ES Bringa - Woods: "Büszke vagyok, hogy ilyen messzire jutottam"
Woods: "Büszke vagyok, hogy ilyen messzire jutottam"
Fotó: Europress/AFP

Woods: "Büszke vagyok, hogy ilyen messzire jutottam"

HosszabbitásHosszabbitás
2019/10/22 17:21
Bár Michael Woods nem számít kifejezetten győztes típusnak, azért aratott néhány szép sikert karrierje során. Eredményei még inkább elismerésre méltóak, ha figyelembe vesszük, hogy milyen későn kezdett kerékpározni. Többek közt ennek nehézségeiről, a karrierje során szerzett sebhelyekről és közösségi média káros hatásairól is mesél a kanadai versenyző egy nem éppen közhelyes interjúban.    


Mi a kedvenc versenyed és melyik emelkedőt szereted a legjobban?

A kedvenc versenyem egyértelműen a Tour. Idén először indultam és elképesztő volt. A színvonal, a tét, a figyelem mind az egekben volt, és ezt egyszerűen imádtam. 

Ami az hegyeket illeti, a San Sebastiani egynapos utolsó emelkedője, a Murgil a kedvencem. Tökéletesen passzol a stílusomhoz: rövid, meredek és a közönség teljesen őrült. Ezért is szeretek Baszkföldön versenyezni. 

Melyik volt a legkeményebb napod a kerékpáron? 

A 2018-as Giro 10. szakasza kegyetlen volt. Pihenőnap utáni első etap volt, és Esteban Chaves leszakadt az első emelkedőn, 240 kilométerrel a vége előtt. Néhány csapat megérezte a vérszagot, onnantól teljes gőzzel mentünk hat órán át a szakadó esőben. 

És melyik eredményedre vagy a legbüszkébb karriered során?  

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy milyen messzire jutottam ebben a sportágban. Mivel olyan későn kezdtem bringázni, szinte minden World Tour versenyen van egy pillanat, amikor elfog a büszkeség, hogy itt lehetek. Ott lenni egy WT verseny hajrájában nehéz feladat, és még nehezebb, ha 25 évesen kezdtél el kerékpározni.

000_1HJ637.jpg Fotó: Europress/AFP

Említetted a Tourt: szerinted ki lesz az a versenyző, aki 5 éven belül megnyeri?

Ugyanaz a srác, aki idén is: Egan Bernal. A kölök még mindig csak 22 éves! 

Távolodjunk el egy kicsit a sporttól: mi az utolsó könyv amit olvastál?

Jelenleg épp egy Educated című könyv közepén járok, de a Tour alatt elolvastam Jonathan Vaughters könyvét, a One Way Ticket-et is.

És az utolsó App amit letöltöttél?

TourTracker. Naprakésznek kell maradnom a közelgő versenyekkel. 

Az Appoknál maradva: mit gondolsz a közösségi médiáról? 

Egyértelműen az ördög munkája. A közösségi média kapcsán nincs visszaút, kinyitottuk Pandora szelencéjét. Persze vannak előnyei, például jobban tudom tartani a kapcsolatot a rajongókkal. Ugyanakkor tudományosan bizonyított, hogy ront az alvás minőségén, a mentális egészségen és úgy általában a jó közérzeten is. Épp ezért idén próbálok rá figyelni, hogy minél kevesebb mobilt és közösségi médiát használjak. 

EAhMaPKXsAABsG2.jpg Fotó: Twitter

Visszatérve a kerékpárhoz, kik a a legviccesebb csapattársaid? 

Hugh Carthy és Alberto Bettiol mindig megnevettet, de Alex Howesnak is zseniális poénjai vannak. 

És ki a legjobb segítő a mezőnyben? 

Nehéz egyet megnevezni. Mitch Docker, Simon Clarke, Tom Scully vagy Nate Brown mind rögtön az eszembe jutnak. Szerencsés vagyok, hogy ennyi nagyszerű segítővel tekerhetek egy csapatban, ezek a srácok már rengetegszer megvédték a hátsómat. 

Utolsó kérdés: van bármilyen látható sebhelyed, amihez köthető egy történet?

Annyi sérüléssel amennyi nekem van, nem egy történetet tudnék mesélni, hanem könyvet tudnék írni.:) Olyan sok van, hogy néhányról már el is felejtem, hol szereztem őket.   


Szöveg: Szabó Bence
Procycling magazin

Hozzászólások