ES Bringa - Remco Evenepoel, ahogy még nem láttuk
Remco Evenepoel, ahogy még nem láttuk
Fotó: Europress/AFP

Remco Evenepoel, ahogy még nem láttuk

Egy évvel ezelőtt még a juniorok között ment, idén pedig már a profik között 'nyeregeti' a versenyeket.  A mindössze 19 éves Remco Evenepoel üstökösként robbant be, és nagyon hamar megmutatta, hogy nem véletlen a juniorok közötti elsöprő dominanciája. Megnyerte a Belga Körverseny összetettjét, a San Sebastian-i egynapost, Európa-bajnok lett a felnőtt(!) időfutamban és a világbajnokságon is ezüstérmes lett Rohan Dennis mögött, ráadásul a mezőnyversenyben sem esélytelen. Ismerjük meg egy kicsit, mi is vezetett idáig, hogyan vált „szupersztárrá” a mezőnyön belül.
"Amikor Remco 12 éves volt, együtt kezdtünk el tekerni, és az első emelkedőn betámadott.”

 Így emlékszik vissza a kezdetekre édesapja, Patrick, aki maga is profi kerékpáros volt a kilencvenes évek elején 

Hat évvel később, 2018-ban a már 18 éves Remco hatalmas esélyesként állt oda a junior versenyekhez. Nem is okozott csalódást, az időfutamot majdnem másfél perccel megnyerte, majd a mezőnyversenyen is magabiztos versenyzéssel megszerezte a szivárvány trikót.

Minden így kezdődött… Egy pénteki napon Patrick hazaért és sehol sem találta a kerékpárját. 

„Nagyon ideges voltam, mert szombatokon mindig a barátaimmal szoktunk menni bringázni, és sehol sem találtam. Hirtelen nyílt a kapu, és Remco lépett be rajta, egyből odajött hozzám és mutatta a Garminját, hogy 120 kilométert tekert 34-es átlaggal, mert sírva mondta, hogy szeretne elkezdeni versenyezni.”

Édesapja tudta, hogy Remconak van tehetsége a kerékpározáshoz és az összes állóképességi sporthoz. 

„Általános iskolában elsőtől-hatodik osztályig minden futóversenyt megnyert. Sosem volt fáradt, csak akkor tudott leállni, ha beteg volt. Egy baráti társasággal minden évben lementünk a Garda-tóhoz tekerni. Remco 12 évesen eljött velünk és egy kölcsön kerékpárral a sportcipőjében elviharzott tőlünk, pedig mi is képzett és tapasztalt kerékpárosok voltunk. Már akkor beszéltük magunk között, hogy mi lesz ebből a srácból, ha egyszer elkezd profin versenyezni…”

Ahogyan az várható volt, ahogyan elkezdett versenyezni jöttek is a kiemelkedő eredmények. 

„Egy verseny, ami számomra kiemelkedik a sok viadal közül. Nem az Európa bajnokság vagy egy győzelem, hanem a Star of South Limburg, ahol a mezőnyben történt egy nagy bukás, és Remco 60-nal csapódott neki egy épületnek. A feleségem odament hozzá és három percig feküdt a kezében mozdulatlanul. Megérkezett az orvos és már hívták a mentőt, amikor Remco felébredt, egyből azt kérdezte, hogy hol van a kerékpárja. Visszaült és a sérülései ellenére befejezte a versenyt. Majd másnap több mint négy perccel megnyerte a másik futamot.”

Remco gyakran kérdez a kerékpáros múltamról, ami egy nehéz időszak volt (főleg az EPO-ról volt ismeretes). Tudtam, hogy honnan lehet beszerezni, de sosem használtam. Én egy segítő voltam, egy kisebb név a mezőnyben, nem egy győztes. Ha akartam is volna használni őket, akkor sem volt rá elég pénzem. Remco miatt utólag jó döntésnek bizonyult, hogy nem vettem benne részt. Azt láthatjuk, hogy sokkal tisztább lett a sport, a fiatal versenyzők sokkal gyorsabban be tudnak illeszkedni a profi mezőnybe. Régen amikor egy fiatal csatlakozott a csapathoz, az első kérdés az volt, hogy milyen szereket szedsz? Most már inkább az edzésről, a táplálkozásról kérdeznek.” 

