Kerékpár - Tavaly még egy kondiban spinningezett, idén az országúti kerékpáros vb-n vett részt
Tavaly még egy kondiban spinningezett, idén az országúti kerékpáros vb-n vett részt
Fotó: Kollarics Attila

Tavaly még egy kondiban spinningezett, idén az országúti kerékpáros vb-n vett részt

HosszabbitásHosszabbitás
2019/10/04 19:40
Alig több mint fél éve kezdett el bicajozni, azóta korosztályában már országos időfutam bajnok, Eb- és vb résztvevő. Jordán Dorkával, a Lotus Cycling Team és a Pécsi Szakképzési Centrum Radnóti Miklós Közgazdasági Szakgimnáziumának tehetségével beszélgettünk.

 

Tudták az osztálytársaid, merre jártál múlt héten?

Igen tudták, de számomra nem az a lényeg, hogy mit gondolnak, mert nem nekik dolgozom. A tanárok nagyon jól tolerálják. Támogatnak, hogy versenyezzek, és megbíznak bennem, hogy majd bepótolom az anyagot. Lesz még edzőtáborunk is, amit mondjuk nehéz lesz kivitelezni, de talán arra is lesz megoldás.

Egyedüli magyarként indultál Yorkshire-ben a junior lányok időfutamán, majd a mezőnyversenyt első pécsi nőként teljesítetted. Milyen volt ez az egész belülről?

Fantasztikus volt megélni, hogy ennyi ember ott van, és szurkol függetlenül attól, hogy ki vagy, és mit csinálsz. Óriási erőt és lendületet ad ez a közeg. Viszont fura volt ekkora mezőnyben versenyezni. Itt nem az van, mint egy otthoni versenyen, hogy elengedhetjük azt a kislányt, hagy menjen. Itt mindenki a színes trikóra hajt, és folyamatosan megy a csipkelődés, meg a helyezkedés. Mi most Blankával (Vas Blanka Kata 7. lett a mezőnyversenyen – a szerző) ketten voltunk, emiatt sokkal nehezebb dolgunk volt, mint azoknak, akik egy teljes csapattal jöttek. Ott mindenkinek megvan a maga részfeladata.

Az augusztusi Európa-bajnoksághoz képest miben érezted, hogy fejlődnöd kellett?

Elsősorban azt kellett megtanulnom, hogy igenis velük kell maradni. Ha ők tudnak menni, akkor én is tudok. Az Eb-n teljesen más volt a pálya, sok szűk kanyarral. Olyan volt, mint egy kritériumverseny, csak hosszabb. A vb-n egy hosszú sík szakasz volt, csak a vége volt dimbes-dombos. Nem is szakadtunk annyira szét.

Valter Ati példája mutatja, hogy magyar versenyzőből is lehet jó hegyimenő. Az edzőtáborokon kívül itthon mennyire tudtok a nagyobb emelkedőkre készülni?

Itt is fel lehet készülni viszonylag, de elengedhetetlenek az edzőtáborok, hogy lássunk mást is. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy Tv-torony hegymászást, meg egy mallorcai jó nagy hegymászást össze nem lehet hasonlítani. Itthon, ha kell, többször másszuk meg ugyanazt a hegyet. Cserébe tudunk pihenni, amíg lefele jövünk.

Neked a sík vagy a hegyes-dombos vidék fekszik jobban?

Mindkettőt szeretem, de igazából nem tudom megmondani, hogy melyiket jobban. Még ki kell alakulnia.

Szerencsére van még időd. Mikor kezdted pontosan?

Január közepén.

Elég szürreális, hogy fél év alatt eljutottál a vb-re egy ilyen sportágban. Honnan hoztad az állóképességet?

Előtte két évig jártam kondiba, meg spinningre…

Mint majdnem mindenki.

Igen, nagyjából mindenki ezt csinálja sokszor unaloműzésből vagy bármi más okból. Még előtte aerobikoztam, ami valószínűleg hozzátett valamennyit. Ugyan régebben úsztam sokszor, de az inkább úszkálás volt. A futásomat meg futkározásnak mondanám. Apukám néha benevezett egy maratonra, és nagy-nagy unszolásra csatlakoztam hozzá egy-egy tizesre. De éreztem, hogy az nem az erősségem.

