Forma-1: a tíz legemlékezetesebb Magyar Nagydíj

A csonka Forma-1-es idény harmadik versenyére ezen a hétvégén kerül majd sor a Hungaroringen. A 35. Magyar Nagydíj több szempontból is történelmi lesz: először tartják július közepén, a koronavírus miatt kialakult helyzet miatt pedig először rendezik nézők nélkül a futamot. Az elmúlt több, mint 30 év szerencsére számos izgalmas versennyel örvendeztetett meg minket, ezek közül emeltünk ki most tízet, amelyek vagy a pályán látott izgalmak, vagy pedig jelentőségük miatt maradtak meg az emlékezetünkben. 

---

Brazil párbaj az élen - 1986 

Az első általában mindig emlékezetes - és ez most sem volt másként. Ebben az évben a Prost-Mansell-Piquet hármas futott versenyt a világbajnoki címért, a mezőnyben pedig már ott mutogatta oroszlánkörmeit Ayrton Senna a Lotus kormánya mögött. Sőt: a Hungaroringen annyira mutogatta, hogy megszerezte az első rajtkockát Piquet előtt. A verseny is a két, egymást nem titkoltan utáló brazil párbajáról szólt: a 12. körben Piquet megelőzte Sennát, kereket azonban a Lotus cserélt gyorsabban, így a bokszkiállás után Piquet ugyanott volt, mint a rajtnál. A döntő pillanat az 55. körben jött el: a célegyenes végére Piquet elment a Lotus mellett, féktávon azonban mind a négy kereke blokkolt, így egy komolyabb drifteléssel tudta csak abszolválni az első kanyart - előzés közben pedig középső ujját felmutatva jelezte Sennának, hogy mi a véleménye róla... "Senna egy köcsög volt. Nem volt túl jó versenyző, ezért tudtam olyan könnyen megelőzni. Láttátok a teljes előzést, az előtte lévő két körrel együtt? Ha alaposan végignézitek, az első alkalommal belül próbáltam megelőzni őt, de leszorított a pálya poros szélére. Másodszor is ugyanezt akarta csinálni, akkor azonban ahelyett, hogy jobbról kerültem volna ki, áthúztam a bal oldalára, amire nem számított. Ezért mutattam fel neki a középső ujjamat" - mondta később egy interjúban Piquet. Végül 17 másodperccel előzte meg Sennát, és csak ők ketten maradtak egy körön belül - a harmadik Mansell már körhátránnyal futott  be.  

 
Új nevet kap az emelkedő utáni balos kanyar - 1989 

Mansell a Williams csapatát hagyta ott a Ferrariért az idény elején, a szezont totálisan domináló McLaren-Honda ellen azonban sok sikerélménye nem volt. Sokáig úgy tűnt, hogy a helyzet Mogyoródon sem változik, hiszen az időmérőn csak a 12. lett, a Hungaroringen pedig köztudomásúlag közel lehetetlen előzni. A "brit oroszlán" azonban nem hagyta magát: az első kör végén már a 8. helyen haladt, majd fokozatosan jött fel az élen állókra, kihasználva azt, hogy az első rajtkockából rajtoló Patresén nem talált fogás sem Senna, sem Prost. Az 52. körben aztán Patrese autója megállt, Mansell pedig megelőzte Prostot, és szorosan Senna nyomába ért. A megelőzéséhez azonban kellett egy kis segítség is: az Onyxos Stefan Johansson lekörözése során Senna egy pillanatra megingott, Mansell kivágott mögüle, és az emelkedőn felfelé egyszerre előzte meg a svéd és a brazil pilótát, így az 1987-es, szintén emlékezetes kiesése után győzelemmel tért vissza Magyarországra - nem mellesleg pedig a kanyar e verseny óta a Mansell-kanyar névre "hallgat".

