ES Bringa - 2020 legsokoldalúbb kerékpárosa rámegy a nagy klasszikusokra, mert szerinte mind az öt ott van a lábában
2020 legsokoldalúbb kerékpárosa rámegy a nagy klasszikusokra, mert szerinte mind az öt ott van a lábában
Fotó: Europress/AFP

2020 legsokoldalúbb kerékpárosa rámegy a nagy klasszikusokra, mert szerinte mind az öt ott van a lábában

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/12/29 11:18
Wout Van Aert iszonyatosan bekezdett az augusztusi újraindulás után, és meg sem állt a szezon végéig. Ha kellett, magáért ment, ha kellett, a létező legértékesebb segítséget nyújtotta a társaknak, például a Touron. Egyértelműen ő volt a 2020-as szezon legsokoldalúbb kerékpárosa.

Wout Van Aert azzal nyitott augusztusban, hogy megnyerte a Strade Bianchét. Egy hét múlva jött a Sanremo, ahol a verseny tavalyi győztese, a 2019-es szezon egyik legjobb kerékpárosa, Julian Alaphilippe volt a legnagyobb ellenfele. Szimbolikus volt, ahogy ők ketten sprinteltek a győzelemért. A francia azért, hogy címet védjen, a belga pedig azért, hogy behúzza az első monumentumát. Nagyot meccseltek, és Van Aert végül fél kerékhosszal lenyomta Alaphilippe-et, átvéve ezzel a stafétabotot a franciától. 

Ezután elment a Tourra, ahol ő volt Primoz Roglic egyik első számú segítője. Sprintelt, egyenkéntit ment, húzta a sort a sík szakaszokon, különös tekintettel az oldalszeles részekre, sőt, még a hegyi melóból is alaposan kivette a részét. Miközben teljes erőbedobással harcolt a csapatért, azért saját magának is összelapátolt két szakaszgyőzelmet. 

A szezon utolsó időszakában inkább a második helyek jöttek. Ezek ugyan  értékes eredmények, de azért nyilván csalódás is volt számára, hogy a világbajnokságon és a Flandrián sem lett övé a győzelem. Idegesítette, hogy a többiek nem működtek együtt vele, ami persze az ő szempontjukból érthető, hisz még ha össze is dolgoztak volna vele, a végén valószínűleg úgysem lett volna esélyük ellene. 

Van Aert egy dinamikus, karizmatikus versenyző, akiben egyszerre van ott van a robbanékonyság és a hosszú kilométereken keresztüli kitartó tempózás képessége. A magánéletben egy végtelenül laza srác, aki túlságosan szerény ahhoz, hogy egyetértsen azzal a felvetéssel, hogy ő jelenleg a világ legjobb kerékpárosa. Igaz, nem is cáfolja ezt, persze nehéz is volna, hisz a jelenlegi mezőnyben senki más nem képes arra, amire ő.

Wout van Aert: "A csapattársaim is tudják, hogy Evenepoellal lassan számolni kell a háromheteseken" | Eurosport

Idén mindkét belga versenyző szenzációs szezont futott, jövőre pedig akár többször is összecsaphatnak. Emellett viszont az olimpián csapattársak lesznek, egy friss interjúban erről, egymásról és a súlyos bukásokból való felépülésről is kérdezték a két sztárt. Mit gondoltok, mi volt a másikatok legnagyobb teljesítménye az idei szezonban?

"Az utóbbi néhány hónapban mindenki ezzel jön nekem" - mondta Van Aert. "De ezt nem hiszem, hogy nekem kellene megválaszolnom. Nem az a dolgom, hogy, hogy magamra aggassam a legjobb kerékpáros címkéjét. Beszéljenek erről mások, ha ez egy érdekes kérdés a számukra."

"Nekem az a dolgom, hogy megnyerjek annyi versenyt, amennyit csak tudok, és hogy elérjem a magam elé kitűzött célokat. A legjobb kerékpáros címe nem tartozik ezen célok közé. Ettől még persze nagyon menő és nagy megtiszteltetés, hogy az emberek elkezdtek erről beszélni."

