Kerékpár - Jó, hogy nem állatorvosnak ment
Jó, hogy nem állatorvosnak ment

Jó, hogy nem állatorvosnak ment

Bodnár GergőBodnár Gergő
2014/01/26 16:10

Augusztus óta írjuk a blogot, és érdemben még nem foglalkoztunk Alessandro Petacchival. Ez tarthatatlan. Mivel ’Sanyi’ az elmúlt napokban maximum azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hasfájás miatt feladta a Tour de San Luist, ennek az írásnak sincs sok aktualitása. De mivel mindannyian szeretjük Alessandrot, ez nem is olyan nagy probléma.

ale.jpg

Ő volt a sprinter, akit le kellett győzni. A legnagyobb sztár. Olyan, mint napjainkban Cavendish, Kittel vagy Sagan. Volt olyan éve (a 2003-as) amikor összesen 15 szakaszt nyert a három nagy körversenyen. Ezzel megdöntötte a legendás Alfredo Binda 1927 óta élő rekordját.

Ebben az idényben viszont segítő lesz. Pályafutása végén, amikor már nyugodtan megtehetné, hogy mondjuk sportigazgatóként irányítson. Bár január elején ünnepelte 40. születésnapját, még mindig motivált. Tudja, nincs esélye a fiatal generáció ellen. Így beállt Cavendish mellé. Ezzel talán mindent el is mondtuk arról, milyen hozzáállású versenyző Alessandro Petacchi. „Elég későn kezdtem kerékpározni, 12 éves lehettem. Korábban úsztam, és atletizáltam is. Ahogy váltottam tudtam, ez lesz az én sportom. Mindig apukámmal együtt néztük tv-ben a versenyeket, Saronni volt a kedvencünk. Amikor rájöttem, hogy tudom utánozni a sztárokat, biztos voltam benne: nekem kerékpároznom kell”. Jól érezte. 2000-ben szerződést kapott a Cippolinit is foglalkoztató Fassa Bortolótól és öt évig maradt az olasz csapatban. Vastagon benne volt Mario 2002-es világbajnoki címében, egy idénnyel később viszont már minden róla szólt. Petacchi 30 győzelemmel zárta a szezont.  Ráadásul viselhette a rózsaszín trikót, ami egy olasz kerékpárosnak a lehető legnagyobb megtiszteltetés. Alessandronak még sem ez volt eddigi pályafutása legszebb emléke.A 2005-ös Milano-Sanremon minden tökéletesen alakult. Nem tudom elmondani mit éreztem, amikor megnyertem. Gyerekkorom óta erre vágytam”. Hiába a zöld trikó a Touron, és rózsaszín a Giron, a Milano-Sanremonál Petacchi számára nincs fontosabb. "A Lampréban már nem láttam magam előtt reálisan elérhető célokat. Talán nem is gondoltam komolyan a visszavonulásomat. Az, hogy Cavendishért dolgozhatok az Omegában, új lendületet adott”. És 14 hónapos szerződést.

14_12g.jpgLegnagyobb sikereit a Fassa Bortoloban érte el. A 2005-ös évet 24 győzelemmel zárta

A pályán elért eredményeit ismerjük, sok nagy győzelmére emlékszünk. De tudjuk, milyen ember valójában Alessandro Petacchi? „Olyan, aki nagyon szereti a nyugalmat.  Amikor csak tudok, együtt vagyok a feleségemmel és a kisfiammal. Meg az állatokkal, mert egy kisebbfajta állatkertet tartunk otthon”. 2004 decemberében szinte titokban házasodott össze feleségével Anna Chiarával, négy évvel később pedig megszületett első gyerekük, Ale Junior. „Remélem nem lesz belőle kerékpáros. Az egy nagyon kemény élet. Jobban örülnék, ha állatorvosnak menne. Szerintem én is az lennék, ha nem kezdtem volna el tekerni”. Imádja amit csinál, és érez magában elég erőt ahhoz, hogy pályafutása végén egyik korábbi riválisának (Cavnak) segítsen. Vele és Mark Renshaw-al elég ütősnek tűnik az Omega vonata. „Nagyon kellett nekem ez az új lehetőség. A Lampréban elértem addig a pontig, hogy már nem nagyon voltak céljaim". Az emlékezetes szalbumatol-ügy (az asztmájára szedte ezt a szert) nélkül, 27 Giro szakaszgyőzelem állna a neve mellett. Persze, a hivatalosan elismert 22 sem kevés.A 2003-as olasz körön (!) 6 etapot nyert. Verhetetlen volt.

Mindene a sebesség, erről tanúskodik egy régi történet is. Kiskorában fedett pályás futóversenyeken indult. Szigorúan rövid távon. Az egyik alkalommal szokás szerint simán megnyerte a sprintet, de annyira felgyorsult, hogy pálya a végén nem tudott időben lelassítani. Próbált fékezni a gumifal előtt, de nem sikerült. Mind a két csuklóját eltörte...

 

Hozzászólások