Tour - Mit tehetnék még?
Mit tehetnék még?
Fotó: Europress/AFP

Mit tehetnék még?


2014/11/06 12:39

Csupán az ősz hajszálakból jön rá az ember, hogy Lance Armstrong is öregszik – állapítják meg a tudósítás elején. Ezen kívül semmiben sem változott. Hétfőn Los Angelesben, közel 600 társával együtt tekert a rákbetegség sújtotta családok megsegítéséért.

A táv nem volt rövid, 125 km-t kellett megtenni a Newbury Parkban. Ebben a közegben Armstrong továbbra is sztárnak számít, az emberek sorra mentek oda hozzá, hogy készítsenek vele egy közös képet, vagy megkérjék, írja alá a sárga trikót, amit még több mint tíz évvel ezelőtt vásároltak.

Elnézést, ha még egy kicsit lihegek – kezdte a valamennyi Tour-győzelmétől megfosztott versenyző. – Elég kemény volt az útvonal, jóval nehezebb, mint amire számítottam. Nem vagyok már hozzászokva ekkora emelkedőkhöz.”

Már közel sem kerékpározom annyit, mint korábban. Egynél többször egy héten például soha. És amikor el is megyek tekerni, akkor is inkább a hegyi kerékpáromon, Austinban, ahol közel sincsenek ilyen kaptatók.

Kevesebbet gyakorolja, és nem is igazán követi nyomon az országúti bringát. „Időről-időre azért belebotlom néhány eredménybe, amikor újságot olvasok, internetezek. De nem keresem kifejezetten. Nem azért, mert fájdalmas lenne, egész egyszerűen lapoztam. Nem kell mondanom, elég bonyolult lett a karrierem vége. Még mindig egy mocskos ügy ez. Természetes, hogy eltávolodtam."

A Tour de France-ra sem látogatott el, a nyáron inkább motorra ült, és Iowától Dakotáig száguldott, közben érintette Coloradót, és megannyi szabadidős tevékenységet folytatott. „Ha az egész életedet a sportnak szenteled, sok minden kimarad. Próbálom behozni az időt, legyen szó a gyerekeimről vagy az utazásokról. Továbbra is harcolok a rák ellen. Ez még inkább igaz, amióta nagyon jó barátom, Robin Williams elhunyt. Mindent ki kell használni, ami megadatik az életben.”

Egy kép, még 2011-ből. Akkor még jóval többen tekintettek rá úgy, ahogyan az aláírására vadászó kissrác

Armstrong megítélése nagyon kettős. Vannak, akik a mai napig hétszeres Tour-győztesként, igazi legendaként tekintenek rá. Viszont akadnak, akik sosem szerették, vagy azóta nem kedvelik, amióta bevallotta, hogy valóban doppingolt. Utóbbi különösen igaz ez a franciákra, akik rengeteget támadták.

Mindig is szerettem önöknél lenni – mondta az újságírónak. – Még a legfeszültebb pillanatokban is. Pályafutásom nagy részét Franciaországban töltöttem, és minden percét szerettem. 2012-ben hagytam abba, de 2013-ban is voltam Párizsban, és akkor is az volt az érzésem, hogy az a második otthonom.”

A nosztalgikus hangulatban előkerült, hogy sosem a hegyektől félt: „Az oldalszél és az eső sokkal jobban megnehezítette az életemet. Néha komolyabban szenvedtem miattuk, mint a hegyekben. Ott kellett igazán a technika. Gyakran a keleti szakaszok jelentették a legnehezebb feladatot."

A doppingügyére is kitértek: „Bevallottam, mit tehetnék még? Elmondtam a televízióban, amit elmondtam. Ma is harcolok néhány kijelentésem következményeivel. Ez egy hosszú alagút, amelyből remélhetőleg előbb vagy utóbb kijutok. Talán egy problémás generáció tagja voltam, amely az előtte lévő generáció módszereit örökölte. De az elődeinket nem vizsgálják. Ez van.

Minden esetre az Egyesült Államokban ismét egyre több támogatója akad, nemrég az Oscar-díjas Matthew McConaughey állt ki mellette, de Vince Vaughn és Ben Stiller is kereste a közelmúltban, velük a Dodgeball című 2004-es filmben szerepelt együtt.

Forrás

Az ES Bringa a Facebookon

Hozzászólások