ES Bringa - A kolumbiai Mick Jagger vagy inkább Tom Brady? - így lett Rigoberto Uran az ország egyik legnépszerűbb versenyzője, és sikeres vállalkozó
A kolumbiai Mick Jagger vagy inkább Tom Brady? - így lett Rigoberto Uran az ország egyik legnépszerűbb versenyzője, és sikeres vállalkozó
Fotó: Europress/AFP

A kolumbiai Mick Jagger vagy inkább Tom Brady? - így lett Rigoberto Uran az ország egyik legnépszerűbb versenyzője, és sikeres vállalkozó

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/05/26 13:26
Tizennégy éves volt, és igazából nem is szeretett tekerni. De imádta az édesapját, és minden lehetőséget megragadott arra, hogy vele lehessen. Tőle kapta az első - otthon összehegesztett kerékpárját - ami kisebb csoda, hogy egyáltalán gurulni tudott. Amikor a nagybátyja meglátta azt a piros-ezüst festésű 'valamit', szó nélkül kihajította a szemétbe. Mondván, ez a bicó életveszélyes.


De a közös hétvégi tekerések tovább folytatódtak, az Uran családban ez egy állandó időtökltéssé vált. Jó program volt ez Rigo számára, aki gyerekként nem volt épp a legkönnyebb eset. Nem igazán járt suliba, vagy ha be is ment, nem nagyon maradt a tanítás végéig.

Inkább ment a városba bandázni. Amikor a hiányzások már otthon is szemet szúrtak, az édesapja büntetés helyett maga mellé vette a lottozóba, és próbálta felelősségteljes munkára nevelni a fiát. Csak annyit kért, fejezze be a középiskolást és figyeljen oda a tanulásra. Rigoberto elfogadta az apja feltételeit, hisz így még több időt tölthettek együtt.

2001 augusztusában azonban az Uran család tragikus hírt kapott: Jesus nem ért vissza az egyik szokásos reggeli tekeréséből. Hétköznap lévén, a fia nélkül indult útnak, akinek iskolába kellett mennie. Rigo egy fél napnyi várakozás után kerékpárra pattant, és a helyi kórházaktól kezdve a halottasházakig mindent átkutatott. De az édesapját nem találta sehol.

Napokkal később aztán megékezett a hír, Jesus Urant meggyilkolták. A RAFC paramilitáris szervezet urraói szekciójának katonái rabolták el, egy gyár kifosztására kényszerítették. Ő azonban nemet mondott. A nyomozás szerint ez jelentette a halálát. Azonnal lelőtték.

Uran az édesapjávalUran az édesapjával (Fotó: Europress/AFP)

A halálhírre Uran édesanyja komoly depresszióba zuhant, Rigo pedig 14 évesen komoly terhet "kapott" a nyakába: megpróbálta átvenni a családfő szerepét. Onnantól kezdve neki kellett biztosítani az anyukája és a húga megélhetését. Az apja által vezetett lottózóban kezdett dolgozni, de a kerékpársportot kezdetben elhanyagolta. 

Hónapokkal később viszont meglátott egy csoport vele egy idős srácot Urrao főtéren, akik épp a helyi kerékpárversenyre készültek. Talán már ő sem tudja miért, de benevezett a 3 kilométeres távra. Pedig saját elmondása szerint korábban még az időfutam szót sem hallotta.

Utcai ruhában, egy szakadt tornacipőben állt rajthoz, a nagybácsikájától kapott kerékpárral. Természetesen nyert, méghozzá a saját korosztályán belül rekord idővel. És ahogy az lenni szokott, a nézők között volt valaki, aki meglátta a tehetséget Rigóban.

Ez a valaki José Laverde - az apja jó barátja - nem mellesleg a helyi kerékpáros klub edzője volt. Azonnal leigazolta Urant, aki elkezdte nyerni a helyi versenyeket. 

Reggel suli, napközben munka, este edzés. Mindezt nem sokkal az apja elvesztése után. De Rigo nem bírta a tempót,így idővel ki akart szállni. Pedig akkor már a legjobb utánpótlásnevelő csapatban, az Orgullo Paisánál tekert.

"Egyszerűen nem volt időm rendesen edzeni. Viszont dolgozni kellett, mert szükségünk volt a pénzre, és a család csak rám számíthatott."

rigojotaele.jpg Fotó: twitter

De az a srác, aki tarolt a saját korosztályában, egyszerűen nem hagyhatta abba. És mivel pénzre továbbra is szüksége volt, ráadásul idővel esély mutatkozott az európai szerződésre, Urannak döntenie kellett: marad Kolumbiában, az édesanyjához közel, vagy elköltözik egy másik kontinensre és belevág az ismeretlenbe. Viszont ha befut és profi lesz, azzal megmenti a családját.

