Kerékpár - Már 10 éve…
Már 10 éve…

Már 10 éve…

Bodnár GergőBodnár Gergő
2014/02/14 12:13

„Miről álmodozom? Arról, hogy hajnali 5-kor a nagypapám felkelt, és elmegyünk együtt horgászni. Csak állunk az egyik kis ceseanticoi folyó partján, és a háló tele van hallal. Aztán ráülök arra a rózsaszín kerékpárra, amit tőle kaptam, és elkezdek megmászni egy olyan hegyet, ami soha nem ér véget. Óriási fájdalmak között feltekerek a tetejére, de a másik oldalon nincs semmi. Aztán mégis továbbhajtok, mert repülni akarok...”

marco-pantani.2.jpg

Az idézet Marco Pantanitól származik, aki napra pontosan 10 évvel ezelőtt vesztette életét. Az olaszok utolsó Tour de France győztese még a 2002-es Fléche Wallonne előtt mesélte el ezt a történetet a köré gyűlő újságíróknak, Akkor amikor már jócskán túl volt élete legnagyobb sikerén: a legendás 1998-as duplázáson. Amikor arról kérdezték, hogyan képes ennyire erős felmenni még a legkeményebb hegyekre is,egyszerűen így válaszolt: „Így kevesebb ideig érzem a fájdalmat".

Ahogy az olaszok mondják: „Marco a tengertől jött, és a hegyek nyelvén beszélt”. Tegyük gyorsan hozzá: tökéletesen. Olyan tehetség volt, aki jó, ha 50 évente születik. A kerékpározásra teremtették. A mindössze 55 kg-os testsúlyával gyakorlatilag hegymászónak született. 2004. február 14-én azonban itt hagyott minket. Harmincnégy évesen. A hivatalos változat szerint egy Riminiben található szállodában hunyt el, kábítószer túladagolás miatt. Halálának körülményeit azonban mind a mai napig homály fedi. Ennek az írásnak az emlékezés lenne a célja, de nem mehetünk el néhány érdekes kérdés mellett: 1. Marco szobájában szinte az összes berendezési tárgyat szétdobálva találták meg a rendőrök. Állítólag a tv egyik zsinórját szándékosan kitépték, mintha valaki öngyilkosságra készülne. Hogy lehetséges, hogy a lakók és a szálloda személyzete mindebből nem hallott semmit. Mintha valaki szándékosan megrendezte volna a felfordulást. 2. Szakértői vélemények szerint Pantani 11.30 és 12.30 között hunyt el. Miért csak este fél kilenc környékén döntöttek úgy az illetékesek, hogy betörik az ajtót, és behatolnak a szobájába. Amikor Marco korábban kétszer is segítséget kért a szálloda személyzetétől. Az egyik biztonsági őr a második hívás után fel is ment Pantanihoz, de nem hallott semmi különöset.

15cic02f2a-003-kr9-U8056204510XuG-620x349@Gazzetta-Web_articolo.jpgA Le Rose szálloda, ahol Marco 2004-ben életét veszítette

3. Bár a nyomozók depressziós, a szobáját 4 napig el sem hagyó embernek állították be Pantanit, utólag kiderült ez nem teljesen igaz. Az ő lakosztályából ugyanis nem csak a főbejárat, hanem a garázs felé is el lehetett hagyni a hotelt. Nyilván voltak olyanok, akik látták Pantanit. Őket miért nem kutatták fel? 4. Marco 2004 februárjában mindenféle csomag nélkül érkezett meg abba a Riminiben található hotelbe, amit a haláleset óta egyébként teljesen átalakítottak. Csak 24 órára jelentkezett be, végül négy napig maradt. A szobájában utólag több ruhát, és az általa régen nem használt kocsija kulcsát is megtalálták. A városba taxival érkezett… 5. Miért maradt tovább, mint ahogy tervezte? Talán problémája volt valakivel? Egy ismeretlennel, aki a kokaint "intézte" neki? Rengeteg érdekes kérdés, ami talán külön cikket érdemelne. Nem véletlenül került ismét napirendre a nyomozás újraindítása. A helyzet nem annyira egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk.

Pantani mind a mai napig része az olasz közéletnek (több együttes dalt is írt róla), nincs olyan Giro szakasz ahol valamilyen felirat formában ne találkoznánk a nevével. Egyúttal megosztó személyiség is. Sok szurkolója nem akar tudomást venni a doppinggal való kapcsolatáról. Kétségtelen tény, Marco egyszer sem bukott meg, de a lehető „legveszélyesebb” időszakban tekert. Hihetetlen stílussal és könnyedséggel. Híres volt arról, hogy a reménytelen szituációkat is a saját javára fordítja. A legendás Eddy Merckx a napokban minden idők legjobb hegyimenőjének nevezte. Riccardo Foroconi az egyik korábbi csapattársa, abbahagyta a kerékpárt miután Pantani életét vesztette. Mint mondta, nélküle már semmi értelme tekerni. Óriási szíve volt, erről Andrea Noé mesélt: „A Giro egyik pihenőnapján nem esett nehezére a fiammal focizni. Majd a játék után neki adta a legendás fejkendőjét”. Nincs olyan korábbi csapattárs vagy ellenfél, aki rosszat mondana róla. Filippo Simeoni: „Reggel edzett, napközben a tengerparton volt, este meg jókat evett”. John Gadret: „Számomra olyan volt, mint egy hős. Imádtam a stílusát. Mindig nézem a videóit a Youtube-on”.  Manuel Belletti: „Nem érdekel doppingolt-e. Nekem ő volt a legnagyobb. A valaha élt legnagyobb versenyző”.

14802926-004-U201676923805M9H-319x205@Gazzetta-Print-Nazionale-029-kSmE-U80577368740CI-620x349@Gazzetta-Web_articolo.jpgPantani édesanyja Tonina, a fiáról novemberben megjelent könyvvel

Tíz évvel a halála után ma minden Pantaniról szól. A olasz állami Tv egyik csatornája (Rai 2) egész napos emlékműsorral készült. Felidézik a ’98-as Tour és Giro szerepelését, és leadják Marco összes emlékezetes interjúját. Szülővárosában Cesenaticoban délután szobrot avatnak a tiszteletére és a városháza egyik különtermében levetítik a Marco életéről szóló 2006-ban készített filmet (szintén ma mutatnak be egy új 92 perces alkotást, az angol James Erskine rendezésében). Szombaton a város egyik elegáns szállodájában „Marco nevében” címmel nagyszabású műsor keretében emlékeznek a 34 éves korában elhunyt versenyzőről. Az eseményen Ullrich, Chiapucci, Moser, és Gimondi is jelezte a részvételét. Vincenzo Nibalihoz hasonlóan. Marco édesapja nyílt levében búcsúzott a fiától, anyukája Tonina pedig (aki tevékeny részt vállalt az egyik legújabb fiáról szóló könyv megírásában) a korábbi nagy riválissal, Lance Armstronggal szeretne találkozni. Mint mondja, a családja nem haragszik a korábbi 7-szeres Tour győztesre. Armstrong a következő - rövid, de találó - mondattal búcsúzott Pantanitól: "Ha én egy gép voltam, őt kétségkívül művésznek kell neveznünk".

Eltelt tíz év. Fejezzük be mi is úgy, ahogy az összes ma megjelenő olasz napilap. „Marco, nagyon hiányzol!”

2194213-pantani.jpg

Hozzászólások