ES Bringa - "A legrövidebb szezonom volt, mégis a leghosszabbnak érzem" - Hat magyar versenyző értékelte a 2020-as évet
"A legrövidebb szezonom volt, mégis a leghosszabbnak érzem" - öt magyar versenyző értékelte a 2020-as évet
Fotók: instagram

"A legrövidebb szezonom volt, mégis a leghosszabbnak érzem" - Hat magyar versenyző értékelte a 2020-as évet

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/11/26 19:00
Mindenki máshogy élte meg ezt a furcsa, három hónapba sűrített 2020-as szezont. A legemlékezetesebb pillanatokról, a legizgalmasabb versenyekről, és az év legjobbjairól most öt magyar versenyző mond véleményt.

A Kometában tekerő Fetter Erik és Dina Marci, az Androni versenyzője, Pelikán Jani, az idén első magyarként a Liége-Bastogne-Liége-t teljesítő Peák Barna, a Girón induló Valter Attila és az Epronex kerékpárosa, Gönczy Gergő értékelte a 2020-as szezont, a tőlünk kapott öt kérdés alapján. 

Fontos kiemelni, hogy természetesen senki nem ismerte a másik válaszát, tehát valamennyien a másiktól függetlenül, "látatlanban" és írásban reagált a kérdésekre.  

Az ESB kérdései
1.  Véget ért ez a furcsa 2020-as szezon. Mennyire tetszett ez a 3 hónapból álló idény? 
2.  Számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat vagy verseny? 
3.  Mit szóltál a magyar versenyzők teljesítményéhez? Hisz Valter Ati befejezte a Girót, Peák Barna pedig az első magyar résztvevő volt az LBL-en.
4.  Van olyan versenyző, akinek kifejezetten örülsz, hogy ennyire jól ment idén? (max 2 név)
5.  Nálad ki az év versenyzője, és kiben csalódtál a legnagyobbat? (max 2-2 név)


Gönczy Gergő (Epronex-Bss Oil)

1. A magam részéről nem tetszett a máról holnapra versenyzés, hogy hetente változik a versenynaptárunk. Ez persze nem a csapat hiányossága, végig tájékoztattak minket a változásokról, járványügyi okokból szorult a hurok a versenyek szervezőin. Itthon sajnos elmaradt minden UCI-verseny az Hongrie-n kívül, de külföldön is sok verseny elmaradt. Az biztos, hogy nehezebbek voltak az UCI-versenyek, de még a cseh "amatőr" versenyek is, valójában több conti csapat állt a rajtnál, mint amatőr, plusz egy-két WorldTour-versenyző a környékből (a CCC-s Josef Cerny rendszeres résztvevő volt) kihasználta felkészülésként. A külföldi UCI-versenyek mindennél nehezebbek voltak, mint amit eddig tapasztaltam .2-es versenyeken, itt is azért, mert több UCI-csapat jött el, köztük mindig volt 1 vagy több ProConti vagy WorldTour utánpótlás-csapat. A tévében látott versenyeken kis túlzással, de néha azt éreztem, mintha utánpótlás versenyeket néznék, olyan banális esések voltak, vagy a túlzott aggresszivitás, mint az ifi versenyeken. 

Egyrészt a fiatalok térhódítása miatt is, de túlságosan teljesíteni akartak az első hónapokban, majd valahogy szeptemberben átértékelték a helyzetet a versenyzők, hogy mégsem kéne otthagynia a fogát senkinek. Sem szó szerint, sem átvitt értelemben. Tetszett is a fiatalok térhódítása, meg nem is, nyilván a sikereik tetszettek, csak a nagy sztárok sikertelenségének nem örültem. Hiányoltam pár nagy nevet, hirtelen, amire vissza tudok emlékezni csak Sagan Giro-szakaszgyőzelme, egyébként a 30-as sztárok közül mindenkinek hiányzott a versenykilométer szerintem, leszámítva Roglicot. Amit ő csinált az eszméletlen, kíváncsi vagyok, ilyen 3 hónap után mire lesz képes jövőre, mert az, hogy kifilézi magát három hónap csúcsformával, talán enyhe kifejezés.

2. Nem nagy verseny volt ugyan, de Alaphilippe Brabantse Pijl-győzelme. Ahogy azt megcsinálta MVDP és Cosnefroy ellen, oktatni való volt. Ahogy és amikor megindult, látszott, hogy nem teljesen teszi oda magát, hogy MVDP-t direkt bezárja és ahogy elmegy mellette, rátesz még egy lapáttal, de már túl késő volt, hogy megelőzze őt Van der Poel. Általában szeretem, ha valaki nem tisztán erőből nyer, hanem elég dörzsölt is ahhoz, hogy ilyen cseleket megcsináljon. Emlékeztet arra, amikor Cavendish és Petacchi csatáztak a Girón. A második szakaszon Petacchi pont előbb indult el, és Cav nem tudott pont akkor megindulni Renshaw mögül, amikor akart, hanem várnia kellett 2 másodpercet. Ez elég volt ahhoz, hogy eldöntse a versenyt. Az ilyenek oktatnivalóak! (2:54-nél a pillanat)