Bár - a komoly junior eredményei miatt - maga Santiago Botero ajánlja be a nagy Phonak csapathoz, ő egy korábbi profi kerékpáros, Marlon Pérez javaslata alapján az olasz Team Tenax-hoz kerül. Az észak-olaszországi Bresciába költözött, ahol a Chiodi család fogadta be. Az első találkozás alkalmával nyilván nem is sejtette, hogy mennyire jól járt ezzel. 

Uran ugyanis a 2007-es német körön, nyolcvanas tempónál egy lejtmenetben hatalmasat bukott, eltörte mindkét könyökét, a csuklóját, de a legaggasztóbbak a nyakát ért sérülések voltak. 

Amikor a nyolc órás életmentő műtét után magához tért, Beppe és Melania ott ült az ágya mellett. A kórház közelében béreltek egy szobát, mert végig Rigo mellett akartak lenni. 

000_Par1382583.jpg Fotó: Europress/AFP

Uranra nyolc hónap hosszú rehabilitáció várt. Ebben az időszakban az új családja, etette, öltöztette, és tartotta benne a lelket.

"Először arra gondoltam, hogy kész, itt most mindennek vége. Nyolc órás műtét, hosszú rehab, hónapokig nem tudtam rendesen mozogni, a bal kezemet a nulláról rakták össze, még a mosdóba sem tudtam egyedül kimenni. Beppe és Melania viszont mindenben segített, úgy kezeltek, mintha a saját gyerekük lettem volna."

Rigo 2007-ben már az Unibet versenyzője volt, a szerződése aláírásakor pedig nem lakást vagy kocsit kért, hanem azt, hogy ne kelljen elköltöznie Bresciából.

A bukást egy egészen gyors felépülés követte, és a mezőnyben sem felejtették el. Amikor aláírt a Caisse d'Epargne csapatához, továbbra is a legnagyobb dél-amerikai tehetségként emlegették. Az Astana menedzsereként dolgozó Johan Bruyneel egy 2009-es interjúban a Schleck-tesók és Gesink mellett, Urant nevezte meg a legígéretesebb fiatal versenyzőnek.

GettyImages-990768560.jpg Fotó: twitter

Nem is ment rosszul az első évében, a Katalán körön második, a Lombardián harmadik lett. Olyan csapattársai voltak, mint Lastras, Karpets, Dani Moreno, Luisle, Valverde vagy Purtio. Abban az idényben bekerült az olimpiai keretbe, azonban mégsem erre emlékszik leginkább Pekingből, hanem arra, hogy a mezőnyverseny előtti napon Serpával edzés közben komolyan eltévedtek. Ráadásul a kolumbiai delegációnak akkoriban még rendes frissítőre sem tellett, úgyhogy Valverde segítette ki őket.

Egy évvel később Zandio utolsó pillanatos sérülése miatt indulhatott a Touron, amivel megvalósította a gyerekkori álmát. A középiskolás osztálytársai még jól emlékeznek rá, hogy Rigo könyveinek hátuljára egy bizonyos Lance Armstrong fotói voltak beragasztva, most pedig egy mezőnyben mehetett azzal a kerékpárossal, akit fiatalabb korában annyira kedvelt.

Bár a sérülések később sem kerülték el - volt, hogy a 2200 méter magasan fekvő Urraóban, az utcán focizó gyerekek miatt esett óriásit - a mezőnyben nevet szerzett magának. 

000_Par7557904.jpg Fotó: Europress/AFP

A Sky-nál is jól ismerték, és mivel kiváló hegymászónak számított, a 2011-es szezon elején leigazolták Wiggins meg Froome segítőjeként. Teljesen meglepte az a profizmus, amivel a brit csapatnál találkozott.

Pontos edzésterv, a legapróbb részletekre ügyelő szakmai stáb, grammra kiszámolt étkezések, saját szakács. Ott semmit nem bíztak a véletlenre. És mivel Uran tanulni és fejlődni akart, gond nélkül beállt a sorba. Ennek eredménye lett a 2013-as Girón szerzett második hely, pedig azt a versenyt úgy kezdte, hogy ő Bradely Wiggins első számú segítője.

Mégis, igazán nagy nevet egy évvel korábban a londoni olimpián szerzett magának, amikor a mezőnyversenyen Vinokourov mögött második lett.

Ki tudja, ha némileg rutinosabb, és egy pillanatra nem néz a háta mögé a hajrában, talán aranyérmet szerez. Ő azonban nem szomorkodott sokáig és úgy tekint arra a napra, hogy nem veszített, hanem nyert egy ezüstöt.

