Forma 1 - „Senna volt a vasárnapok öröme, amikor újra és újra megverte az egész mezőnyt”
„Senna volt a vasárnapok öröme, amikor újra és újra megverte az egész mezőnyt”
Fotó: Europress/AFP

„Senna volt a vasárnapok öröme, amikor újra és újra megverte az egész mezőnyt”

Berekalli BenceBerekalli Bence
2020/10/14 09:41
A neve egybeforrt a McLarennel, Monacóval, Doningtonnal, Estorillal, Suzuka első kanyarjával. A brazil nép fia, az ösztönös zseni, akit saját bevallása szerint is csak és kizárólag a győzelem érdekelt, és ezért bármire hajlandó volt, és akinek bántóan rövid időt, mindössze 34 évet szánt a sors. Róla szól be Bruce Jones: „Ayrton Senna – A Forma-1 halhatatlan legendája” című könyve, ebből emeljük ki most a legfontosabb részeket kedvcsinálás gyanánt.    

Majd minden sportág örök vitatémája, hogy ki volt a legnagyobb alakja. Különösen igaz ez a Forma-1-re, ahol nemcsak maga az ember, hanem a technika is megmérettetik, és így több száz, több ezer ember egymásra épülő tehetsége kell a sikerhez – nehezen elválasztható, hogy hol kezdődik a pilóta vele született gyorsasága, és hol ér véget az autó ereje, amiben ül. A Száguldó Cirkusz történelme jócskán bővelkedik óriási egyéniségekben: Jim Clark, Graham Hill, Jackie Stewart, Niki Lauda, Gilles Villeneuve, Nelson Piquet, Michael Schumacher, Lewis Hamilton – eredményeik halhatatlanná tették őket. Mégis: ha lenne minden idők legjobbja választás – főleg a szurkolók között -, Ayrton Senna jó eséllyel indulna az első helyért – pontosan úgy, mint amikor sárga bukósisakjában elindult a rajtrácsról a piros lámpák kialvásakor. 

„Az autóversenyzés, a versengés a véremben van. A részem, az életem része; egész életemben ezt csináltam, és kiemelkedik minden más közül.” 

Jones könyve a brazíliai gyerekkortól indul, és bármennyire is gyerek még, a kis Ayrton már ekkor kitűnik társai közül az elhivatottságával: 4 évesen kapja első gokartját, 8 évesen már versenyezne a 13 évesek között… A családi támogatás és a nyelvtudás hiánya sem akadályozza meg az európai kalandot, és bár 20 évesen apja nyomására beiratkozik egy üzleti iskolába, három hónap után otthagyja - az együléses autóversenyzés kedvéért. 

Senna az első pillanattól kezdve dominál: maga mellé állítja a szerelőket, a csapatot, csapattársánál jobb autót csikar ki magának, bármerre is veti a sors. Jones nem rejti véka alá, hogy ez a fajta viselkedés és hozzáállás már a Forma-3 alatti sorozatban, akkori nevén a FF2000-ben sem aratott osztatlan sikert. Érdekes azonban, hogy sem akkori csapattársa, Calvin Fish, sem későbbi csapattársai nem nehezteltek rá ezért - leszámítva persze Alain Prostot…„Ayrton már az első körben megnyomta, amikor a gumik még nem melegedtek be. Mindenki felett állónak gondolta magát, olyannak, aki megkockáztathatja ezt a dolgot” – mondta Fish.

A Forma-3-as korszakban sem engedett semmit a győzni akarásából – lett is belőle problémája rendesen: egy ízben csapattársát, a később szintén Forma-1-es pilóta Martin Brundle-t akarta megelőzni az utolsó kanyarban a győzelemért, de megforgott és kiesett; máskor csapattársa autójának tetején landolt. Brundle sem haragudott rá: „Rájöttünk, hogy nagyon jó hatással voltunk egymásra. Ha bármelyikünk is könnyű győzelmeket arat, nem tanultunk volna annyit.” 

