Tour de France - Froome majdnem otthagyta a Sky-t három éve
Froome majdnem otthagyta a Sky-t három éve
Fotó: Europress/AFP

Froome majdnem otthagyta a Sky-t három éve


2014/05/26 17:15

Június 5-én jelenik meg Chris Froome The Climb című önéletrajzi könyve. A trendeknek megfelelően – promóciós jelleggel – egy elég érdekes részt közölt belőle tegnap a Sunday Times, amely a Bradley Wiggins és közte lévő csatározásról szól.

Közel három évet kell visszamennünk az időben. 2011 augusztusában – Wiggins korai Tour-búcsúja után – mindketten rajthoz álltak a Vueltán. A Sky első számú embere Spanyolországban is Wiggins volt, a szezon végén lejáró szerződéssel rendelkező Froome viszont erősebbnek bizonyult nála, és ha végig saját magáért tekerhetett volna, valószínűleg megelőzi Juan José Cobot, hiszen mindössze 13 másodperccel kapott ki tőle.

Nem hiszem, hogy Dave (Brailsford, a csapatfőnök) számított arra, hogy én mind a három hetet ki fogom bírni. "Várjuk meg, amíg Chris-nek lesz egy rossz napja, és hosszabbítsuk meg azután a szerződését” - gondolhatta” - fogalmaz a könyvében a 100. Tour de France győztese. „Onnantól viszont nálam voltak a jobb kártyák ebben a pókerben.”

Természetesen a spanyol körös második helye az önbizalmának is jót tett. „Azt akartam, hogy Dave ismerje el, van esélyem arra, hogy nyerjek a Touron, de legalábbis ne ragadjak bent egy olyan rendszerben, amelyben nem is lehet rá sanszom. Elég feszült voltam, küldtem egy elég erős üzenetet neki, amelyben jeleztem, ez így nem mehet tovább. Mindketten tudtuk, hogy a csapatnál akarok maradni, még arra is hajlandó voltam, hogy ennek érdekében kevesebb pénzt keressek, mint máshol. Úgyhogy kerek-perec feltettem neki a kérdést: nem akarok én öt éves szerződést, elég három, ezekkel a számokkal. Elfogadod-e vagy sem?

Nem sokkal később Brailsford már hívta is a kenyai születésű bringást. Rövid beszélgetés volt, amelyben Froome azt mondta, ha nem lesz jobb az ajánlat, távozik. A Cyclingnews információ szerint az Astana és a Saxo is boldogan leigazolta volna, de erre nem került sor. Néhány napra rá – egy héttel a Vuelta után – már meg is volt az aláírt szerződés 2014-ig.

Két éve Wiggins-re saját csapattársa volt a leginkább veszélyes

Szűk egy évvel később azonban kiderült, nagy változás nem történt a csapaton belül. „Utólag visszagondolva ki kell jelentenem, Dave okos volt. Amikor beszéltünk, én úgy értettem, hogy azt mondja, én leszek a 2012-es Touron az első számú ember. Ehhez képest ő csak annyit ígért meg, hogy én is az összetettért hajtok, de két emberünk lesz a sárga trikóért: egy első számú, és egy tartalék.

Így jutottunk el a két évvel ezelőtti francia körig. „Úgy éreztem, a csapat nem akarta elismerni, hogy háromhetest nyerhetek. Ha nem is próbálhatom meg, az egy hatalmas áldozat lenne a részemről, ráadásul nem is ezt ígérték nekem – gondoltam.”

A saját szemszögéből nézve még érthető is, mit miért csinált: „Nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy Brad bírni fogja az igazán magas hegyeket. Ezért szerettem volna minél jobb helyzetbe hozni magam.” A Planche des Belles Filles-en – ami idén is szerepel a programban – ő nyert, az összetettben pedig Wiggins átvette a vezetést. Kettejük viszonya viszont éppen ekkor romlott meg. „Bradley nagyon sok interjút adott, és fél füllel hallottam, ahogyan azt mondja: „fantasztikus nap ez a csapat számára. Chris megnyerte a szakaszt, én sárga trikóban vagyok, óriási. Most, hogy van egy szakaszgyőzelme, ő is nagyon fontos tagja lesz az együttesünknek, amely hozzásegíthet a sárga trikóhoz.” Mindezt elég nagyképűnek éreztem, nagyjából úgy hangzott, hogy most már megvolt a kis pillanatom, végre koncentrálhatok az igazi feladatomra, hogy érte dolgozzak.

