ES Bringa - Tom Dumoulin: "Nem vagyok hős, csak egy srác, aki elég gyors a kerékpáron" - 2. rész
Tom Dumoulin: "Nem vagyok hős, csak egy srác, aki elég gyors a kerékpáron" - 2. rész
Fotó: Europress/AFP

Tom Dumoulin: "Nem vagyok hős, csak egy srác, aki elég gyors a kerékpáron" - 2. rész

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/03/18 09:30
Tom Dumoulin a világ egyik legjobb összetett-menője. Nyert már Girót, állt már Tour-dobogón, sőt van olimpiai érme is. Ennek ellenére ő mégsem érti, miért ünneplik hősként a versenyeken. A tavalyi szezonja nem épp úgy alakult, ahogy szerette volna. A télen csapatot váltott, a Jumbo-Vismához igazolt. A vele készült interjú második része következik, az elsőt ITT olvashatjátok. 

Thanee, a feleséged sokszor ott van veled a szakaszokon. Van olyan pillanat, amikor kettesben tudtok lenni?
Gyakorlatilag lehetetlen, de azért valahogy megoldjuk. Persze mindig vannak olyanok, akik szaglásznak utánunk. Egyszer eljött Thanee két barátnője is az egyik versenyre, akik teljesen ledöbbentek, mi megy itt egy szakasz után. Hogy mekkora bolondok háza az egész. És igazuk van. Igazából jobban meg kellene szervezni, milyen közel jöhetnek a nézők, és milyen közel jöhet a sajtó hozzánk. 

A 2018-as Tour utolsó hegyi szakaszán például nem is tudtad teljesen magadban tartani a dühödet. Gondolom, nem bántad volna, ha van valamilyen mixed zóna vagy ilyesmi.
Hát ja. Értem én, hogy kell a sztori, meg minden, de az nem normális, hogy három héten át embertelen teljesítményt nyújtok, és aztán nincs egy pillanat, amikor kifújhatom magam.

És közben válaszolsz a kérdésekre...
Lehet nem kéne, nem tudom. Frusztrált vagyok, de próbálok azért udvarias maradni. Ez nem mindig könnyű. De az sem oldana meg semmit, ha bunkón elhajtanék mindenkit. 

Milyen érzés nagyon jónak lenni valamiben, és hatalmas figyelmet kapni mindezért?
Otthon nekem olyat nem tanítottak, hogy bálványozzam a hősöket, vagy ilyesmi. Ezért is olyan furcsa nekem, hogy úgy bánnak velem, mintha én magam is az volnék. Kellemetlen a számomra, ha ünnepelnek. Részben azért, mert nem érzem azt, hogy amit csinálok, az olyan különleges. Oké, vannak srácok, akik elég gyorsak a kerékpáron de kimenni és ünnepelni őket?! Ez tök abszurd. Ha én magam nem lennék sportoló, biztos nem mennék éljenezni egy versenyzőt vagy egy focistát.

Nézzük a komoly dolgokat. Hiszel Istenben?
Nem látok semmilyen bizonyítékot arra, hogy Isten létezik. Azt szeretném, ha lenne valami a halál után, mert egyébként csak az üresség maradna. Ami eléggé lehangoló és ijesztő is volna. De tartok tőle, el kell fogadjam, hogy ez van.

dumoulin 5.jpg Fotó: Twitter

Mikor sírtál legutóbb?
Nem vagyok egy sírós fajta. De két éve, amikor apu rövid időn belül elvesztette két testvérét is, akkor sírtam. De nem az én saját fájdalmam miatt, hanem, mert láttam, hogy ő milyen szomorú. 

Mikor érzed magad a legjobban?
Amikor egy jót kajálunk együtt a családdal vagy a barátokkal, és megiszunk mellé egy jó pohár bort. Vagy, ha sütögetek otthon egy sörrel a kezemben. Basszus, ez olyan, mintha Laurens ten Damot hallanám. Akkor mondok mást is: egy győzelem után. Bármilyen rövid ideig tart is.

Kit csodálsz leginkább?
A feleségem. Hogy kitart mellettem, hogy éli ezt az extrém életet velem, és hogy közben még építi a saját karrierjét is pszichológusként. De én mosok magamra. Ő is keményen dolgozik és fáradt, amikor hazaér este. Ez néha nehéz, de nem akarnám, hogy bármi is másként legyen.


soigneur.nl

Hozzászólások