Mansell világbajnokként búcsúzik - 1992 

A Honda domináns évei után 1992-re nagy fordulatot vett a Forma-1 erősorrendje: immáron a Williams-Renault volt a legjobb autó, és bármennyire is igyekezett Ayrton Senna, ekkora ellenszélben még az ő, már-már földöntúli tehetsége is csak egy zseniális monacói győzelemhez volt elegendő. Mansell 10 versenyből 8-at megnyert, és úgy érkezett Mogyoródra, hogy világbajnok, ha 4 ponttal többet szerez, mint csapattársa, Patrese. Az olasz próbálta minél inkább elodázni csapattársa megkoronázását, ezért nagy formát futva megszerezte az első rajtkockát, és vezetett is egészen addig, amíg meg nem forgott, utána pedig addig hajtotta az erőforrást, amíg az végleg megadta magát. A kiesés pillanatában világbajnokká avanzsáló Mansell békés autókázását egy defekt zavarta meg, így a 2. helyről a hatodikra esett vissza, azonban friss gumikon feljött a harmadik helyre, Schumacher kiesését követően - leszakadt a Benetton légterelője a célegyenes végén - pedig végül második lett Senna mögött. 

Damon Hill mutat valamit a régiből - 1997 

A Williams nem arról volt híres akkoriban, hogy megbecsülné világbajnok pilótáit - erről a legtöbbet talán Nigel Mansell tudna mesélni. Nem volt más a helyzet Damon Hill esetében sem, akit az 1996-os világbajnoki címével együtt tett lapátra Frank Williams. Hillnek a mezőny egyik leggyengébb autója, az Arrows dobott mentőövet, ami a szezon nagy részében inkább egy motorcsónaknak tűnt az óceánjárók között. A hungaroringi időmérőn azonban egészen valószínűtlenül Hill a harmadik helyen végzett, a versenyen pedig a 10. körben megelőzte a tartalékautóval versenyző Schumachert, és átvette a vezetést. A csoda sokáig nem tűnt tiszavirág-életűnek, mert a verseny vége felé Hill - világbajnoki formát mutatva - több, mint fél perccel vezetett Villeneuve előtt. Másfél körrel a vége előtt azonban az Arrows sebességváltója harmadik fokozatban maradt, a gázpedál beesett, Villeneuve pedig a Mansell-kanyar felé vezető emelkedőn - a fűre is lehajtva - megelőzte korábbi csapattársát. Hill végül második lett. 

Amikor a három kevesebb, mint a kettő - 1998 

Az egész éves "McLaren-üldözés" csúcspontja a Magyar Nagydíjon jött el a Ferrari számára. Az időmérőn Hakkinen és Coulthard - szokás szerint - érinthetetlenek voltak, Schumacher a harmadik pozícióból indult. Az első kerékcseréig nem változott a sorrend, ezért Ross Brawn a tervezettnél jóval korábban kihívta a német pilótát a második bokszkiállására, amikor is kevesebb üzemanyagot tankoltak neki, és átváltottak három kiállásos taktikára. Ron Dennis későn kapcsolt, és mire az Ezüst Nyilak letudták a saját kiállásukat, mindketten a 3-as számú Ferrari mögé érkeztek vissza a pályára. Brawn 19 időmérős kört kért a német világbajnoktól, akinek minden egyes kör elején bemondta az elvárt köridőt, Schumacher pedig teljesítette azt - egyszer le is sodródott a pályáról, annyira a határon autózott. Időközben Hakkinen műszaki probléma miatt folyamatosan lassult és csúszott vissza, a második helyet átvevő Coulthardra pedig Schumacher 26 másodpercet vert, így a harmadik bokszkiállása után az első helyre érkezvén vissza végül megnyerte a versenyt, amit utólag sokszor maga is élete futamának nevezett.

Schumacher negyedszer világbajnok - 2001 

A korábbi esztendő izgalmai után 2001-ben beköszöntött az unalom a Forma 1-ben. A 21 év várakozás után 2000-ben világbajnoki címet szerző Ferrari - a Michael Schumacher - Rubens Barrichello párossal a volán mögött - dominálta a mezőnyt. Különösen a német világbajnok volt tarthatatlan: az első 12 versenyből hatot megnyert, négyen második lett, és mindössze kétszer esett ki. A 10-6-4-3-2-1 pontozási rendszerben ez azt jelentette, hogy a szezon 13. nagydíjára 37 pontos előnnyel érkezett, és mivel a magyar versenyt követően már csak 4 verseny volt hátra, mindössze három ponttal kellett többet szereznie Coulthardnál negyedik világbajnoki címe eléréséhez. Schumacher ennek megfelelően semmit sem bízott a véletlenre: szombaton közel 8 tizedes előnnyel szerezte meg az első rajtkockát, a versenyt pedig senkitől és semmitől sem zavartatva nyerte meg Barrichello előtt, így 4 futammal a vége előtt mind ő, mind a Ferrari megvédte világbajnoki címét.

