Kerékpár - Pantaniról II. rész
Pantaniról II. rész
Fotó: Europress/AFP

Pantaniról II. rész

Bodnár GergőBodnár Gergő
2014/11/19 10:32
Oropa. Pályafutása egyik legszebb győzelme. Az emlékezetes lánc leesés, majd 49 (!) versenyző megelőzése után a szakaszgyőzelem. Mire a mezőny Madonna di Campiglioba érkezett, már több mint öt és fél perc volt az előnye. Az 1999-es Giro eldőlt, Marco Pantani a rózsaszín trikós.


Pantaniról I. rész | Eurosport

Hihetetlen, döbbenetes, ilyen nincs. Nagyjából ezek a jelzők juthatnak eszünkbe, a történet pontos megismerését követően.Tíz évvel Marco Pantani halála után, még mindig nem tudni pontosan mi történt 2004. február 14-én, abban a Riminiben található szállodai szobában. Egy valami nagyon valószínű: szó nem volt kokain túladagolásról.

Június 5-én azonban olyan fordulat következett be, amire senki nem számított. Az olasz versenyzőt magas hematokrit szint miatt kizárták. Két szakasszal a verseny vége előtt. Azon a szombat reggelen mindent megváltoztatott.

Marco Pantani akkoriban a legnagyobb sztárok egyike volt. Az 1998-as Tour győzelme után 50.000-en ünnepelték szülővárosában, Cesenaticoban. A buliba még Romano Prodi, az akkori miniszterelnök is elment…

A korabeli beszámolók szerint olyan életet élt, mint egy rock sztár. Mindenki vele akart találkozni, mindenki rá volt kíváncsi. Pantani állítólag mániákusan figyelt arra, nehogy valamit az italába csempésszenek és a versenyek ideje alatta igazi búvóhelyként tekintett a Mercatone Uno csapatbuszára.

Az 1999-es olasz kör alatt sem tekerhetett nyugodtan. A mezőnyben és a sajtóban felerősödtek azok a hangok, hogy túlságosan egoistán versenyzik. Vagyis minden szakaszt magának akar, mást nem enged győzni. Marco erre ennyit reagált: "Ha Cipollini megnyer négy sprintet (mint ahogy meg is nyert), mindenki szerint ő a király. Ha én nyerek egy fontos szakaszt, máris gonosznak állítanak be. Aki nem hagy másokat érvényesülni”.

A '99-es Girot négy szakaszgyőzelemmel zárta

Valószínűleg a 20. etapot is megnyerte volna, de már nem állhatott rajthoz. Mert nem állhatott. Valakinek, vagy valakiknek mindez nem volt érdeke.

És itt jön képbe egy Olaszország-szerte híres bűnöző, Renato Vallanzasca. Egy alvilági körökben jól ismert figura, aki több időt töltött börtönben (39 év), mint szabadlábon (25).

A 64 éves Vallanzesca már az 1999-ben megjelent életrajzi könyvében beszámolt egy igen érdekes esetről. „A milánói börtönben megkörnyékezett egy rabtársam. Azt mondta, tisztel és felnéz rám, ezért üzletet ajánl. Jelezte, ha van befektetni való pénzem, fogadjak a Girora. Egyetlen szabály van: ne Pantanira tegyek, mert ő nem fogja befejezni a versenyt. Teljesen értetlenül álltam az eset után, hisz mindannyian tudtuk ki a legerősebb. Egy dologra kellett figyelnem: fogadjak a kopasz ellen. Mi csak így hívtuk ott bent…”

Pantani tehát nem juthatott el Milánóig. Hogy miért? Az olasz sajtó egybehangzó véleménye szerint, mert ez a Camorrának (nápolyi maffia) nem jelentett volna komoly bevételt. Olaszországban 1999-ben még nem lehetett hivatalosan fogadni az országúti kerékpárra. 

Csak feketén ment a dolog. A Girot megelőzően óriási összeget tettek fel az emberek Pantani végső győzelmére, már-már kényelmetlenül sokat. Ez pedig jelentős (líra tízmilliárdokról beszélünk) bevételkiesést jelentett volna a Camorrának. Egyetlen megoldás maradt: valahogy megakadályozni a legnagyobb esélyest a végső sikerben.

