ES Bringa - Engedjük el az időfutamokat a háromheteseken? Vagy tegyük őket kötelezővé?
Engedjük el az időfutamokat a háromheteseken? Vagy tegyük őket kötelezővé?
Fotó: Europress/AFP

Engedjük el az időfutamokat a háromheteseken? Vagy tegyük őket kötelezővé?

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/07/11 18:01
Az elmúlt években azt tapasztalhatjuk, hogy eltűnőben vannak az időfutamok a többnapos és többhetes versenyekről. Vajon túl unalmasak, túl kiszámíthatóak, esetleg a szervezők így próbálnak meg kedvezni a közönség által kedvelt versenyzőknek? Az alábbiakban ennek próbálunk meg utánajárni.

Az 1978-as Tour de France egy csapat-időfutammal kezdődött. Ebben nincs semmi szokatlan, azonban ez egy kifejezetten hosszú időfutam volt. Egészen pontosan 153 km. A távot végül bő három és fél óra alatt a TI-Raleigh csapata teljesítette elsőként.

Az idők változnak, változik a Tour nézőközönsége is, akiknek az igényeit természetesen ki kell szolgálni. Az oldszkúl kerékpárrajongók valószínűleg visszasírják, ahogy Jacques Anquetil, Bernard Hinault vagy Miguel Indurain magányosan tekernek hosszú-hosszú kilométereken keresztül. Harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor még nem volt Twitter és más közösségi oldalak, amikor még nem gyorsult fel ennyire a világ, a rajongók még szívesen végigülték ezeket a hosszú egyenkéntiket. 

1987-ben Stephen Roche egy 87,5 km hosszú időfutamot nyert meg az összetett győzelme felé vezető úton, míg 1989-ben Greg LeMond húzott be egy 73 km-est, miközben Laurent Fignonnal meccselt a sárga trikóért. Manapság ilyen hosszú egyenkéntik elképzelhetetlenek volnának, már csak azért is, mert a tévétársaságok meglehetősen alacsony nézettségeket produkálnának, ami megtizedelné a reklámbevételeket. 

Az évek során az időfutamok különböző okokból, mind a gyakoriságukat, mind a hosszukat tekintve visszaszorultak. Matt White, a Mitchelton-Scott sportigazgatója elég határozott véleményt fogalmazott meg a kérdésben.

"A szervezők manapság úgy állítják össze az útvonalat, hogy azzal az aktuális közönség-kedvencek kedvében járjanak."

"A társadalom egyre gyorsabban változik" - mondta néhány évvel ezelőtt Christian Prudhomme, némileg ellentmondva White-nak. "A kultúránk, a civilizációnk folyamatos mozgásban van, amire reagálnunk kell. Egész egyszerűen alkalmazkodnunk kell."

Az idén megtartott, vagy későbbre halasztott versenyeken gyakorlatilag alig láthatunk időfutam-kilométereket. A Nizzán mindössze 15 km volt, a Tirreno eredetileg a hagyományos csapat-időfutamát tervezte, míg a Dauphiné és a Tour of the Alps egyenkénti nélkül zajlott volna le. 

Laurent Fignon, Greg LeMondLaurent Fignon, Greg LeMond Fotó: Europress/AFP

"A miénk egy modern verseny, ennek megfelelően tervezzük meg az útvonalat" - hangsúlyozta sokatmondóan Maurizio Evangelista, a Tour of the Alps egyik szervezője.

A trenddel némiképp szembemenve a Girón és a Vueltán több időfutamot is terveztek 2020-ra.

"Én nagy rajongója vagyok az időfutamoknak" - mondta White. "A csapat-változatnak pedig különösen a háromheteseken. Itt komolyan meg tud mutatkozni egy csapat ereje. Én kötelezővé tenném a csapat-időfutamokat a nagy körökön."

Hasonló véleményen van Philippe Mauduit, az FDJ sportigazgatója.

"Ez egy csodálatos versenyszám, és nemcsak a Touron. Sok versenyről törölték az időfutamokat, így ha van egy specialistád a csapatban, nehéz neki egy olyan programot összeállítani, amelyben kiélheti magát."