„Egy újonc nem lehet az első számú pilóta. Képtelenség” 

Bernie Ecclestone mondja ezt, miután Ayrton első Forma-1-es csapatánál rögtön első számú versenyzővé avanzsált. Jones szerint ma már biztosan mosolyog ezen a kijelentésén… A Toleman akkori csapatmenedzsere, Pat Symonds elmondta, nem volt mit tenni: „Ayrton nem olyan volt, mint a lelkes fiatalok, akik az első F1-es tesztjükön mindent beleadnak. Módszeres volt és érett.”

 „Gyerekkoromban figyeltem Jim Clarkot, és azóta sem dominált senki sem úgy az autósportban, mint Ayrton” – ezt már Alex Hawkridge, a Toleman akkori csapatfőnöke mondta. 

„Én nem tettem volna azt, amit ő, de valószínűleg ezért nem lettem világbajnok” - mondta Dereck Warwick, akinek a Lotushoz való igazolását megvétózta Senna. A Lotusnál töltött évek alatt a brazil megtanult győzni, megtanult alkalmazkodni a körülményekhez, megtanulta motiválni a csapattagokat, és elkezdett még jobb figyelni a részletekre. A figyelme mindenre és mindenkire kiterjedt. 

„A szerelők mindig hamarabb tudják, mint a csapatfőnökök, hogy egy versenyzőben benne van-e ami kell, vagy sem, és azonnal tudták, hogy Ayrtonban benne van. Teljesen átadta magát a munkának. Mindig a problémák megoldásával foglalkozott. Ráadásul, ha hibázott, ő volt az első, aki elismerte ezt. És ha hibáztál, ő volt az első, aki szólt…” – mondta Peter Warr, a Lotus csapatfőnöke.

Senna első győzelme a Lotus volánja mögöttSenna első győzelme a Lotus volánja mögöttFotó: Europress/AFP

„Ayrton agya képes volt szimulálni mindent, ami a pályán történik: a motor fordulatszámát, a sebességváltási pontokat, a fékpontokat…Sőt, képes volt az elemzésének megfelelően módosítani a vezetési technikáját…És ha azt mondta, hogy hat századdal gyorsabb lesz, akkor hat századdal gyorsabb is lett” – meséli Szakurai Jositosi, a Honda F1 programjának vezetője.

Minden héten háború a McLarennél 

Senna tisztában volt vele, hogy a Honda motorja a legjobb a Forma-1-ben, ez pedig 1988 előtt a Williams autóiban dobogott. Azonban a japánok megorroltak az angolokra, mert addig hagytál versenyezni két pilótájukat, Mansellt és Piquet, amíg a világbajnoki cím Prost zsebébe vándorolt. Ezért a Honda elment a McLarenhez, így egyértelművé vált, hogy Senna is ott kezdi az 1988-as szezont, amely kisebb technikai forradalomhoz vezetett. A csillagok szerencsés együttállása összehozta a korszak legjobb szakembereit: a Gordon Murray, Steve Nichols, Goto Oszamu fémjelezte mérnökcsapat mestermunkájának gyümölcse az MP4/4 kódjelű autó. 

Erőltetett mosolyokErőltetett mosolyokFotó: Europress/AFP

A mezőny két legjobb pilótája 16 versenyből 15-ön győzelemre vezette az autót, de a kapcsolatuk törvényszerűen ráment a világbajnoki címért folytatott harcra. Olyan voltak, mint a tűz és a víz: a mindig mindent beleadó, ezer fokon égni képes Senna és a mindig kimért, a „Professzor” becenévre hallgató Prost. Sokszor átlépték a határokat, de gondoskodtak róla, hogy ne maradjanak adósai egymásnak. 

„Ha ilyen dolgokat kell művelnünk a bajnokság megnyeréséért, akkor nem is érdekel az egész” – mondta Prost az 1988-as Portugál Nagydíj után, amikor az őt a második helyről lerajtoló Senna kis híján a falnak nyomta, amikor a második körben visszaelőzte.

1988-ban Senna 3 ponttal megelőzve Prostot életében először világbajnok lett, 1989-ben azonban a francia visszavágott, egy olyan szezon végén, amely során egyre kevesebbet beszéltek egymással, a francia pedig egyenesen odáig ment, hogy azt mondta: „Ayrton nem csupán legyőzni akarta, hanem elpusztítani.”

