ES Bringa - "A legnehezebb? Amikor bemész egy kanyarba 250-nel, és reménykedsz, hogy a leszorító erő hatni fog"
"A legnehezebb? Amikor bemész egy kanyarba 250-nel, és reménykedsz, hogy a leszorító erő hatni fog"
Fotó: Europress/AFP

"A legnehezebb? Amikor bemész egy kanyarba 250-nel, és reménykedsz, hogy a leszorító erő hatni fog"

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/06/21 09:25
Tom Boonen a kerékpársport történetének egyik legjobb klasszikus menője. Hogy mást ne mondjunk, a Roubaix-t négyszer, a Flandriát pedig háromszor is meg tudta nyerni. Már 2017-ben, amikor befejezte a pályafutását, egy másik sportág, az autósport felé kacsingatott, melyben azóta szintén komoly sikereket mondhat magáénak. Nem csoda tehát, hogy legújabban már a Le Mans-i 24 óráson való indulást fontolgatja. 

Hogy kerültél az autósport világába?
A versenyzés a véremben van. Már azelőtt néztem autóversenyeket, hogy elkezdtem volna kerékpározni. A nagyapám anno fagyit árult a zolderi versenypálya mellett. Mindent szeretek, ami a versennyel kapcsolatos. Az illatokat, a környezetet, a feszültséget, ami ott van a levegőben. 2005-2006 táján egy kicsit bele is kóstoltam, de aztán úgy voltam vele, hogy majd csak a kerós pályafutásom vége után merülök el jobban benne. Mára ott tartunk, hogy én vagyok az egyik leggyorsabb srác a Supercar Challenge-ben.

Mi vonz ebben az egészben leginkább?
Azt nagyon szeretem benne, hogy ritkán van második esélyed. Amikor ott az alkalom, meg kell mutatnod, mit tudsz. Iszonyatosan kell tudni összpontosítani. 23 évig voltam kerékpáros, 16 évig profi, ha most, a karrierem vége után nem lenne semmi, ami izgalmat adna, boldogtalan lennék.

Vannak álmaid is az autósporttal kapcsolatban?
Inkább célnak mondanám, mint álomnak. Ez nem más, mint a Le Mans-i 24 órás. Nem véletlenül, ez a világ legnagyobb autóversenye. Mindig is izgatta a fantáziámat. Annyi minden történik közben. Hihetetlen a feszültség, rendkívüli módon támaszkodnod kell a csapattársaidra, a szerelőkre. Van egy csomó dolog, amit nem tudsz kontrollálni. Óriási drámák vannak.

Az autóversenyzés eléggé más műfaj, mint a kerékpár.
Igen, az első másfél év arról szólt, hogy alkalmazkodtam az új környezethez. Rengeteg előkészületre van szükség műszakilag, fizikálisan és mentálisan egyaránt. Az autóban viszonylag kevés időt töltünk, a kerékpáron töltött időhöz képest lényegesen kevesebbet, igaz van otthon egy szimulátorom. Ha úgy jön ki, hogy egy órát az autóban vagyok egy nap, az már sok. 

Tom Boonen: Visszatérés helyett család, autóverseny és saját tévéműsor | Eurosport

Tom Boonen két évvel ezelőtt, a 2017-es Paris-Roubaix-n intett búcsút a profi kerékpársportnak. A versenyzés azonban része maradt az életének, csak most már nem kerékpáron, hanem autóban ülve. Ráadásul a Tom Cycles című sorozattal úgy tűnik, beindult a televíziós pályafutása is. Ismerd el Tom, sebességfüggő vagy.

Kicsit másképp, de az autóversenyzés is eléggé fizikális dolog.
Nem is kicsit. Ha mondjuk 3.3 G a gyorsulás, az elég kemény. Mivel nincs szervó, ilyenkor az összes erő a sofőr kezében, csuklójában és karjában van. Egy egyórás versenyen ez nem nagy ügy, de egy 24-órás verseny teljesen kicsinálja mind a négy sofőrt.

Annyira, mint mondjuk a Roubaix?
Valójában igen, bár a kettő teljesen más. A sofőrülésben be vagy kötve, de közben a feszültség szintje iszonyatosan magas. Hatalmas erők hatnak, nagyon nagy a rázkódás, hihetetlen koncentrációra van szükség, és a végére az ember teljesen elhasználódik. 

Fizikálisan hogyan készülsz?
Amikor abbahagytam a kerékpárt, eléggé vékony voltam, főleg a felsőtestem. Mivel a nyakat, a vállat és a kart rendkívüli módon igénybe veszi az autóversenyzés, ezeket mindenképpen meg kellett erősítenem. De ma már teljes testre edzek, elég sok időt töltök a teremben. Eljárok futni és kerékpározni is az állóképesség miatt. 

A kerékpáros karrieredből mit tudsz hasznosítani?
A kitartásom és az állóképességem mindenképp. De fontos az alkalmazkodóképesség is, hisz bármikor közbejöhet valami. Volt például egy 24-órás verseny, ahol négy kör előnyöm volt, de aztán kigyulladt az autóm. Végig vezettünk, hosszú órákon át nem történt semmi, aztán hirtelen beütött a krach. 

Mi a legnehezebb az autóversenyzésben?
Ülsz egy hihetetlenül könnyű autóban, a fejedet nem védi semmi, bemész egy kanyarba 250 km/h-val, és közben csak reménykedsz, hogy a leszorító erő majd tényleg hatni fog. 

Boonen: "Cancellara nélkül több Flandriát nyertem volna, de így értékesebbek a győzelmeim" | Eurosport

Ha Flandria, akkor Tom Boonen. Persze a mondat fordítva is áll: ha Tom Boonen, akkor Flandria. A 2017-ben visszavonult belga legenda háromszor győzött itt, és többek között ettől a versenytől lett az, aki. Ahogy a verseny is részben tőle lett az, ami. Melyik az első Flandria, amelyikre emlékszel?


Mit gondolsz, mire viheted? 

Ez nem igazán a sikerről vagy a kudarcról szól. Sokkal inkább arról a szarról, amin keresztülmész, és a történetekről, amiket elmesélhetsz. Ezt imádom a legjobban. Amikor egy kemény verseny után leülünk este a csapattársakkal, és mindenki elmeséli a maga történetét. Mert mindenkinek megvan a saját sztorija. Mindenki keresztülment egy csomó szarságon közben. Ez az, amiben az autóversenyzés a legjobban hasonlít a kerékpárra.

Ha visszatekintesz a kerós karrieredre, mi jut eszedbe elsőként? Győzelmek? Vereségek? Sztorik?
Rengeteg minden. Az feltétlenül, amikor kikaptam Mathew Haymantől a Roubaix-n 2016-ban. Nem voltam magam alatt, vagy ilyesmi. Oké, bántott egy kicsit, de fél évvel korábban koponyatörésem volt... szóval... Ráadásul egy nagyon jó hangulatú verseny volt. De persze eszembe jutnak a győzelmeim is, mint például a 2012-es Roubaix. Jó hamar egyedül maradtam elöl. Csak mentem, mintha egy alagútban tekertem volna, és nem hibáztam. Aztán ott volt az utolsó vb-m, a 2016-os, Dohában, ahol felállhattam a dobogóra. Meg az utolsó Flandriám, ahol baromi jó erőben, és jó pozícióban is voltam, de a láncom közbeszólt, és elúszott az egész. De azon a napon is hihetetlenül jól éreztem magam.


Peloton Magazine

Hozzászólások