ES Bringa - Itt az igazság: Evenepoel másodpercre pontosan elmesélte a borzalmas bukás történetét 
Itt az igazság: Evenepoel másodpercre pontosan elmesélte a borzalmas bukás történetét
Fotó: Europress/AFP

Itt az igazság: Evenepoel másodpercre pontosan elmesélte a borzalmas bukás történetét 

Nagy BenjáminNagy Benjámin
2020/09/18 07:55
Csúcsforma, Giro-esélyek, lazaság. A háromból csak egy maradt meg idénre a szupertehetség jelzőt 20 évesen kinövő Remco Evenepoelnak, aki vérprofi módon kezelte azt a helyzetet, hogy nem sokon múlt az élete a Lombardián. Mindenre emlékszik, de már a visszatérésre készül.


Nagyjából pontosan egy hónapja történt a bukásod. Hogy vagy most?

Egyre jobban, köszönöm! Napról napra haladok, többet és egyre simábban mozgok. Igazából örülök annak, hogy végre talpra állhatok, mert amikor túl sokat fekszem, a comb-, a vádli-és a fenékizmaim elfáradnak és begörcsölnek. Szép időben még jobb a helyzet, ilyenkor általában kibicegek a kertbe.

Tudsz sétálni?

Naná! Ráadásul nem úgy, mint ahogy öt nappal a bukásom után az Instagramon megmutattam. Végre szépen tudom mozgatni a lábfejem, és nagyjából 30%-ig terhelhetem a jobb lábam. Ez körülbelül 20 kilogrammnyi súlyt jelent, ami még mindig semmi, de több a nullánál. 

Mi a helyzet a súlyoddal?

Ez is rendben van. A Lombardia előtt 62,5 kiló voltam, amikor elhagytam a kórházat, alig 57, most 59,5-nél járok. Sanszos, hogy veszítettem némi izomtömeget, de nagyon figyelek mindenre, nem eszek túl sokat, nehogy elhízzak. Ha felszednék egy tízest, nagy gondjaim lennének a visszatéréskor.

Hogyan telik egy átlagos napod?

Összeállítottam egy menetrendet, aminek az alapját az étkezés adja. Tényleg nagyon profi! (nevet) Legalább kicsit úgy érzem magam, mint a "normál életemben". Reggelente elvégzek néhány gyakorlatot, ebben segít a Compex izomstimulátor, próbálom edzeni a lábaimat, bár ez egyelőre csak segítséggel megy. Ebéd után megnézem a Tourt, ezzel elrepül a délután, aztán újabb Compexes kör jön, végül vacsora után hőkezelésre és gyógytornára megyek. Legalább egyszer elhagyom a házat naponta, folyton ezeket a perceket várom.

A Tirrenót a telefonodról követted. Fájt nézni?

Nem nagyon, de a világbajnokság és a Giro nem lesz ennyire könnyű... Szerencsére az "edzéseim" segítenek mentálisan. Talán pont úgy kéne beosztanom az időt, hogy ne lássam az élő közvetítéseket! (nevet) Tudatosan figyelek arra is, hogy minél hamarabb helyrerakjam az érzéseimet a lejtmenetekkel kapcsolatban. Nem mintha a bukásom miatt félnék, de a mezőnyt száguldozni látva könnyebb a felkészülés, így sokkal jobban ott leszek fejben a visszatérés után.

Evenepoel: A feladás nem szerepel a szótáramban | Eurosport

„Az élet olyan, mint egy időfutam." Ez az idézet számodra arról szól, hogy az élet kiszámíthatatlan, mindenre fel kell készülni. Szó se róla, 2020 tele volt fordulatokkal. Hogy érzed magad most? Ez a mondat most még inkább a kedvencem. Az élet egy hullámvasút, és a veszély ott leselkedhet rád bármelyik kanyarban.

Mire emlékszel a bukásodból?

Mindenre, az első másodperctől az utolsóig, a szakadékba zuhanásomtól a mentőautón át az összes részletig.

Az okok és a körülmények nem nagyon kerültek nyilvánosságra. Hogyan történt pontosan?