043_dpa-pa_190830-99-675210_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

Két lábbal a földön

„Remco már világbajnok a junioroknál, de ez nem garancia semmire, erre nem lehet alapozni egy profi karriert. Sokkal tehetségesebb, mint én, de semmi sem biztos. A következő évben a Quick Step csapatában fog versenyezni a profik között, de előtte beszéltünk Patrick Lefevere-rel/ Lefevere-el, aki biztosított minket arról, hogy Remco nálunk jó helyen lesz. Nem a pénzről és nem az összegekről beszélgettünk, hanem arról, hogy mi a legjobb a fiúnknak. Lefevere úgy tűnt, hogy maximálisan elhivatott Remcoval szemben és megígérte, hogy úgy fog vigyázni rá, mintha a saját fia lenne.”

„A mi dolgunk biztosítani azt, hogy otthon minden rendben legyen, hogy két lábbal álljon a földön, ne szálljon el magától. De ez nem nehéz, ő természeténél fogva sem ilyen. Volt néhány történet, ami nem igazán vette ki jól magát. A TV-ben azt mondta, hogy Chris Froome-ra felnéz, sokat tanul tőle és egy példakép számára. Egy nem vette ki túl jól magát.” (ekkor volt Froome esete Giro d’ Italia győzelem után, hogy túl sok szalbutamolt találtak a szervezetében az egyik szakaszon). Persze Remco nem így értette, csak a média forgatta ki a szavait, nyilván nem gondolt bele, hogy így felkapják.

Az Anderlecht korszak, avagy ami a kerékpár előtt történt

Nehéz időkben, amikor a csapat nem játszott jól, az edző azt mondogatta, hogy mentek volna inkább kerékpárosnak. Hát Evenepoel, aki a csapat meghatározó tagja és kiváló játékos volt, ezt igencsak komolyan vette…

Minden hétfőn nagy sajnálkozások közepette érkezett a csapathoz. „Mindig szombaton játszottunk meccseket, ezért arra kértem a srácokat, hogy a vasárnap a pihenésről szóljon, de Remco ezt a kérést nem igazán tudta „teljesíteni. Egyik héten 100 mérföldet tekert az apjával, másik héten pedig futott. Azt mondta, hogy minél keményebben edzek, annál jobb leszek”- mondta az akkori U16-os csapat edzője, Stéphane Stassin.

Evenepoel nyughatatlan volt és ez ellen az edzője sem tudott mit tenni. 

„Emlékszem egy félmaratonra Brüsszelben. Előtte napon egy nehéz meccset játszottunk és nehéz volt engem lenyűgözni, de aznap nekem is tátva maradt a szám. Én magam is futottam aznap, kerekesszékes résztvevőt segítettem, ezért indulhattunk 15 perccel a félmaraton futói előtt. Néhány kilométer után a leggyorsabbak utolértek minket, köztük három etiópiai és két kenyai volt. Majd hirtelen a hátam mögül csak ennyit hallok: Üdv edzőbá’! Remco aki 16 éves volt, könnyedén futott az afrikaiak között és a versenyt a legjobb 20 között zárta.”  Később kiderült, hogy a 13. lett, 1 óra 16 perc 15 másodperces idővel.

Remco nem csak a kerékpáron volt kiemelkedő, labdarúgásban is szép eredményeket szerzett, egyénileg is kitűnő játékos volt. 5 évesen csatlakozott az Anderlechthez, ahol hamar kapitányi szerepben találta magát. Az RSCA öltözőjében a fiatalok között nem mindig könnyű rendet tartani, de Evenepoel mindenkit képes volt fegyelmezni. Stassin így folytatta:  „Általában a legjobb és a legtechnikásabb játékosnak adod a kapitányi karszalagot a fiatalok között, de Remco mindenhol vezetői szerepet töltött be, egyszerűen kiharcolta magának. Motiválta a játékostársait, az edző jobbkeze volt és mindig ő beszélte meg a játékvezetővel a vitás eseteket.

043_BELGAIMAGE-151486000.jpg Fotó: Europress/AFP

Evenepoel azonban nem csak az Anderlechtnél futballozott, 11 éves korában elhagyta a csapatot, mert a csapat és a szülei összetűzésbe kerültek, mert amikor a csapat nem nyert, a játékosoknak büntetőgyakorlatokat kellett végezniük. A Genk és a Standard (Liege) volt a két lehetőség, de ő Hollandiába, a PSV-hez szeretett volna kerülni, ami végül összejött. Az első év nehéz volt, mert a lakóhelye (Schepdaal) és Eindhoven között ingázott, majd a második évben kapott egy családot, akiknél tudott lakni. A holland iskola azonban nem a legjobb, és az édesanyja is hiányolja a fiát, amibe bele is betegedik. Visszatér az Anderlechthez, ahol a középső középpályás helyett már baloldali védőt játszik.