Alonso először villan - 2003 

A 2003-as év merőben más volt, mint a 2002-es: a Ferrari mögé felzárkózott a Williams és a McLaren, az új generáció prominens képviselői pedig egyre inkább helyet követelt maguknak a dobogón. Kimi Raikkönen egészen az utolsó futamig harcban állt a világbajnoki címért Michael Schumacherrel,  Fernando Alonso pedig számos dobogós hellyel és folyamatos pontszerzéssel bizonyította rátermettségét a szezon során. A franciák aerodinamikai csomagja nagyon "ült" a Hungaroring forró aszfaltján, így kisebb meglepetésre a fiatal spanyolé lett a pole pozíció, a versenyen pedig a rajtnál voltak hozzá a legközelebb a pilótatársak. Alonso körönként szinte egy másodperccel volt gyorsabb mindenkinél, és komolyabb ellenállás nélkül húzta be élete első futamgyőzelmét, amivel 22 évesen az akkori Forma-1 legfiatalabb győztesévé avanzsált. 

 
Nemcsak előzni, de nyerni is lehet a 14. rajthelyről - 2006 

Hogy egy klasszikust átültessünk a Hungaroringre: ritkán esik az eső, de ha igen, azt megjegyzi a világ. Az egész hétvégét átlengte az őrület szele: a pénteki szabadedzésen a világbajnoki éllovas Fernando Alonso, a szombati harmadik szabadedzésen pedig az őt üldöző Michael Schumacher kapott 2 másodperces időbüntetést a pályán tanúsított magatartásuk (a spanyol sárga zászló alatti előzés, illetve Doornbos "fenyítése", a német pedig piros zászló alatti előzés okán) miatt - Jenson Button pedig motorcsere miatt kapott tíz rajthelyes büntetést. A világbajnoki éllovasok végül a 11. (Schumacher) és a 15. (Alonso) helyről vágtak neki a futamnak. A szakadó esőben elrajtoló mezőnyben aztán egyikük sem kímélte a vasat: a német az első kör végén már a 6. volt, a spanyol pedig - 9 helyet javítva - ott loholt mögötte. Nemcsak, hogy loholt, de meg is előzte: a Mansell-kanyar utáni jobbosban a külső, kevésbé csúszós ívre terelte ki a Renault, és körbeautózta a hétszeres világbajnokot. Az esőgumik helyett az intermediate volt a jó választás, így Alonso néhány kör után a 3., míg Jenson Button a 4. helyen haladt. Az élen haladó két McLaren bokszkiállását követően a spanyol már a vezetést is átvette, és olyan szédítő tempót diktált, hogy 19 körrel Schumacher megelőzését követően lekörözte a német pilótát! Az első drámai pillanat a 26. körben jött el: a 2. helyen haladó Raikkönen a lekörözendő Liuzzi "hátára" ugratott, ripityára törve a McLarent. Közben többen megpördültek, Fisichella a kavicságyat is megjárta, így sűrű napja volt a szerelőknek is a bokszban. 20 körrel a leintés előtt érkezett az élen haladó Alonso a bokszba száraz pályára való gumikért, majd fél körrel később jött az igazi dráma: a Renault egyszerűen nem volt hajlandó balra fordulni - mint utólag kiderült, a jobb hátsó kerekét nem jól rögzítették a szerelők. Schumacher egészen a második helyre jött fel a hetedikről, azonban végig intermediate gumin maradt, ami a száradó pályán megbosszulta magát: fokozatosan esett vissza, és habár szokásához híven nem adta olcsón a pozíciókat, ezúttal rajtavesztett: ütközött Heidfeld BMW-jével, megsérült a Ferrarija, és a bokszba kellett hajtania. Így végül 115. versenyén Jenson Button megszerezte élete első futamgyőzelmét.