Kár, hogy nem volt GoPróm, mert tökéletesen látni lehetne mindent. Egy nappal a verseny előtt, a pályabejáráson a sportigazgatóinkkal, Geert Van Bondttal és Davide Bramatival húsz percig elemeztük azt a két kanyart, hogy minél jobban tudjam venni az ívet. Kétszer-háromszor is begyakoroltam, sőt, forgalommentessé is tettük, hogy megfelelő sebességnél mi a teendő. Fejből ismertem, csukott szemmel is ment. A verseny alatt megkaptam Brama utasítását, hogy a csoport legvégén haladjak és hagyjak magam előtt öt-tíz méter távolságot, ne kockáztassak, így biztosan nem történhet semmi baj. Rossz döntés volt.

Ketten előttem picit elvétették az első kanyart. Megijedtem, mert azt gondoltam, ez nagyon nem lesz jó nekik. Szerencsére korrigáltak, de mivel gyorsabb voltam, a sebességem miatt megközelítettem őket, ez pedig visszaütött a második kanyarban. Apróbb pánikfékezés jött, a hátsó kerekem megcsúszott és javítanom kellett volna valahogy. Ha van még öt centiméter, semmi sem történik. A lábam külső részével értem el a falat, érdekes, hogy nem tört el a sípcsontom. Miután átestem, megpróbáltam hirtelen kapaszkodni, nem sikerült, csak lehorzsoltam a kezem. Aztán egyenesen a mélybe zuhantam. Nem tudom, hogy miért, de spontán lenéztem, és csupa sötétséget láttam. Fogalmam sem volt, meddig, hova, mire esek. Először a jobb lábfejem eleje érte a földet, aztán a hátulja, tíz másodperccel később a sérült tüdőm miatt levegőt sem kaptam. Fel akartam kelni, de a medencetörésem miatt nem tudtam. Csodálkoztam, hol fekszek épp, aztán megláttam a falat és igyekeztem volna segítséget kérni. Mivel túl erőtlen és halk volt a hangom, senki sem hallott, percekig tök egyedül éreztem magam.

Aztán hordágyra tettek. Pokoli volt az út "felfelé" a meredeken a fák között, csak a mentőautóban lett nyugodtabb a szitu. 

Így "mentették meg" Evenepoelt | Eurosport

Törött medencecsont, a tüdőt ért nagy erejű ütés, az elbukott 2020-as szezon, és persze a tudat: ez lehetett volna sokkal rosszabb is. Remco Evenepoel (akit hétfő este átszállítottak a herentalsi kórházba) óriásit esett a Lombardián, hogy mekkorát, arról igazán a nézők által feltöltött videók tanúskodnak .

Zseniális, amit Bramati és Van Bondt érted tett.

Abszolút. A bukás utáni napokban folyamatosan beszéltünk. Amikor megtörtént az eset, fogalmuk sem volt, kiről van szó, csak akkor jöttek rá, hogy én vagyok, amikor meglátták a bringámat az út szélén. Az első dolog, ami eszükbe jutott, hogy mégis hogyan fognak engem megtalálni és hogyan jutnak le hozzám? Leparkolták az autót és gyalog jöttek vissza a falhoz. El nem tudom képzelni, mi járhatott akkor a fejükben. Nem lehetek eléggé hálás nekik, ezerszer megköszöntem és meg is fogom még számtalanszor, hisz az a nyugalom és erő, amit nekem nyújtottak ott lent, semmihez sem fogható. Folytatni akartam a versenyt, de természetesen nem ment, mozogni sem tudtam, viszont megkönnyebbültünk, hogy magamnál voltam, tudtam beszélni és minden szót tisztán értettem.

Mersz újabb célokat kitűzni, vagy még nem tartasz itt?

Amikor Olaszországban a kórházban feküdtem, José Ibarguren Taus csapatorvostól folyamatosan kérdezősködtem. Lesz ebből Giro? Lesz ebből Vuelta? "Nem, Remco, a legjobb, ha elfelejted ezt az évet és 2021-re koncentrálsz", mondta. Sejtettem, hogy hosszabb szünet jön, hisz nem tudtam mozgatni a lábam, már csak a műtét volt a kérdéses. Szerencsére repülővel haza tudtak szállítani Belgiumba, ott pedig végül kiderült, nem kell semmiféle beavatkozás. Ez remek hír volt a gyógyulásom és a jövőm szempontjából. 

Újabb vizsgálat vár rám szeptember 25-én, remélem, ismét pozitív híreket kaphatok, és továbbra is csak előre nézhetek. Lépésről lépésre haladok, meghatározom az apró, egyelőre nagyon kis célokat a következő szezonra, aztán napról napra jön a többi. Tudom, hogy nagyon szerencsés embernek mondhatom magam.

via Het Laatste Nieuws

Hozzászólások