Stassin így folytatja: „Még mindig egy igazi gép volt.” Hannes Delacroix-val volt egy „játékuk”. Ha Hannes megdöntött egy rekordot a csapatnál, akkor Remconak csak az volt a célja, hogy ezt felűlmúlja. Az ingafutáson, aminek az volt a lényege, hogy egy kijelölt, adott hosszúságú pályán kellett egyik oldalról a másikra futni, és át kellett érni mielőtt lejár az idő. Ahol telik az idő, egyre gyorsabban kell átérni, és akinek nem sikerül, az kiesik. A legenda szerint Evenepoel 2-3 perccel tovább bírta kiesés nélkül, mint Biglia és társai (Lucas Biglia jelenleg az AC Milan csapatában játszik).

De vajon miért nem játszik most Evenepoel az Anderlecht felnőtt csapatában? Joric Vandendriessche a belga U15-ös válogatott edzője ezt mondta: Remco mindig is nemzetközi szinten játszott, egyszerűen lenyűgöző volt ahogy fel-le futott fáradhatatlanul a pályán. Az Anderlechtnél azonban egy meccsen eltört a medencéje. Én magam is kint voltam és láttam ahogy Remco dühöng, a mentő már ott volt, de ő tovább szeretett volna játszani. Később kiderült, hogy egy csontdarab letörött, ami azért megszokott volt. Mint egy megszállott, úgy próbált felépülni, de nehéz volt visszaszereznie a helyét a csapatban.

Az Anderlecht nem adott neki profi szerződést, annak ellenére, hogy az állóképessége és az akaratereje lenyűgöző, de a technikája és a sebessége elmarad a legjobbakétól. Evenepoel a KV Mechelen csapatához került, ahol egy adminisztratív probléma miatt nem játszott, de valójában a szenvedély is eltűnt a sérülés után. A többi már történelem, a szülei tudta nélkül elkezd edzeni az apja kerékpárján, ami túl nagy volt neki, majd 70 kilóról szépen lassan lefogyott 62-re.

Aki sosem ivott alkoholt és egy kicsit őrült is 

Remco Evenepoel 18 éves és a világ máris a lábai előtt hever. Két világbajnoki cím mellett van saját szurkolótábora és ruhamárkája. Vajon ez rendben van? A Het Nieuwsblad interjújából kiderül, hogy egyáltalán nem kell aggódnunk érte, a belga tinédzser eloszlatja a kételkedőket. „Igen, jól fogok keresni, de a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott és stabil életet éljek. Szeretnék önálló profi versenyző lenni.”

Néhány újságcím Evenepoel fejlődéséről:

2017 április 17. – „A futballista, Remco Evenepoel rögtön remekül mutatkozott be

2017 július 3.– „Megvan az első győzelem Remco Evenepoel-nak Bollebeek-ben”

2017 augusztus 28.– „Evenepoel halmozza a győzelmeket”

2018 január 10. – „A kitűnő tehetség Evenepoel felé kacsintgat a Quick Step”

2018 február 26. – „Evenepoel megnyeri a Kuurnét egy hosszú, 60 km-es solo szökés után”

2018 május 28. – „Evenepoel (18) megnyeri a junior OB-t és hasonló wattokat teker, mint Froome”

2018 július 2. – „Evenepoel agyonveri a mezőnyt Condroz-ban”

2018 július 16. – „Európabajnok 10 perc előnnyel”

2018 szeptember 28. – „Eddy Merckx: Evenepoel talán még nálam is jobb”


Miután megnyerted a Világbajnokságot, azt mondtad, hogy visszanézed a felvételeket a győzelmeidről. Hányszor láttad már őket?

Az időfutamot kétszer, a mezőnyversenyt pedig egyszer. Az időfutam csak fél óra, de visszanézve is lehet még tanulni belőle. Nagyon keményen dolgoztam a pozíciómon a versenyt megelőző hónapokban, szerettem volna tudni, hogy jól néz-e ki a képeken. A tesztek után azt mondták, hogy hátrébb kell üljek a nyeregben, a vállaim a füleimet kell, hogy érintsék és az elülső felületnek minél kisebbnek kell lennie. Úgy éreztem és láttam, hogy nagyon stabil vagyok. Olyan kerekekkel mentem, amiket a Quick Stepnél is használnak a profik, olyan lánccal tekertem, amit csak egyszer lehetett használni. Nem akartam használni a teljesen aero sisakot, mert szerettem volna a fejemet minél mélyebben tartani.