Két dudás a McLaren csárdájában - 2007 

Az ekkor már kétszeres világbajnok Fernando Alonso talán maga se hitte volna, hogy mclarenes karrierjének első szakasza röpke egy év után véget ér. Így utólag visszatekintve sokat tett ezért ő maga is, de szintén elvitathatatlan Ron Dennis szerepe, aki egy idő után nem tudta kontrollálni a rutinos, több tiszteletet váró spanyol és mentoráltja, az azonnal bizonyítani akaró, újonc Lewis Hamilton közötti viszonyt. Puskaporos hordóra ültette a két, a győzelemért bármire képes pilótát, a hordó pedig a mogyoródi dombok között robbant fel: az erőfitogtatást ezúttal a fiatal brit kezdte, aki a Q3 elején nem engedte előre csapattársát, hogy az - az akkori "benzinégetős" utolsó szakaszos időmérős szabályok keretében - egy körrel többet mehessen, és ezáltal gyorsabb legyen az autója. Azonban a döntő gyors kör előtt már Alonso volt előrébb a pályán, így ő érkezett meg elsőnek a bokszba. Bosszúja "jéghideg" volt: hiába jelezte a mérnöke és a szerelők is, hogy indulhat az utolsó gyors körére, Alonso belenézett a tükörbe, és gyönyörködött az indulásra váró Lewis Hamilton sárga sisakjában. A spanyol egészen addig várt, hogy csak ő ért fel még egy gyors körre, Hamilton már nem. Utolsó körével természetesen megdöntötte csapattársa idejét, így övé lett az első rajtkocka - papíron. Ron Dennis - tőle szokatlan módon - földhöz is vágta a fülhallgatóját, és rohant egyből kérdőre vonni Alonso mérnökét, a versenybíróság pedig a felek meghallgatása után 5 rajthelyes büntetést szabott ki a spanyolra a csapattárs szándékos feltartása miatt, a McLaren pedig a hétvégén nem szerezhetett konstruktőri pontokat.

Jules Bianchi emlékére - 2015 

Ayrton Senna 1994-es imolai halála óta Jules Bianchi volt az első Forma-1-es pilóta, aki a pályán vesztette életét. A Ferrari pilótaprogramjának egyik legtehetségesebb fiatalja a 2014-es Japán Nagydíjon szenvedett végzetes balesetet, majd 285 nap kóma után szervezete 2015 júliusában adta fel végleg a harcot. Az az év (is) a Mercedes dominanciáját hozta, azonban a második sorból rajtoló Ferrarik lerajtolták az élről induló Hamiltont és Rosberget - Hamilton az első körben ki is sodródott a csapattársával vívott harcban, és jelentősen visszaesett. De volt itt minden, mint a legjobb búcsúban: rossz rajthely miatti plusz felvezető kör (Massa nem találta meg a helyét); Perez-Maldonado affér; leszakadó első szárny a célegyenes végén (Hülkenberg); bokszutcán áthaladó mezőny a Safety Car mögött; Hamilton és Ricciardo ütközés,; Bottas defekt Verstappen első szárnyának "köszönhetően"; bokszutca-áthajtásos büntetés (Verstappennek a biztonsági autó mögötti túlzott tempóért, Maldonadónak a bokszutcai sebességkorlát átlépéséért); Raikkönen alatt elromló Ferrari; 6 körrel a vége előtt Rosberg defekt, miután a célegyenes végén mellé bevetődő Ricciardóra "rácsukta" a kaput, de a Red Bull szárnyvéglapja kivágta a Mercedes bal hátsó gumiját; Kvyat és Ricciardo dobogó; dupla McLaren pontszerzés. És végül egy üzenet a győztes Vetteltől: "Köszönöm Jules, ez a győzelem a tiéd. Örökké a szívünkben leszel. Mindannyian tudjuk, hogy előbb-utóbb Ferrari-pilóta lettél volna."

Fotó: Europress/AFP

 

Szerző: Berekalli Bence