Fotó: Bak FerencFotó: Bak Ferenc Fotó: Europress/AFP

Szüleid hogy állnak a versenybringázáshoz?

Teljesen oda-vissza vannak. Nagyon támogatóak, és számíthatok rájuk. Mindenüket kiteszik, hogy ez működjön, és segíthessenek.

Az érettségi miatt nincs vita, hogy mi lesz fontosabb?

Most vagyok végzős, úgyhogy szóba került már a dolog. Azt beszéltük meg, hogy a tanulást, meg a sportot próbáljuk ügyesen együtt csinálni. Ezt még szokni kell, de eddig úgy érzem sikerül. Például a suli szüneteiben igyekszem inkább tanulni a következő órára, és nem csak nézni ki a fejemből.

És utána merre?

Az egyetem kötelezően választható opció. Közgáz szakos gimnáziumba járok, ami miatt mindenképpen ebbe az irányba mennék tovább. Akár ezt még a sporttal is össze lehet majd hozni. 

Időfutamban U19-es magyar bajnok vagy. Ez a műfaj áll hozzád közelebb?

A vb-n pont nem az jött le, hogy ez megy jobban. Nagyon technikás volt a körpálya része, amihez több tapasztalat kell. Igazából jobban megy, szeretek egyedül menni. Jó, amikor én oszthatom be az erőmet, és nem arra gondolok, hogy a másik miért bírja jobban, és én miért nem.

Csapaton belül hogy fogadták a többiek, hogy ilyen gyorsan jöttek az eredmények?

Egyedül voltam lány, szóval máshogy néztek rám, mintha még egy fiú jött volna. Mindenben segítenek az elejétől fogva, és mindent együtt is csinálunk. Azt hiszem ez a csapat lényege. Persze van, hogy elhagyunk valakit, vagy elhagynak engem, de ugyanúgy megcsináljuk azt a résztávot vagy hegyet, majd a végén összevárjuk egymást. Azt ki kell emelnem, hogy amellett, hogy maga a Lotus Cycling Team is csak nemrég alakult, egy rendes stáb van mögöttünk. Horváth Zoltán (Peak Zones Cycling) edző mellett Horváth Tünde gyógytornász, Rózsa Enikő dietetikus és Nagy Miklós gyúró is segít a felkészülésben.

Mi az a 3-3 jó pillanat és tanulság, ami eddig leginkább nyomot hagyott?

Ami a csapatból legjobban megmaradt, hogy a fiúk eljöttek meglocsolni Húsvétkor. Meg egyáltalán az, hogy csapatban lehetek, és a társak ott állnak mindig mellettem. Egyénileg az volt a legnagyobb pozitívum, hogyha hiszek magamban, akkor meg tudom csinálni. Ez igaz volt a hegyi- és az időfutam ob-ra is. Tanulnivaló van még bőven. Először is az, hogy hogyan kell mezőnyben biciklizni. Érezheted a bringát, és tudhatod, hogy hova kell bemenni, de tapasztalat nélkül nem biztos, hogy határozottan úgy oda tudsz menni, hogy igenis az az én helyem. Azt gondolom, hogy aki 5-6 éve csinálja, annak ez megvan, de nekem kell még idő. A fiúktól megtanultam, hogy mindenkinek segíteni kell, akinek lehet. Például amikor nekem volt defektem, hárman javították meg. Nem az volt, hogy „Dorka miért nem csinálod meg magadnak?” Ami még tanulság, hogy ne akadjak ki olyan dolgokon, amik lényegtelenek. Hogy „jajj ez már megint ezt csinálja, az meg megint otthon hagyta, és mér’ rajtam keresi…” De ezek mind olyan dolgok, amik egy közösségben előfordulnak. Úgy érzem, ezen javítanom kell, és meg kell tanulnom csapatban működni. És még egy van, amit majdnem elfelejtettem: az, hogy legyek türelmesebb a szüleimhez.

Szöveg: Kollarics Attila

Hozzászólások