ES Bringa - A Festina-botrány, amely kis híján romba döntötte az országúti kerékpárt - II. rész
A Festina-botrány, amely kis híján romba döntötte az országúti kerékpárt - II. rész
Fotó: Europress/AFP

A Festina-botrány, amely kis híján romba döntötte az országúti kerékpárt - II. rész

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/07/23 17:54
A Tour de France és az országúti kerékpár léket kapott, de akár el is süllyedhetett volna 1998-ban. Amikor Willy Voet, a Festina csapat egyik segítője teljesítményfokozókkal dugig pakolt autóját lekapcsolták a rendőrök a belga-francia határon, nemcsak csapatok és versenyzők kerültek baromi nehéz helyzetbe, hanem maga a sportág is.

A kialakult hisztéria a mezőnynek is sok volt. A versenyzők a TVM csapatnál történt razziát követően úgy döntöttek, ülősztrájkkal fejezik ki tiltakozásukat a 12. szakasz rajtjánál. Voltak, akik versenyezni akartak, mások nem. Heves viták zajlottak, az ONCE csapat főnöke, Manolo Saiz kis híján ölre ment az újságírókkal. Végül elindult a szakasz. Leblanc a sajtót okolta a sztrájk miatt.

"Ellentétben azzal, amit néhány értelmiségi, és egyes párizsi lapok sugallnak, a Tournak folytatódnia kell. A közvélemény is mellettünk van."

Hamarosan következett egy újabb rajtaütés a TVM-nél, melynek során már hajmintákat is vettek a versenyzőktől. Ez már kikezdte a drukkerek hűségét is, úgyhogy majdnem be is fellegzett a Tournak. Albertville-ben, a 17. szakasz rajtjánál a versenyzők letépték a rajtszámukat és ledobták a földre.

"A rendőrség náciként viselkedik" - mondta az egyik TVM-versenyző.
"Mire az Alpokba értünk, a versenyzők már nem akartak továbbmenni" - emlékezett vissza Leblanc. "A TVM-nél történt letartóztatások után a kerékpárosok azt mondták, ők aznap már nem indulnak el. Próbáltam őket győzködni, de hiába."

Manolo Saiz kiakadt, ezen a Touron már nem először, és azt mondta, hogy ha ez így megy tovább, akkor annyi, a franciák megölik a kerékpárt. 

A verseny majdnem összeomlott, Leblanc-nak azonban ezen a ponton volt egy kis szerencséje. Aznap ott ült mellette a zsűrikocsiban a belügyminisztérium képviselője. 

Marco Pantani is csatlakozott az ülősztrájkhozMarco Pantani is csatlakozott az ülősztrájkhoz (Fotó: Rouleur)

"Ő elmondta nekem, hogy a rendőrség innentől kezdve leszáll a versenyzőkről, és csak az orvosokkal és a segítőkkel foglalkozik."

Leblanc továbbította az infót az 1996-os győztes Bjrane Riisnek, ő pedig rávette a versenyzőket, hogy folytassák a versenyt. Bár neutralizálták az aznapi szakaszt, legalább ment tovább a Tour.

A mezőny csökkentett létszámban ért be Párizsba, 189-ből mindössze 96-an tekerhették végig a versenyt. Némi iróniával mondhatjuk, hogy a Lance Armstrong nélküli US Postal érintetlenül, razzia nélkül érkezett a francia fővárosba. A sorban ott tekert mások mellett George Hincapie és Tyler Hamilton is.

Armstrong is ott volt a versenyen, de szinte észrevétlenül. A Vueltára készült. Illetve később ő lett a következő évi verseny poszterarca, ő hirdette a 'Megújulás Tourját'

"A törvény ereje mindenkit megijeszt" - mondta a '98-as győztes Marco Pantani. "Talán a sok nyomozás és vizsgálat megtisztította a versenyt."
"Hallottam, sokan azt mondták, hogy én mentettem meg a Tourt" - mondta a halálosan kimerült és elcsigázott Leblanc. "De én ezt nem hiszem. Az igaz, hogy mindent megtettem, hogy elkerüljük a legrosszabbat, nem kíméltem az egészségemet sem. Nem túlzás azt mondani, hogy borotvaélen táncoltunk. A Tourt akár le is állíthatták volna. Ha ez megtörtént volna, akkor komoly gondjaink lettek volna a következő évek versenyeivel is. A szponzorok bizalma annyira megrendült volna, hogy az megnyomorított volna mindannyiunkat."

Richard Virenque a hegyi trikóban még 1997-benRichard Virenque a hegyi trikóban még 1997-ben (Fotó: Rouleur)

Virenque pályafutása soha nem heverte ki ezt a botrányt. "Levadászott engem az UCI, a rendőrség, a bíróságok és a sajtó is. Én lettem a bűnbak, akinek guillotine jár" - mondta a francia, aki 1999-ben visszatért a versenyre. 

"Nem láttak szívesen a Touron, és akkor még finoman fogalmaztam. Én voltam a dopping megtestesítője, miközben az Armstrong-éra épp elkezdődött. A nézők örültek nekem, de a versenyzőtársak számára olyan voltam, mint a pestis. Szerencsés vagyok, hogy Gianluigi Stanga lehetőséget adott nekem a Poltinál. Rávett, hogy Mozartot hallgassak, hogy ki tudjak kapcsolni. Rávett engem, aki amúgy Jacko-fan voltam."

És, hogy a Festina-botrány mennyit ártott a franciáknak? Vajon mostanra már megtalálták volna Bernard Hinault utódját, ha azon az ominózus napon Willy Voet biztonsággal átjutott volna a francia-belga határon? Az kétségtelen, hogy 1998 után jelentősen megcsappant az érdeklődés a sportág iránt, és a befektetők is messze elkerülték azt. Sok kisebb verseny megszűnt, de legalábbis elvesztette a jelentőségét. Nem utolsósorban pedig a versenyzők és a média közti bizalom is megrendült. 

Pat McQuaidPat McQuaid (Fotó: Rouleur)

McQuaid számára is katasztrofális eredménye volt a botránynak. Az ír körverseny tervét, mintha nem is lett volna, úgy fújta el a szél. 

De mi a helyzet Virenque háza táján? Versenyzőként kétségtelenül megsínylette a dolgot, másrészt azonban ő egy igazi túlélő. Ahogy ő maga írja, az élete egészen mesébe illő a Karib-szigeteken. Jet-ski, sütögetés, nyugodt gyereknevelés, amikor otthon van, akkor pedig szelfik és autogramosztás az Alpok síparadicsomaiban. 

Nehéz látni, hol is siklott félre minden a számára.


Rouleur

Hozzászólások