A kerékpárban nem egyszerű kérdés a legjobbról beszélni. Atlétikában a legjobb sprinterek behúzzák a száz métert, a legjobb állóképességűek a maratont, aki meg a kettő között van, az megnyeri mondjuk az 1 500-at. Kerékpárban számtalan tényező van, ami árnyalja a képet: a versenytempó, a szél, a hegyek, a helyezkedés, a döntések, a különféle együttműködések és így tovább. Van Aert képességeit talán az mutatja a legjobban, hogy az imolai vb-n a mezőnyversenyben és az időfutamban is második tudott lenni.

"Jó vagyok a sprintekben, ez tény. A cyclocross miatt jó vagyok, amikor rövid, intenzív erőkifejtésre van szükség, ez segít nekem a mezőnyhajrákban és a klasszikusokon is. A maximum tíz percig tartó hegyek is fekszenek nekem, és a lábam elég jól bírja az időfutamokat is. Persze a sprinteknél nem csak az utolsó pár száz méter számít, hanem az is, hogy mi volt előtte. Frissen valószínűleg simán kikapok egy klasszikus sprintertől, de egy kemény verseny végén kifejezetten jó esélyeim lehetnek."

Julian Alaphilippe, Wout Van AertFotó: Europress/AFP

"Az időfutam az teljesen más tészta. Én megpróbálok mindenre összpontosítani, és ez elég jól sikerül is. De a vb-n volt egy srác, aki az egyenkéntin sokkal jobb volt nálam. Nehéz megmondani, hogy miben vagyok a legjobb. Talán a klasszikusokon, mert ott sokféle képességre szükség lehet. Néha egy hosszú erőkifejtés kell, máskor meg egy jó sprint a végén. Az egynaposok passzolnak hozzám a legjobban."

A nagy előnye tehát, hogy mindenben ott van a legjobbak között, és gyakorlatilag nincs gyenge pontja. A legnagyobb kihívás számára, hogy most már mindenki tudja, hogy mennyire jó. Így sokkal nehezebb lesz megbirkózni a versenyekkel és a riválisokkal is.

Alaphilippe volt az első, aki felismerte, hogy úgy veheti fel a versenyt Van Aert erejével és gyorsaságával, ha egy kicsit komplikáltabbá teszi a versenyt a számára, ha egy kicsit felhígítja a körülményeket. Ez történt a világbajnokságon. A francia elöl volt, a belga pedig ottragadt jó néhány klasszikus menővel egy kicsit hátrébb.

"Könnyedén megnyertem ugyan a mezőnyhajrát, de éreztem, hogy még maradt bennem, úgyhogy csalódott voltam. Talán másként alakult volna, ha erősebb vagyok, vagy máshogy versenyzek. Együtt hátul sajnos nem voltunk elég gyorsak. Primoz ugyan próbált nekem segíteni, de láttam az arcán, hogy a határon van."

Van Aert képességei és az a tény, hogy a klasszikusokra összpontosít, esélyessé teszik őt arra, hogy megnyerje majd mind az öt monumentumot plusz az országúti világbajnoki címet. Három belga, Eddy Merckx, Rik Van Looy és Roger De Vlaeminck ezt megcsinálta, sőt, előbbi kettőnek a vb-cím is összejött. 

Wout Van AertFotó: Europress/AFP

"Az álmom az, hogy sokoldalúan eredményes legyek. Vannak világbajnoki címeim cyclocrossból. Fejlődni akarok időfutamban, olimpiai érmet szeretnék nyerni, versenyben lenni a zöld trikóért és behúzni az összes belga tavaszi klasszikust."

"Ami a monumentumokat illeti, benne van mind a lábamban, úgyhogy üldözni fogom őket a következő években. A Liége és a Lombardia lesz a legnehezebb, azokhoz nagyon jó állapotban kell lennem fizikálisan. Összességében azonban úgy gondolom, hogy nem az erő meg az állóképesség fog dönteni, hanem a fej. Nagy előnyöm, hogy sok mindenre képes vagyok, hogy sok jó ötletem van menet közben, amitől a többiek elég nehezen tudnak eltántorítani. Ez egy fontos képesség, fontosabb, mint a fizikális tehetség. A Strade Bianchén például nem hiszem, hogy a többiek rosszabbak lettek volna, mint én, azt a versenyt is mentálisan nyertem meg."

Van Aert tehát megtanult nyerni. A probléma az, hogy a riválisok ezután megtanulták, hogyan akadályozhatják őt meg ebben. Ha ezzel a helyzettel is képes lesz megbirkózni, tényleg nem lehet majd őt megállítani. 


Procycling

Hozzászólások