A saját tapasztalatokat összefoglalnám azzal, hogy sok volt a tanulópénz. Az Epronex honlapján és/vagy facebook-oldalán olvasható elég sok versenyről a beszámolóm. Volt olyan "holnap reggel 8, Faház" helyzetem, amin fogtam a fejem, hogy ilyet, hogy bénázhattam. (Ezt a nagyon nagy ügyetlenkedésekre szoktuk mondani, hogy jelentkezzen Hazai Gyuribá'-nál a versenyző, majd ő megtanítja biciklizni).

3. Mindkettőjüknek örültem, hogy bizonyították, van helyük a legmagasabb ligában, úttörők félig-meddig a magyar kerékpározásban. Összehasonlítani felesleges lenne őket, hiszen teljesn más kvalitásaik vannak és más típusú versenyekre viszik őket. Alma-körte kérdés szerintem, ha már engem kérdeztek. 

4. Wout Van Aert nagyon tetszett, ritka az ilyen sokszínűség, és majdhogynem mindent megnyert, amit akart. Augusztusban legalábbis biztos. Illetve az, hogy szinte mindenhol ritkán látott segítséget tudott nyújtani Roglic-nak és még szakaszokat is nyert. 

Quintana februári és márciusi versenyzése nagyon tetszett, ahogy régi önmagát idézte. Őt kicsit sajnáltam a Touron, hogy nem sikerült visszatalálnia ahhoz a formához. 

5. Nem mondanám, hogy szimpatizálok vele, de szerintem nem lehet vitatkozni azzal, hogy Roglic az egyik, ha nem a legjobb versenyző volt idén, még akkor is, ha azt a rettenetes időfutamot figyelembe vesszük, amit a Touron lehozott. Az odáig vezető út nagyon erős volt, és az is, ami utána jött. Wout Van Aert, aki az augusztusi egynaposokat uralta. Az nagyon komoly teljesítmény volt. Nameg ahogy utána segítette Roglic-ot, és még szakaszokat nyert. Őt egy kicsit sajnáltam a Flandria miatt, de ne legyünk telhetetlenek.

Csalódni talán Saganban csalódtam, de szerintem 25-30 év felett már nehéz versenykilométerek nélkül versenyt nyerni. Hiányoltam még a többi +30-as nagy sztártól, hogy villantsanak legalább egy nagyot, legalább egy szakaszgyőzelmet. Ide lehet sorolni majdhogynem az utóbbi évek minden Grand Tour-esélyesét 1-2 kivétellel. 

126169512_388093942547282_2471945234514585227_o.jpgFotó: facebook

Dina Marci (EOLO-Kometa)

1. Hát a saját szezonom kevésbé, az csak másfél hónap volt. Ha a WT-szezont nézem, azt hiszem, az viszont annál jobban. A lehető legjobban megoldották a fennálló helyzetet. Sűrű volt és nagyon pörgős. 

2. Elég sok emlékezetes pillanat volt ebben a szezonban. Talán Pogacar fordítása volt a legnagyobb meglepetés számomra. 

3. Mindketten nagyon szépen helytálltak, úgy gondolom. Barna szerintem oszlopos tagja lett a csapatának, nagyon sokat segített egész szezonban, jövőre alapember lehet. Ati eredményei meg magukért beszélnek, fantasztikusan teljesített idén (is)!

4. Tao Geoghean Hart és Jai Hindley. Mindkettőjük pályafutását régóta követem.

5. Az év versenyzője Wout Van Aert, akiben elég nagyot csalódtam, ő Aru meg Dumoulin.

EQXFDsNWoAEDwIj.jpgFotó: twitter

Fetter Erik (EOLO-Kometa)

1. Saját szemszögből elég "furán" alakult sajnos az én csonka szezonom, konkrétan 3 napot versenyezhettem a balesetem miatt, ami azért elég kevés. Főleg, ha azt nézzük, hogy megint hónapokig kell várnom a következő versenyig. De ez van, ebből kell kihoznom a legjobbat.

2. Abszolút Pogacar fordítását mondanám. Az egy olyan dolog volt, amit konkrétan a mai napig emésztek, brutális és egyben hihetetlen, amit azon az utolsó időfutamon művelt.

Saját oldalról pedig természetesen a Tour de l'Ain első szakaszát mondanám. Emlékszem, hogy még előtte páran nevetgéltünk, hogy milyen brutális mezőny lesz a versenyen, és milyen iszonyat nehéz dolgom lesz, erre az első szakaszon pár méter választott el attól, hogy nyerjek, és enyém legyen a sárga trikó. Erre azért még mindig mosolyogva gondolok vissza.