Vallanzascát természetesen a könyve megjelenése után egyből kihallgatta a rendőrség, de félt beszélni. Semmi használhatót nem mondott, mint ahogy Pantani édesanyjának sem. Aki személyesen kereste fel még 2008-ban. Egészen az előző hétig használhatatlan tanúnak számított, de a napokban állítólag fordulat állt be az ügyben. Vallanzasca hajlandó volt beszélni, és az őt megkörnyékező férfit is megnevezte…

De lehetett akkora hatalma a maffiának, hogy befolyásolja a Giro d’Italia végeredményét? Nagyon úgy tűnik, igen.

Most tekintsünk el attól, hogy Pantani használt-e valaha EPO-t vagy sem (hivatalosan soha nem produkált pozitív doppingmintát). Milyen logikus magyarázat lehet arra, hogy a csapat által „beállított” hematokritszint 24 órán belül kétszer is a megengedett 50-es érték alatt volt, és csak a doppingellenőröknek jött ki más adat?

A Gazzetta június 5.-i száma. A címlapon ekkor még azt találgatták, milyen újabb csodával lepi meg Pantani a szurkolókat. Az utolsó hegyi szakaszon, ahol végül nem állhatott rajthozA Gazzetta június 5.-i száma.(Fotó: kijiji.it)

A válasz egyszerű: valószínűleg befolyásolták az eredményét.

A leghihetőbb verzió szerint valaki „hozzányúlt” ahhoz a géphez (hematokrit centrifugához), amely Pantani mintáját vizsgálta. Giuseppe d’Onofrio, egy tiszteletben álló olasz hematológus következik. „Elképzelhető, hogy megváltoztatták a gép algoritmusát, így nem a valós értéket mutatta. De erre az elkövetőknek nagyon kevés idejük lehetett. Harmincöt-negyven perc minimum szükséges hozzá, és elég komoly szakértelem. De működhetett a dolog.”

Pantaninak tehát egy hibája volt, sokat nyert. Madonnáig összesen 4 szakaszt. A végső győzelem tehát nem jött volna jól a fogadási bizniszt irányító maffiának (itt jegyezzük meg, egyes pletykák szerint a Maradona-féle Napoli hasonló okok miatt nem nyerhette meg az 1988-as olasz bajnokságot).

A szeptemberben kezdődött nyomozás során ismét bebizonyosodott, a Giro d’Italia ideje alatt érkeztek telefonos fenyegetések Pantani irányába. A ’Kalóz’ hivatalos szurkolói klubjának elnökével közölték: „jó lenne, ha Marco leállna”. Később, a kizárást követően annyit mondtak Vittorio Savininak „örüljetek, hogy csak ennyi történt”.

Természetesen az orvosi stáb tagjait is kihallgatta a rendőrség. Ez főleg azt követően vált szükségessé, hogy állítólag egy „jól jegyezd meg melyik a te kémcsöved, később nem akarunk botrányt ebből” kijelentés is elhangzott a Hotel Tourningban. Természetesen a június 5.-i mintavétel után nem sokkal.

Az első részben már idézett Partenope, a vizsgálatot elvégző comói doppingellenőrök vezetője a következőt nyilatkozta: 

„Elég sok téves állítás jelent meg velem kapcsolatban. A szobában a mintavétel idején 7-en tartózkodtak. Marco mindenki számára hallható módon jelentette ki, hogy nem szeretne érelszorítót használni. Az igaz, hogy nem ő választotta ki a mintavételhez használt kémcsövet, de szemmel láthatóan nem volt tisztában a szabályokkal. Miután végeztem, Savoldelli tesztjével együtt négy tanú jelenlétében egy másik szállodába mentünk, és ott végeztük el a vizsgálatot. Az ő eredményét többször ellenőriztük (Martinelli és a csapatorvos jelenlétében) azt követően, hogy értesítettük a csapatát a problémáról. Kérdezhetek valamit én is? Miért szabotáltam volna a mintáját, amikor imádtam Marcot. Még a fiamat is kihoztam az utolsó előtti szakaszra, hogy együtt tudjunk ünnepelni”.

Végül, egy megjegyzés Roberto Rempitől, aki a Mercatone Uno orvosa volt az 1999-es Giro idején.

„Mi mindössze az adatokat tudtuk ellenőrizni. Nem igaz, hogy képesek voltunk beállítani a versenyzőink hematokritszintjét. Nem volt ilyen gépünk. Ha erre képesek lettünk volna, valószínűleg a kerékpársport következő 10 évének történetét változtatjuk meg…”



(folyt.köv)

Hozzászólások