000_DV1227687.jpg Fotó: Europress/AFP

Azt már kevesen tudják arról a versenyről, hogy még pár órával a kezdés előtt is úgy volt, hogy nem indulhat. A szövetségben ugyanis elrontottak valamit a nevezésével, és egyszerűen nem volt ott a rajtlistán. A kalandos kezdés ellenére végig bírta Vino tempóját és csak pár száz méteren múlt az olimpiai bajnoki címe. 

Azon a napon egy ország ismerte meg Rigoberto Urant, és mivel a következő években kétszer is dobogós volt a Girón, Kolumbiában egy pillanat alatt megnőtt a népszerűsége (ne felejtsük el, akkor még Nairo Quintanát nem sokan ismerték).

Abban, hogy ekkora kedvenc lett, az eredményei mellett természetesen a nyitott és pozitív személyisége is vastagon benne volt. Talán nem véletlenül, de előszeretettel hasonlítják Mick Jaggerhez, bármikor szívesen énekel vagy táncol, reklámokban tűnik fel, egyszóval odafigyel a szurkolóira. 

Az sem vételen, hogy pár éve Go Rigo Go néven saját ruhamárkát alapított, amivel már meg is alapozta a visszavonulás utáni életét.

"Ez régi a történet, még 2014-ben határoztam el, hogy belevágok. Olyan vállalkozást szerettem volna, ami kapcsolódik a kerékpározáshoz, és mivel akkoriban volt egy nagy bumm itthon, és csomóan kezdtek tekerni, megláttam a piaci rést. Manapság már 80 embernek adunk munkát, szabókat, tervezőket foglalkoztatunk, és lassan talán Miamiban meg Mexikóban is tudunk üzletet nyitni."  

85C_5138.jpg Fotó: twitter

Természetesen a napi munkában Rigo nem mindig vesz részt - az ügyek nagy részét a felesége, Michelle intézi - de néha-néha azért ő is feltűnik valamelyik üzletében. Ha épp nem a saját Granfondóját szervezi.

"Szeretek simán csak bemenni a boltba és beszélgetni az emberekkel. Sokan elsőre el sem hiszik, hogy tényleg én ülök a pult mögött. Jó dolog valami teljesen mást csinálni, mint a versenyzés, mert az élet nem csak a kerékpárról szól. Bár az utóbbi időszakban nincsenek kimagaslóan jó eredményeim, az emberek ugyanúgy szeretnek, mint amikor a sárga trikóért harcoltam." 

"A rajongóim Rigót akarják, és nem Rigót a kerékpárost. Amikor ezt elérted, az már egy másik szint. Akkor már azért szeretnek az emberek, aki vagy.
És ez a fajta szeretet nem csökken akkor sem, ha épp rossz szezonod van. Ezt rendkívül nehéz elérni, úgyhogy én végtelenül hálás vagyok ezért." 

Az EF-es csapattárs Alex Howes megmondta: "Rigo olyan Kolumbiában, mint nálunk az USA-ban Tom Brady."

Valahogy mégse lenne teljes a kép, ha történet most nem egy bukással - és a csodával határos módon elért visszatéréssel - zárulna. Uran a tavalyi Vuelta után ugyanis újra egy fontos kérdéssel szembesült. De ő, aki olyan sok mindenen keresztül ment már, egy combcsont és csuklótörés, illetve a bordái által majdnem átszakított tüdő miatt, nem tudott a visszavonulás mellett dönteni. 

000_1IC2BK.jpg Fotó: Europress/AFP

"Huszonhárom napig voltam kórházban. Ez hosszabb időszak, mint egy nagy körverseny. Hét órán keresztül műtöttek, amikor először beszéltem a dokival, azt mondta, kisebb csoda, hogy életben vagyok."  

Urannak a hosszú, öt hónapon keresztül tartó felépülése során bőven volt ideje gondolkodni a folytatásról.

"Mikor az intenzív osztályon fekszel, és esélyed sincs felkelni az ágyból, majd látod az állapotod miatt sírni a szeretteidet, elgondolkozol azon, hogy talán tényleg abba kellene hagyni. Az édesanyám és a feleségem folyamatosan próbáltak lebeszélni, én viszont nem akartam elkapkodni semmit."

"Szerencsére a csapatom mindenben mellettem állt, így azt mondtam, vágjunk bele a rehabilitációba, és nézzük meg hova jutunk. Nem akartam az intenzíven befejezni a pályafutásomat. Hogy félek-e egy ilyen baleset után? Nem, egyáltalán nem. Sőt, már a kígyóktól sem tartok, pedig tőlük gyerekként valósággal rettegtem."


El Correo, Las2orillas, Bicisport

Hozzászólások