Az év utolsó előtti versenyén aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen:

Sennát visszatolták a pályabírók a pályára, de utólag kizárták, így Prost lett a világbajnok. „Mindig is úgy gondoltam, hogy kétféleképpen dőlhet el a bajnoki cím sorsa. Vagy Ayrton fog vezetni a rajttól kezdve, vagy így”- mondta Prost, aki 1990-re a Ferrarihoz szerződött.

„Állítani kell a benzin-levegő keveréken…”

A franciát Gerhard Berger váltotta, aki teljesen más habitusú ember volt, épp ezért Senna és az ő viszonya is teljes más lett. Az osztrák azt tartotta a legnagyobb eredményének, hogy megtanította lazítani a brazilt. „Én könnyedén el tudtam választani a munkaidőmet a szabadidőmtől, de Ayrton nem. Azt hiszem, erősebbé tettem, mert megtanult nevetni.

Egy monacói időmérőn a köröd után pihenned kell, hogy kitisztuljon a fejed. Ayrton azonnal elkezdte elemezni a köreit. Azt mondta, hogy a kocsi nem húzott jól az első kanyar után, ezért módosítani kell a benzin-levegő keveréken… Amikor ezt meghallottam, rájöttem, hogy rossz szakmát választottam…”

A világbajnokságban továbbra is Prost volt az ellenfél: a francia 9 pontos hátránnyal érkezett Suzukába, Senna pedig úgy érezte, itt az ideje kiegyenlíteni az egy évvel korábbi számlát:

Ezért a manőverért Sennát nagyon sok támadás érte, ő azonban hajthatatlan maradt: „Prost csak azt kapta, amit megérdemelt. Így már kvittek vagyunk.”

1991-ben az első négy versenyen – köztük a hőn áhított hazai versenyen – aratott négy győzelem alapozta meg a harmadik világbajnoki címet, 1992-re azonban a Williams-Renault átvette az uralmat a Forma-1-ben. Ez nem kerülte el Ayrton figyelmét sem: „Engem csak a győzelem érdekel. A pénz másodlagos, ezért megmondtam Frank Williamsnek, hogy akár ingyen is átmegyek.”  Nem számolt azonban Prosttal, aki egy év kihagyás után visszatért a Williamshez, így Senna 1993-ra is a McLarennél „ragadt”, ami a Honda kivonulása miatt a jóval gyengébb Ford motorokat tudta az autójába beépíteni. Emiatt Ayrton odáig ment, hogy versenyről verseny ő maga döntötte el, hogy elutazik-e a következő versenyre. Egész éve a Williamsek üldözéséről szólt, azonban Doningtonban levetítette az oktatófilmet, és adott egy versenyt az örökkévalóságnak. 

„Isten sokáig a Forma 1-en tartotta a kezét. Ezen a hétvégén levette róla”

1994 lett az az év, amikor Senna átülhetett a mezőny egyértelműen legjobb autójába. Habár voltak olyan szabályváltozások, amelyek a Williams korábbi fölényét csökkentették, a világbajnokság esélyese egyértelműen Ayrton volt. Ennek ellenére az első két futamot Michael Schumacher nyerte a Benettonnal – azzal az autóval, amely Senna véleménye szerint nem volt teljesen szabályos… Mielőtt azonban kettejük csatája igazán kialakulhatott volna, a San Marino-i Nagydíj 7. körében Senna halálos balesetet szenvedett a Tamburello-kanyarban. Halála sokkolta a sportvilágot, egész egyszerűen nem hitte el senki, hogy az érinthetetlennek hitt Ayrton Senna nincs többé. Brazíliában háromnapos gyászszünetet rendeltek el, becslések szerint három millió ember ment ki Sao Paolo utcáira, hogy végső útjára kísérjék a bajnokot. 

 A koporsóját vivő Alain Prost így búcsúzott tőle: 

 „Szakmailag Ayrton volt az egyetlen versenyző, akit tiszteltem. A szakmája mestere volt. Volt idő, amikor ellenfelek voltunk, de ugyanakkor nagyon közel is álltunk egymáshoz. Kölcsönösen tiszteltük egymást, tudtuk, hogy egymás nélkül nem vagyunk ugyanazok. Büszke vagyok, hogy vele versenyezhettem, a halálával a pályafutásom fele is elveszett.”



Hozzászólások