Az utolsó időfutammal bőven megpakolt Tour a 2012-es volt, amikor több, mint 100 km-t kellett az óra ellen menni. A sárgát végül Bradley Wiggins vitte el. 

Amikor még Prudhomme elődje, Jean-Marie Leblanc volt a Tour versenyigazgatója, az időfutamok, csapat-időfutamok szinte nélkülözhetetlen részei voltak a versenynek. 1980 és 2005 között mindössze négy alkalommal fordult elő, hogy nem rendeztek szakaszt az óra ellen a csapatok számára. 

"Nincs szabály" - mondta Leblanc annak idején. "Kivéve, hogy a verseny hatodik szakasza előtt kell, hogy legyen. Két, egymástól 50-60 km-re lévő várost kapcsoljon össze, akikkel könnyű tárgyalni."

Miután Leblanc leköszönt, az időfutamok elkezdtek kikopni a Tourról. Az ASO sem szorgalmazta őket, ráadásul az volt a vezérelv, hogy egyre dinamikusabbak legyenek a versenyek, hogy minél több drámai videót lehessen megosztani a közösségi médiában. Az egyenkénti egyre inkább teher volt a szervezők nyakán. Prudhomme még azt is mondta egyszer, hogy szerinte akadályozzák a versenyt. 

Mitchelton-ScottMitchelton-Scott Fotó: Europress/AFP

Azzal White is egyetért, hogy az időfutamokat sokkal jobban is lehetne prezentálni, úgy, hogy a mai közönség számára is fogyasztható legyen.

"Megvannak a technikai feltételek ahhoz, hogy a modern eszközökkel nagyobb betekintést biztosítsunk a rajongók számára. A csapatkocsikban készült videókkal például be tudnánk mutatni, mennyire izgalmas, mennyire feszült is egy ilyen szakasz."

Természetesen nem mindegy, hogy a verseny melyik pontjára szúrjuk be az időfutamot. Erre a legjobb példa LeMond és Fignon csatája az 1989-es Tour utolsó szakaszán, Párizsban.

"Jómagam nem vagyok a szuperhosszú időfutamok nagy rajongója" - mondta Dave Brailsford. "De egy stratégiailag jól eltalált helyen jót tudnak tenni a versenynek."
Föltehetjük azt a kérdést is, vajon egy olyan hegyi menő érdemli meg jobban a sárga trikót, aki nem tud egyenkéntit menni, mint mondjuk Romain Bardet? Vagy egy olyan időfutam-specialista, aki meghal a hegyeken, mint Bradley Wiggins?

Brailsford úgy véli, a három hetesek célja az kellene, hogy legyen, hogy valóban megtalálják a legjobb összetett menőt. Aki tud hegyre menni, jó az időfutamban, nem veszik el oldalszélben, és a közepes hegyeken is eredményes. 

"A lényeg, hogy a versenyzők időt nyerjenek egymással szemben. Ki így, ki úgy. Valaki a hegyeken akar nagy előnyt kiharcolni, az egyenkéntin pedig próbálja minimalizálni a veszteségeit, ahogy Egan Bernal tette tavaly, valaki pedig fordítva. Azoknak van a legnagyobb előnyük, akik mindkettőben képesek extrát nyújtani. Ahogy Froome, Thomas vagy Roglic."

Egan Bernal, Geraint ThomasEgan Bernal, Geraint Thomas Fotó: Europress/AFP

"Úgy vélem, az a legjobb, ha egyensúly van az időfutamok és a hegyi szakaszok között. De nagyon lényeges a kapcsolat a magaslaton letekert kilométerek és az egyenkéntik versenyben elfoglalt helye között is. Nem mindegy, hogy egy időfutam a verseny elején van, egy pihenőnap után, esetleg egy kemény hegyi napot követően. Ha pedig a verseny legvégén van, az alapjaiban forgathatja fel a csapatok stratégiáját."

"Az a jó a mi sportágunkban, hogy a vonalvezetés minden évben más. Mindig kapunk egy puzzle-t, amit valahogy ki kell raknunk. Ha ügyesen kombináljuk az időfutamokat és a hegyi szakaszokat, folyton megújuló, izgalmas versenyeket kapunk."


Procycling

Hozzászólások