Láttál a félvételeken bármi olyat, ami elkerülte a figyelmedet verseny közben?

A bukásom után az emelkedőn üldöznöm kellett és az járt a fejemben, hogy újra a mezőny elejére kell kerülnöm, amilyen gyorsan csak lehet. De, amikor láttam a TV-ben a felvételeket… Olyan mintha 10 km/h-val gyorsabban mennék.

043_BELGAIMAGE-151377431.jpg Fotó: Europress/AFP

Szó szerint félrelöktél egy versenyzőt azon az emelkedőn felzárkózás közben. Emlékszel erre, hogy történt? Nem tűnt túl szimpatikus megmozdulásnak.

Az volt a helyzet, hogy már messzebbről észrevettem a srácot. Cikk-cakkban tekert és én csak szerettem volna elkerülni az ütközést. Inkább csak védeni próbáltam magam, mintsem meglökni. Nem volt olyan vészes, nem röppent át hirtelen a másik oldalra.

Hogy emlékszel vissza arra a „G.O.A.T ünneplésre”? Egy baráti fogadás volt, de attól még meg kellett magyaráznod.

Megegyeztük már hetekkel a verseny előtt, hogyha egyedül érkezem a célvonalhoz, akkor így kell ünnepelnem a kamerába. Remek érzés, hogyha tényleg meg tudod csinálni.

Voltak olyan emberek, akik túlságosan magabiztosnak tartották ezt az ünneplést.

Ez természetes, de tudnod kell a történetet mögötte, hogy valós véleményt tudj formálni róla. Tudom, hogy sokáig nem leszek még a G.O.A.T (Greatest Of All Time = A valaha élt legnagyobb). Amit Valverde csinált, és ahogyan nyert, az nagyon közel állt hozzá. Tudom, hogy az emberek néha máshogy értelmezik azokat a dolgokat, amiket teszek, és ennek tudatában kell lennem, figyelnem kell rá. De tudom, hogy ki vagyok, ismerem magamat, ahogyan a környezetem is. A negatív vélemények sokszor olyanoktól jönnek, akikkel még sosem találkoztam. Nem foglalkozom sokat ezzel.

Az EB előtt a Sportweekend adásában volt egy riport, amiben eléggé hevesen/félvállról reagáltál a kérdésekre. Nekem abszolút nincs ilyen benyomásom, ahogy itt beszélgetünk, hogy te ilyen lennél.

Igen, emlékszem rá, az egy rosszul sikerült és szerencsétlen interjú volt, mert egy rossz csapatidőfutamot tekertünk és akkor csak azt a Remcot látták, akinek épp semmi sem sikerült. Ez az állapot általában nem tart sokáig, utána meg is beszéltük, a buszon köszönetet mondtam a csapattársaimnak a kemény munkáért. Ez a riport nem a valós képet mutatta rólam, csak egy pillanatnyi állapotot. Édesapám tudja, hogyha csalódott vagyok, akkor mindent kiadok magamból, de két perccel később minden el van felejtve. Sokszor vannak ilyen beszélgetéseink.

Jeannine Massagé, aki a szurkolótáborod vezetője, azt mondta, hogy nincsenek segítőid és az Európa- bajnoki címed után te mentél el a boltba sütit venni a szurkolóidnak az ünneplésre.

Ez valóban igaz, nem is volt egy hosszú éjszaka, mert már hajnali fél 2-kor otthon voltam. Reggel 7 órakor ott álltam a szurkolói szobában, ahová egy óra múlva voltak hivatalosak a rajongók. Láttam, hogy Jeannine nagyon elfoglalt volt, szóval elmentem a pékségbe és vettem vajas sütit meg sonkát és tojást a vegyesboltban.

Hallottál róla, hogy Tom Boonen egy műsorban rögtön a győzelmed után kivételes tehetségnek hívott téged?

Hallottam. Amikor ezt hallod egyszerűen sokkot kapsz, de közben pedig hatalmas motiváló ereje van. Jan Bakelants az időfutamban aratott győzelmem után azt mondta, hogy készen állok a váltásra, hogy a nagyok között versenyezzek, amitől nagyon boldog voltam. Ezeket a szavakat eltettem a mezem hátsó zsebébe és magammal viszem őket az edzések során. Ezek a srácok már évek óta a mezőnyben vannak, szóval, ha ők mondják ezeket, már nincs okom a kételkedésre.