Így érkeztünk el a Toussuire-hez, és a mára már legendássá vált támadáshoz. Amikor otthagyta Wiggins-t, Sean Yates sportigazgató azonnal rászólt, hogy nagyon reméli, hogy kapott erre engedélyt. "Brad hangja olyan volt, mint azé az emberé, akiről épp abban a pillanatban vették le az oxigénmaszkot a Mount Everest tetején. Mentálisan és fizikálisan is kezdett teljesen összeesni, gyorsabban, mint ahogyan azt lehetségesnek gondoltam. Úgy éreztem, hogy rövidesen szó szerint le fog szállni a kerékpárjáról, és ezért nekem meg kell indulnom. Ami az én fejemben egy egyszerű és tökéletes tervnek tűnt, az valójában Brad nyilvános megszégyenítése lett."

Végül bevárta a sárga trikóst, és egészen a célig segítette.

Értelemszerűen nem tett jót a csapatszellemnek ez a történet, este elég alaposan kérdőre is vonták.

„Két perccel vezetett előttem az összetettben, gyakorlatilag ott voltam mellette majdnem a hegy tetejéig, azt gondoltam, a végén támadhatok, hogy egy kicsit jobb helyzetbe kerüljek (…) Nem a feleségével akartam eltölteni egy hétvégét, egyszerűen csak meg szerettem volna nyerni a szakaszt, és kicsit feljebb jönni az összetettben.”

Azt azért tegyük hozzá, hogy onnan még több mint 4 km volt a Toussuire tetejéig... Az elmesélése alapján egyébként nem csak ő volt elégedetlen a csapaton belüli helyzetével. Mark Cavendishnek sem tetszett minden – ő el is igazolt az év végén. „Azt mondta nekem: „az igazán nagy emberek még sosem panaszkodtak a lehetőség hiányára.” - Gondolom ezzel azt akarta sugallni, nehogy a végén azt kelljen mondanom, nem is próbálhattam meg.

Froome már várta Brailsfordot, éppen ezért szólt a nap korábbi szakaszában az akkor még csak barátnőjének, Michelle Coundnak, hogy nézze meg a szerződése apró betűs részeit is, mert be akarta bizonyítani a főnökének, hogy nem az történik, amiben megállapodtak. Ami ennél is nagyobb probléma volt, hogy Wiggins ezt az egészet egy hatalmas árulásnak fogta fel.

„Dave azt mondta nekem, Brad haza akar menni. Készen áll arra, hogy összepakoljon mindent, és lelépjen. Emlékszem, azon gondolkodtam, vajon ez így rendben van, hogy ő elmegy, és senkinek sem segít. Vagy netán nekem kell vinnem a csomagjait is?”

Froome nem ijedt meg, másnap kérdőre vonta Wiggins-t: „Azt mondtam neki, figyelj, ha gondod van velem, gyere egyenesen hozzám. Ne másoknak áruljkodj, és ne rontsd a helyzetet. Gyere, beszélj velem, és megoldjuk. De nem segít, ha Seannak, Dave-nek vagy bárki másnak panaszkodsz.

A párizsi dobogón sem volt felhőtlen a viszony

Végül Bradley Wiggins győzött azon Touron, Froome-nak meg kellett elégednie a második hellyel.

Úgy éreztem, ez az egész előre le van játszva. A történet már bőven kerek egész volt azelőtt is, hogy megérkeztünk volna Francaiországba! A könyvet már megírták, a példányokat kinyomtatták. Az ígéret teljesítve. Már csak el kellett játszanunk.

Froome egy évvel később megkapta a lehetőséget és élt is vele, idén pedig szeretné megvédeni a címét, amire hivatalosan – a Tour jegyzőkönyvei alapján – 1995 óta nem volt példa. Sőt, tavaly decemberben egy új, hároméves szerződést is kapott, vagyis a jelenlegi kontraktusa 2016-ig szól. A közte és Wiggins között meglévő rossz viszony később is megmaradt, emlékezetes módon a '12-es Tour-pénzdíjból mindenki részesült Wiggins-nek köszönhetően, csak Froome nem. Neki a tavalyi világbajnokság előtt nem sokkal „jött az utalás”. Az pedig még mindig talány, hogy ott lesznek-e mind a ketten a július 5-én kezdődő francia körön. Mint ahogyan az is, hogyan fogadják majd a Sky-nál a szennyes kiteregetését...

Hozzászólások