ES Bringa - Visszavonul a kerékpáros, akiről Lance Armstrong azt jósolta, egy napon Tour-győztes lesz
Visszavonul a kerékpáros, akiről Lance Armstrong azt jósolta, egy napon Tour-győztes lesz
Fotó: Europress/AFP

Visszavonul a kerékpáros, akiről Lance Armstrong azt jósolta, egy napon Tour-győztes lesz

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/11/22 16:50
Stijn Devolder negyvenévesen most már tényleg abbahagyja. Annak idején Lance Armstrong azt jósolta, hogy egyszer Tour-győztes lesz belőle. Nem lett, de két Flandria-siker azért mégiscsak ott van a neve mellett. A belga kerékpáros értékelte közel húszéves pályafutását.

„A dolgok egyáltalán nem indultak könnyen. Az első versenyemen például defektet kaptam már az első körben, a másodikon pedig buktam. A harmadikon nem volt baleset, úgyhogy semmiféle kifogásom nem lehetett, egyszerűen csak nem mentem jól. Utána odamentem a szüleimhez, és apám megnyugtatott, hogy rossz verseny ide vagy oda, ehetek majd otthon egy csomó szendvicset.

Anyuék azt mesélték egy interjúban, hogy ezeken a versenyeken egyszer még egy lány is megelőzött. Sokszor kaptam az ívet ezzel kapcsolatban. Bár én magam nem emlékszem ilyenre, de ha ők mondják, akkor biztosan így volt.

A családomnak köze sem volt a kerékpárhoz. Apu még azt sem tudta, hogy kell betenni egy első kereket. A versenyeken a többiektől kérdeztem meg, mennyit kell fújni az abroncsokba. François Vandekerckhove volt az első edzőm. Ő csinálta az első edzésterveimet 20 frankért. Tőle tanultam a kerékpározás alapjait.

Sok edzőm volt, mindenkitől tanultam is ezt-azt. Egy kerékpárosnak ugyanakkor meg kell ismernie a saját testét. Aki betűről-betűre végrehajtja a mestere utasításait, az hülye. A belga bajnokság előtt én mindig lenyomtam a Halle-Ingooigem nevű versenyt, utána pedig mindig mentem még valamennyit egy kismotor mögött

Amikor 2013-ban Ronse-ban megnyertem a bajnokságot, előtte összesen 340 kilométert tekertem le. Tudományosan ez nyilván nehezen magyarázható, de nekem működött. Az edzéseken mindig az érzéseimet követtem, és nem érdekelt, hogy mondjuk éppen mennyi a maximális oxigénfelvételem. Nem az számított.

22 voltam, egy fiatal ígéret, amikor meghívást kaptam a Mapei csapatához tesztelni. Hirtelen ott találtam magam Paolo Bettini, Franco Ballerini és Michele Bartoli mellett. Iszonyú kicsinek éreztem magam mellettük. Aztán voltam a US Postalnál is. A helyzet hasonló volt az első edzőtáborban. 

dev4.jpg Fotó: Europress/AFP

Találkozhattam a példaképemmel, Lance Armstronggal. Emlékszem, egyszer csak ott termett mögöttem a szállodában, bemutatkozott és tök közvetlen volt velem. Ő az egyik legszimpatikusabb ember, akivel a kerékpársportban valaha találkoztam.

Igen, Lance egyszer valóban azt mondta, hogy van esélyem megnyerni a Tourt. Nem tudom, lett volna-e valóban. Mindenesetre szerintem több tehetségem volt a háromhetesekre, mint a klasszikusokra. A Discovery-nél a nagy körökre készültünk, Johan Bruyneel még arra is megkért, hogy hagyjam ki a klasszikusokat. A Vueltán kapitány lehettem, ott voltam a top 10 környékén, de aztán a csapat befejezte.

Utána a Mapeihez kerültem. A 2008-as volt az első Tourom, és az első 10 hely valamelyike volt a cél. Ekkor jött a dráma. Beteg lettem a verseny elején, de olyan hülye voltam, hogy nem szóltam senkinek. Pánikoltam, hogy utána nem kapok majd lehetőséget. Lázasan versenyezni az egyik legrosszabb, amit tehetsz. Komoly harc volt a számomra az a verseny.

A Quick-Steppel innentől a klasszikusokra mentünk rá. A Flandriát kétszer meg is nyertem. Imádtam azt a pályát. Ezeket a győzelmeket nem cserélném el a Touron való tisztes helytállásért. Szerintem sportszakmailag és anyagilag is kihoztam a karrieremből azt, ami benne volt. Jó, hogy ez a kettő együtt járt. A pályafutásom elején egy kis házban éltünk Tamarával, de még a lakbért is alig tudtuk kifizetni.

Gyakran mondom a feleségemnek, hogy akár már 2013-ban abbahagyhattam volna. Akkor nyertem az utolsó versenyemet, a belga bajnokságot. A megelőző hetekben éreztem, hogy iszonyú jó formában vagyok, de nem akartam elmondani senkinek. Még a saját csapatomnak sem. Még a svájci körön sem mutattam meg magam. A csapatfőnököm ekkor Luc Meersman volt, Gianni édesapja... Jobb volt, ha ő sem tudja, mennyire jó formában vagyok. Meg is nyertem a versenyt. Gianni pedig második lett mögöttem.

dev3.jpg Fotó: Europress/AFP

2013 után már nem nyertem semmit, de nem bánom, hogy folytattam. A Veranda's Willems és a Corendon-Circus nagyon jó kis csapatok voltak. Én voltam a tapasztalt nagy öreg Wout van Aert és Mathieu van der Poel mellett. De legyünk őszinték, ők ketten annyira jók ösztönösen, hogy nemigen volt szükségük az én tapasztalatomra. 

2013-ban megbüntetett az adóhatóság. Mit ne mondjak, nem esett jól, de nem tehettem semmit. Ha valaki a pénzért csinálja, nem megy sokra ebben a sportágban. Ahhoz ez túl kemény. Két igaz barátot is elvesztettem az évek során. Wouter Weylandt és Michael Goolaerts is nagyon jó srác volt. 

A jövő évtől a mezőgazdaságban dolgozom, a gépeimet adom majd bérbe, meg ilyesmi. Nem a pénzért, egyszerűen azért, mert szeretem ezt a világot. És még csak 40 éves vagyok. Túl fiatal ahhoz, hogy ne csináljak semmit.”


Het Nieuwsblad

Hozzászólások