Boonen azt is mondta, hogy: „Evenepoel sosem versenyzett igazán ezelőtt. Nem ismeri azokat a taktikákat, mint a profik, hogy miként lehet a „legokosabban” nyerni.

Ahogy Tom mondja, ez teljesen igaz. A győzelemhez nem kellett igazán versenyeznem a szó szoros értelmében. De a világbajnokság előtti versenyen, Lunigianiban már direkt csináltam ezt. Az első szakaszon a mezőnnyel maradtam, ahonnan megnyertem a sprintet, majd a második szakaszon az utolsó 2 kilométerig vártam, ahol az utolsó emelkedőn robbantottam. Megpróbáltam nem egyből támadni, ahogy éreztem magamban az erőt.

Korábban azt is mondták, hogy nem tudsz a mezőnyben tekerni. Thomas de Gendt, az egyik állandó cikkírónk le volt nyűgözve Innsbruckban.

Azt hittem, hogy ezt már bebizonyítottam Lunigianiban. Egy veszélyes pályán, ahol a versenyzők folyamatosan a földre kerültek, én mindig nyeregben maradtam. Amikor 60-nal tekersz a mezőnyben, senki sem érzi magát kellemesen, de én biztos, hogy nem félek. Innsbruckban folyamatosan az első 20 között tekertem az első 60 kilométeren a síkon is, ráadásul lejtmenetben is megmutattam, hogy agilis és magabiztos vagyok a kerékpáron. Már hosszú ideje tudtuk, hogy ez egy mítosz, hogy én nem tudok tekerni a mezőnyben. Jó érzés, hogy meg tudtam mutatni az ellenkezőjét, de folyamatosan fejlődnöm kell.

043_BELGAIMAGE-153889017.jpg Fotó: Europress/AFP

Azt említetted, hogy: „Nem szeretnék olyan lenni, mint Frank Vandenbroucke, de néha kicsit őrült vagyok.” Mikor vagy őrült?  

Inkább játékosnak nevezném magam, mint őrültnek. Úgy szoktam edzeni, hogy közben zenét hallgatok és néha hangosan éneklem a számokat. Ez elég őrülten hangzik nem? Az időfutamok közben is elég őrült vagyok…

A futball edzőid azt mondták, hogy „őrült” voltál az ellenfelekkel szemben. Bob Browaeys, az U16-os válogatott edzője szerint senkinek sem volt olyan profi hozzáállása, mint neked.  

Ez mindig is bennem volt, minden héten jobb akartam lenni, minden héten a maximumot szerettem volna nyújtani. Ez nem mindig egyszerű, mert az fociban, az öltözőben könnyedén kivétellé válhatsz. Talán egy kicsit túl is toltam, például már 14 évesen maximálisan odafigyeltem az étkezésemre, ami nem lett volna akkoriban szükséges.

És sosem ittál alkoholt?

Soha. Egy cseppet sem. Az emberek nem ezt várják, de a világbajnokság után sem ittam pezsgőt. Egyszerűen nem hoz lázba az alkohol szaga. Innsbruckban elmentünk az egész csapattal egy McDonalds-ba. Mindenki ott volt, még az edzők és a szerelők is. Jó móka volt, de utólag nem volt jó élmény, mert nem tudtam aludni gyomorfájás miatt. Pedig próbáltam visszafogni magam, hogy ne egyek sokat. Egy hamburger, csirkefalatkák, sültkrumpli és egy jégkrém volt, amit ettem. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem…

Úgy tűnik, hogy a profivá válás - legyen az foci vagy kerékpár – mindig is a terveid között szerepelt, igaz?

Igen, szerettem volna, ha a sport lenne a munkám. Tudom, hogy fontos az iskola, egyetlen bukás a karrierem végét jelentheti. Jelenleg távolról tanulok sportpszichológia szakon, de nem tudom, hogy képes leszek-e folytatni. Lehet, hogy kikapcsol majd, de lehet, hogy túl elfoglalt leszek a tanuláshoz.

Sokat fogsz keresni a következő évtől. Ez a hosszútávú terv, hogy még többet keress?

Egyáltalán nem. Én csak versenyezni szeretnék. Amúgy sem gondolom magam költekezőnek, például csak akkor veszek cipőt, ha szükségem van egy újra. Néha vásárolok valamit a barátnőmnek, de ennyi. Apa tudja, hogy egy annyira stabil és kiegyensúlyozott életet szeretnék élni, amennyire csak lehetséges.


Szöveg: Dobos Milán
Het Nieuwsblad




Hozzászólások