3. Örültem mindkettőjüknek, jó volt látni, hogy magyarként is el lehet jutni ilyen szintű versenyekre. Ez azért szerintem minden feltörekvő bringásnak hatalmas motivációt és reményt ad.

4. Elég sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, és ha egy külföldit kéne mondani, akkor Wout van Aert. Alapból régóta felnézek rá, régebben mikor még csak CX-ezett, akkor láthattam párszor élőben versenyezni világkupákon és vb-n is, amikor még kisebb voltam. Nagy példakép. Szóval neki örültem, főleg ha azt is nézem, hogy milyen komoly sérülésből tért vissza.

A másik versenyző pedig cimborám Valter Ati, azt hiszem, nem kell túl sokat ragoznom, hogy miért.

5. Primoz Roglic, illetve Wout van Aert az év legjobb versenyzői az én szemszögemből. Nagy csalódás pedig még ha nem is a saját hibájából, de Geraint Thomas. Nekem alapból ő nagy kedvenc, úgyhogy kicsit csalódott voltam, hogy így alakult a szezonja.

IMG-20200421-WA0006 (1).jpgFotó: facebook 

Pelikán Jani (Androni-Giocattoli)

1. Nem tetszett. Sajnos nem lehetett előre tervezni, sokszor a hét elején sem lehetett tudni biztosra, hogy a hétvégi versenyt megrendezik-e. Ez a bizonytalanság soha nem jó a versenyzőknek.

A csapatba, úgy érzem, sikerült beilleszkednem. Látták ők is, hogy tudok teljesíteni. Viszont mivel a szezon is rövid volt, velük is kevés időt töltöttem.

2. Sajátot nem nehéz választani, mert nem volt sok versenyem idén. A Paris-Camembert, amin az egész versenyen szökésben voltam és utána elsőszámú tartalékká váltam a Giróra.

Amúgy a Tour utolsó időfutama volt a legemlékezetesebb, nem igazán akartam elhinni, ami történik.

3. Atit tudtam, hogy jól fog menni, mert májusban már lenyomott a Pilisben egyedül egy háromhetest. Vissza lehet nézni Straván. Ezt megírtam neki is a Giro előtt, és megbeszéltük, hogy az utolsó mezőnyszakaszra, a Sestriere-re kijön majd a forma és lenyeri. Kilencedik lett, de ez nekem felér egy győzelemmel.

4. Valter Ati és Fetter Erik. Erik balesetét nagyon sajnáltam, de tudom, hogy jövőre még jobb lesz. Mindketten nagyon fiatalok, mindketten jó helyen vannak, de Ati már WT-szinten van, Eriknek még ezt a lépcsőt meg kell lépnie, de egy jó szezon, és biztos vagyok benne, hogy elviszik.

5. Nincs kifejezetten. Tao Geoghegan Hartnak örültem, hogy megnyerte a Girót. Tényleg egy rendes, nem beképzelt gyereknek tűnik.

Csalódni nem csalódtam senkiben, mert senkivel szemben nem volt elvárásom. De ha lett volna, akkor is be kell látnunk, hogy mindenki ember, lehetnek problémái a biciklin és a magánéletben is.

118728885_190518649132298_4985372002701821576_n.jpgFotó: instagram

Peák Barna (Mitchelton-Scott)

1. Nem tetszett, rettenetes év volt a vírus miatt.

2. TdF-időfutam.

4. Wout van Aert.

5. Wout van Aert az év versenyzője nálam, Alaphilippe kis csalódás, amiatt a pár fiaskó miatt, ami év végén történt.

117198410_2693463637531928_297407694859242304_n.jpgFotó: instagram

Valter Attila (CCC)

1. Tetszett, nagyon is! Bár a legrövidebb szezonom volt, mégis a leghosszabbnak érzem. Szerencsére eredményes is volt, elértem, amit akartam. Többet tekertem mint valaha, és a minőség is megvolt. 

2. A legemlékezetesebb egyértelműen a Giro volt. Főleg amiért olyan hosszú volt, nem is emlékszem mindenre, de együttesen felér egy évnyi emlékkel. 

3. Barna rengeteget tapasztalt idén, nem csak kis-közepes versenyeken, hanem az egyik legnagyobb egynaposon is. Az ő feladata nem annyira szembetűnő tévéből, de a Hongrie-n és a lengyel körön is rengeteget dolgozott. Remélem jövőre több lehetőséget kaphat. 

4. A fiataloknak örülök, jó látni, hogy nem kell évekig a ranglétrát járni ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen. (Persze ehhez valakinek kell lenni.) Geoghegan Hartnak örülök talán a legjobban, nála emberibb bajnok kevés van. 

5. Az év versenyzője Primoz, amiért ilyen sokáig ilyen nagy szinten tudott maradni. Csalódni nem csalódok senkiben, az ember csak saját magában csalódhat, én nem ítélkezem mások munkája felett.

122743164_787776678685761_6847426898857617701_o.jpgFotó: facebook



Hozzászólások