ES Bringa - Trentin és a sprint, amit nagyon nehéz lesz elfelejteni
Trentin és a sprint, amit nagyon nehéz lesz elfelejteni
Fotó: Europress/AFP

Trentin és a sprint, amit nagyon nehéz lesz elfelejteni

Bodnár GergőBodnár Gergő
2019/11/07 16:08
Amikor mindenkinél ő volt a hajrá legnagyobb esélyese, jött Mads Pedersen, és egy őrült nap végén egészen simán nyerte a sprintet. 

Hiába Matteo Trentin az első versenyző, aki 11 év után érmet szerzett az olasz válogatottnak, nem tud felhőtlenül örülni az ezüstnek. Sőt, azt sem tagadja, hogy egy ideig folyamatosan ezen a világbajnoki hajrán járt az agya.

Az elmúlt egy hónapban hányszor jutott eszedbe az a sprint?

Sokszor, túl sokszor. Már kezdett idegesíteni, annyira rápörögtem. Aztán megértettem.

Mit?
Hogy ezzel le kell állnom, mert ha húzom magam, azzal semmire nem megyek. Néha még eszembe jut, de ennyi. Amúgy meg legyünk őszinték: nem centikkel, meg célfotóval kaptam ki, hanem egészen simán.

Tudod, mit mondanak a szurkolók?

Persze, hogy van der Poel megzuhanása után elhittem magamban, hogy ez már megvan. És, hogy ki kellett volna várnom, majd Pedersen szélárnyékából indítanom.

És?

A tv előtt ülve, ez lehet, hogy ilyen egyszerűnek tűnt. De életemben nem mentem még ilyen durva egynapost, a végén már mindenki a limiten tekert, egyszerűen lehetetlen volt spórolni a hajrára. Nem tudtak korábban leszakítani, pedig próbálkoztak, a sprintben meg tényleg mindent beleadtam. Pedersen volt a legerősebb, ennyi a történet. 

Csinálnál valamit máshogy?

A hajrá előtt levettem magamról egy réteg ruhát, mert akkor úgy éreztem, ez a helyes. De kicsit később fázni kezdtem. A sprinttel nem tudok mit kezdeni. Ott Mads kétszer olyan erősen indult meg, mint én. Bergen is dühítő volt, ott az időzítést rontottam el, és buktam egy érmet.

GettyImages-1177880112-1-920x614.jpg Fotó: velonews

Mondjuk csak második lettél a vb-n...
De itt az számít, ki nyerte meg az aranyat. Ez nem egy olimpia, ahol a másodikra is sokáig emlékeznek. Az a durva, hogy a befutó után nem is én voltam a legszomorúbb a második hely miatt.

Hanem?

A párom Claudia, nagyon nehezen viselte a vereséget. Szóval nekem tartanom kellett magam:) Aztán egy hónap múlva elmentünk vacsorázni, és megünnepeltük az ezüstöt. Az idénynek vége, jön az új szezon, mostantól csak előre nézek. Meg játszom a gyerekekkel, mert most végre itthon vagyok. 

És mi lesz az új idényben?

Mindenekelőtt a trentinói eb, ami nekem hazai pálya. Ott szeretnék jól menni. Aztán nagy célom végre egy komoly egynapost nyerni. Mondjuk a Flandriát vagy a Sanremót. A világbajnokság most nem rólam fog szólni, és még a Giróról sem tudok semmit. Ebben a kérdésben a csapatom fog dönteni. 2021-ben viszont megint lehetne esélyem a vb-n, szóval akkor újra megpróbálom.

Gazzetta


Hozzászólások