyota végül harmadik lett, ám ez nem sok vigaszt jelentett egy olyan márka számára, amely esélyesként vágott neki a versenynek. A Porsche pedig annak ellenére is büszke lehetett magára, hogy végül mindkét 919 a boxba kényszerült, hiszen rögtön az első visszatérő évükben harcban voltak a győzelemért, még ha nem is erőből.

Mit tanultunk idén a Le Mans-ról? Elsősorban azt, hogy egy 24 órás versenyen nem feltétlenül az nyer, aki a leggyorsabb, hanem az, aki a legkevesebb időt tölti a boxban, és nem utolsó sorban az utolsó óra végén is a pályán van. Az Audi ismét bebizonyította, hogy az endurance-ban a rutin, a higgadtság és a megbízhatóság többet érhet, mint az erő és a gyorsaság. Korábban a Peugeot is kapott már ilyen leckét, most a Toyotának is kijutott.

Egy igazi, ízig-vérig Le Mans 24 órást láttunk, ami végig benne tartott bennünket a hintában. Eleinte azt hittük, verhetetlen lesz a Toyota, aztán azt, hogy nyer a #2-es egység. Utána bízhattunk a szenzációban, hogy mégis az #1-esnek jön össze, majd, hogy talán megnyerheti a Porsche. Végül viszont az a trió kapta meg az ember méretű serleget, amely a leggyorsabban vezette a legmegbízhatóbb technikát.

Audi_lemans_11Már így is gigászi méreteket ölt ez a beszámoló, így csak röviden a többi kategóriáról.

Az LMP2 hőse a Ligier volt. Az Onroak által épített autó Le Mans-ban szerepelt először, ám a hajráig uralta a terepet, ami óriási teljesítmény. Végül az Oak Racing (Brundle-Mardenborough-Shulzhitskiy) autója egy széttörő hátsó féktárcsa miatt kiszállt a győzelemért folyó harcból, a TDS-féle (Thiriet-Badey-Gommendy) Ligiernek pedig kedvezőtlenül jött ki a stratégia a végén. A győzelmet így a Jota Sport szerezte meg a Zytek-Nissannal, és a Simon Dolan-Harry Tincknell-Oliver Turvey felállítású brit alakulat először nyert kategóriát Le Mans-ban.

A győztes trió érdekessége még, hogy a harmadik pilóta eredetileg az a Marc Gené lett volna, akit végül az Audi behívott Duval helyére. A spanyolt így Turvey váltotta, aki remek teljesítménnyel járult hozzá a kategória győzelemhez.

A GTE Pro géposztályban eszelősen jó meccsek folytak, és szépen kiegészítették a P1-es showt. Amikor ugyanis az élen a Toyota dominált, a GT-ben vérre menő csatát vívott egymással az #51-es Ferrari (Bruni-Vilander-Fisichella), a #74-es Corvette (Gavin-Milner-Westbrook), a #97-es Aston Martin (Turner-Mücke-Senna) valamint a két gyári Porsche (Pilet-Bergmeister-Tandy és Holzer-Makowiecki-Lietz). A hajrára viszont fokozatosan elfogytak a riválisok, és az #51-es Ferrari magabiztos győzelmet aratott. 2012-ben ugyanez a felállítás nyert.

A GTE Am kategóriában a tiszta dán felállítású #95-ös Aston Martin győzött (Poulsen-Hansson-Thiim), ami szép tisztelgés volt a tavaly elhunyt Alan Simonsen emléke előtt.

Az utóbbi évek legjobb Le Mans-ja volt a 82., és nagy kár, hogy egy évet kell várni a következőre...

(A verseny teljes végeredményét ITT nézhetitek meg.)

Hozzászólások