ES Bringa - Vanmarcke & Keukeleire: Ketten együtt egy nagy klasszikus-győzelemért
Vanmarcke & Keukeleire: Ketten együtt egy nagy klasszikus-győzelemért
Fotó: twitter

Vanmarcke & Keukeleire: Ketten együtt egy nagy klasszikus-győzelemért

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/02/25 08:58
Sep Vanmarcke és Jens Keukeleire junior koruk óta ismerik egymást. Gyakran voltak szobatársak a belga válogatottnál, az idei szezonra azonban csapattársak is lettek az EF-nél. A céljuk, hogy együtt még erősebbek legyenek, és hogy összehozzanak végre egy győzelmet valamelyik nagy klasszikuson. 

Vanmracke: Bár nem pont ugyanazt a nyelvjárást beszéljük, jól megértjük egymást, hisz jóban vagyunk már a pályafutásunk kezdete óta.

Keukeleire: Fiatalabb korunkban gyakran voltunk közös edzőtáborokban, úgyhogy baromi jó, hogy végre csapattársak is lettünk. Fura, de régen annyira egyértelműnek tűnt, hogy majd együtt fogunk tekerni. Aztán teltek az évek, és ez valahogy sosem jött össze, egészen mostanáig.

Most mégis hogy sikerült?

Vanmarcke: Talán benne van a dologban, hogy ugyanazok a menedzsereink, a Berkhout testvérek. Sokan azt hiszik, van beleszólásom az ilyen menedzselési dolgokba, pedig nincs. Én is csak akkor szereztem tudomást Jens érkezéséről, amikor a szerződést már megkötötték.

Keukeleire: Augusztusban jött az ajánlat az EF-től, én pedig egy másodpercig sem haboztam. Már év közben is azon agyaltam, hogy ha én választhatnék, ők tuti benne lennének a pakliban.

Vanmarcke: Én meg azonnal írtam neki, hogy tök jó, hogy jössz, tesó.

Nagyon erős csapatotok van a tavaszi egynaposokra: Keukeleire, Vanmarcke, Bettiol és Langeveld, ha időben felépül a kulcscsonttörésből. 

Vanmarcke: Már tavaly is jók voltunk, de Jensszel még egy szinttel feljebb léptünk. Ő nagyon gyors a végén. Ha el tud lépni a mezőnytől, mi mondhatjuk, hogy 'bocs, mi már nem megyünk tempót elöl.' Így több taktikai lehetőségünk lesz. Régen egyértelműbb volt a helyzet, ha Cancellara vagy Boonen meglépett, a Quick-Stepet leszámítva minden kapitány egyedül maradt. Most gondba kerülhetsz, ha egyedül maradsz, amit tavaly Greg Van Avermaet is megtapasztalhatott. Nincs mese, kell több opció.

sepjens.jpg Fotó: Het Nieuwsblad

Hogy néz ki a belső hierarchia köztetek? Bettiol az első számú, mivel ő tavaly Flandriát nyert?

Keukeleire: Szerintem egyértelmű: én lettem az új kapitány. (nevet)

Vanmarcke: Haha. Oké, Alberto megnyerte a Flandriát, amit mi elismerünk, de ez nem jelenti azt, hogy övé a kizárólagos vezetőszerep. 

Keukeleire: Az én helyzetem kicsit hasonló lesz ahhoz, ami a Lottóban volt. Tish és Tim volt a kapitány, én pedig jöttem utánuk. Ez így rendben volt, mert nekik több eredményük volt, mint nekem. Ahogy most Sepnek  és Albertónak. 

Vanmarcke: Túlságosan alábecsülöd magad.

Keukeleire: Szerintem ez így rendben van. Kevés energiaveszteséggel kell eljutnom a versenyek utolsó szakaszaiba, hogy akkor tudjak megindulni, amikor már csak kevesen fognak tudni.

Mondhatjuk azt, hogy ezekből elég keveset láthattunk a Lottónál?

Keukeleire: Persze, simán elismerem, hogy nem hoztam azt, amit vártak tőlem. Az első évemben buktam tavasszal, ami után megnyertem ugyan a Belga kört, de azt már korábban is sikerült. Tavaly pedig elég kiegyensúlyozott tavaszom volt, az egyik legjobb a karrierem során. De mire megy az ember a sok top 15-ös helyezéssel? Semmire. A Tour siker volt a csapatnak, de nekem személy szerint nem annyira. De azt csináltam, ami a szerződésemben volt.

Összességében csalódás volt a Lottónál töltött két év?

Keukeleire: Igen is, meg nem is. Szereztem új barátokat, például Wally-t [Jelle Wallays], de más volt, mint amire számítottam. Sok minden történt közben, többen érkeztek a csapathoz, ami megnehezítette a dolgomat. Előtte hat évig voltam az Oricánál, és jól éreztem magam. Nehéz döntés volt, amikor onnan eljöttem. Egy nyüzsgő, igazi nemzetközi csapatot hagytam ott.

sepjens2.jpg Fotó: Het Nieuwsblad

Vanmarcke: Ezt tudom milyen. Egész karrierem során nemzetközi csapatoknál tekertem. Nem tudatos választás volt, az itthoniak valahogy nem akartak engem (nevet). De ez tök jó volt így, egy ilyen vegyes csapatban sokkal több mindenről lehet dumálni a vacsoraasztalnál. 

Keukeleire: Ezt egyből megéreztem itt az EF-nél. Hasonló, mint korábban az Oricánál. Persze a belga srácokkal mindig van közös téma, ez oké, itt viszont hallhatok sztorikat kolumbiai meg ecuadori versenyzőktől is, ami nagyon különleges. 

Mindketten szenzációs bemutatkozást produkáltatok a profik között 2010-ben. Sep második lett a Gent-Wevelgemen, Jens pedig megnyerte a Samynt. Aztán az elmúlt tíz évben talán nem hoztatok annyi extra eredményt, mint amennyit vártak tőletek.

Vanmarcke: Ennek ellenére úgy érzem, sokat ki tudtam hozni a karrieremből. Háromszor álltam dobogón monumentumon, összesen hússzor végeztem top 5-ben egynaposokon. Erre mindenképpen büszke lehetek. Nem vagyok egy extra tehetség, nem vagyok egy Sagan, Van der Poel vagy Van Aert. De ott vagyok az utánuk következő nagy csoportban.

A megítélésetek is egy kicsit más. Ha Sep megjön másodiknak, akkor mindenki azt mondja, hogy tessék, megint nem sikerült neki. Ha Jens hozza ugyanezt az eredményt, az pedig szuper. 

Vanmarcke: Emlékszel, Jens? Egyszer pont erről beszélgettünk Guangxiban, az év utolsó versenye után. Már elég jó állapotban voltunk...

Keukeleire: Az üveg whiskey-re gondolsz, ami ott volt mellettünk?

Vanmarcke: Úgy érted, melletted?

Keukeleire: Nos, tény, nem volt az egy túl jó időszak a számunkra.

sepjens3.jpg Fotó: Het Nieuwsblad

Vanmarcke: Ami engem illet, miután megnyertem az Omloopot és második lettem a Roubaix-n, már semmi nem volt elég jó eredmény tőlem. Sem a közvélemény számára, sem nekem. Jensnél ugyanez a helyzet: neki is hiányzik még egy lépés a nagy győzelemig. Mégis teljesen másként kezelnek bennünket.

Keukeleire: Ez talán azért is van, mert én nem hoztam olyan jó eredményeket a nagy klasszikusokon. Meg lehet nézni Sep tavaszi eredménysorát, csak Sagan jobb nála. A probléma az, hogy Museeuw és Boonen után jöttél. Az embereknél túl magasan van a mérce.

Vanmarcke: Ez így volt valóban. De mostanra megszabadultam ettől, megjelent ugyanis egy csomó fiatal tehetség, így kevesebb figyelem esik rám. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretnék nagy klasszikust nyerni. Ha sikerül hozzátennem egy nagy győzelmet az eredménysoromhoz, akkor teljessé válik a kép, nem lesz bennem hiányérzet. A következő két évben együtt fogunk dolgozni, amiből kisülhet valami jó. 

Keukeleire: Ahogy mondod, ketten együtt a nagy győzelemért.


Het Nieuwsblad

Hozzászólások