ES Bringa - Primoz Roglic, aki megint túlugrott mindenkit
Primoz Roglic, aki sokadjára is túlugrott mindenkit
Fotó: Europress/AFP

Primoz Roglic, aki megint túlugrott mindenkit

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/11/16 18:15
"Eljött az idő, hogy nagy körversenyt nyerjek" - mondta nem sokkal a tavalyi Vuelta rajtja előtt Primoz Roglic. Az a srác, aki tudatos munkával, mindössze pár év alatt igazi háromhetes menővé "változott", majd 2019 szeptemberében megnyerte pályafutása első Grand Tourját. Hat évvel azután, hogy az Adria Mobil csapatának tagjaként először tekert profi mezőnyben.

Primoz Roglic 2012-ben gondolt egy nagyot, eladta a motorját, és vásárolt magának egy országúti kerékpárt. Addig nagyjából annyi köze volt a sportághoz, hogy hallott egy bizonyos Lance Armstrongról, aki elég sok Tour de France-t nyert, így uralta a híreket.

"Mindig is síugró szerettem volna lenni. Utánozni akartam a nagyokat, mint amilyen Peterka volt. Hét évesen kezdtem, és beleszerettem az ugrásba. Jól is ment. Ha elindultam valamelyik ifi versenyen, tízből tízet én nyertem. A junior válogatottal előbb bronz, aztán hazai sáncon aranyat nyertünk. Imádtam repülni. De melyik gyerek nem vágyik erre?"

Egészen 2007-ig elkerülték a komolyabb sérülések. Akkor viszont a planicai sáncon hatalmasat esett és sokan attól féltek, kénytelen lesz befejezni a pályafutását. A horrorbukást azonban egy orrtöréssel és némi zúzódással megúszta.

"Legyünk őszinték: ha 110 km/h-s sebességgel repülsz a levegőben és valami nem stimmel, akkor a földre érkezésnél lehetnek gondok... Amúgy a mai napig nem emlékszem az egészre, csak arra, hogy a bukás után pár napot kórházban voltam."


Tényleg nagy tehetségnek tartották, utánpótlás szinten például az egyik, ha nem a legjobb szlovénnak számított a 2000-es évek végén. Aztán jöttek a sérülések, kezdte elveszíteni a motivációját, és valami újra vágyott.

"Kicsiként szerintem mindenkit vonz a repülés. Síugróként pedig ezt képes vagy megvalósítani. Ha repülsz, szabad vagy. De profiként ez nem ilyen egyszerű, rengeteg munka van mögötte."

Roglic - aki a szomszédjában lakó edző hatására választotta a síugrást - 2007-ben junior vb-t nyert. Tényleg nagy jövőt jósoltak neki. Ő azonban mégis váltott és tekerni kezdett. Hogy miért?

"Igazából nem tudom. Volt pár haverom, akik országútiztak, a tv-ben egyre több versenyt kezdtem nézni, és arra gondoltam, hogy az erőnlétem miatt jó lehetnék benne. De semmi több nem volt a háttérben. Életem első bringáját 2012-ben vettem, addig nem is tekertem. Síugróként tiltották nekünk, mondván, túl veszélyes."

Aztán jöttek az első edzések, és Primoz úgy érezte, ez tényleg az ő sportja lehet.

"Nem tudtam, hogy van-e hozzá tehetségem, de egyet biztosra vettem: ha olyan keményen dolgozok, mint síugróként, akkor annak meg lesz az eredménye. A két sportnak nincs sok köze egymáshoz, szóval mondhatni semmi múltam nem volt kerékpárosként."

0de3d2581dc3698d3488f9a0f94de75e.jpgFotó: Europress/AFP

Huszonkét évesen kezdett, elsőként persze helyi amatőr versenyeken indul.

"Egyetlen hegy volt a közelben, és ha ott volt a befutó, általában én nyertem. Aztán Andrej Hauptmannak, az UAE Emirates mostani edzőjének írtam egy mailt, amiben kifejtettem, hogy van némi sport múltam, de gondolkozom a váltáson, és profi szeretnék lenni. Ő akkoriban egy utánpótlás csapat vezetője volt, szóval a legjobb emberhez fordultam. Amikor meghallotta, hogy síugró voltam, finoman próbált lebeszélni. De látta rajtam az elhatározottságot. Aztán 2013-ban kerültem az első igazi profi csapatomhoz, ami az Adria Mobil volt.”

Roglic elkezdett tekerni, de kezdetben nem sok sikerélményben volt része.

"Egy voltam a mezőnyben tekerő bringások közül. Nem nyertem semmit, teljesen átlagos srácnak számítottam, komoly eredmények nélkül." 

A 2015-ös szlovén kör előtt még azon gondolkozott, hogy felhagy a kerékpárral. Pedig biztos volt benne, hogy ez az ő sportja. Huszonkét évesen - miután esténként lifteket takarított egy plázában - rájött arra, hogy a síugrást el kell felejtenie. 

Már országos szinten sem ő volt a legjobb, és ezt egyértelmű jelnek tekintette. A kerékpárban viszont nem jöttek az eredmények.

"Az első szezonomra a rettenetes jelző illik a leginkább. Életem második versenyén rögtön Ivan Bassóval mentem egy mezőnyben a Coppi és Bartalin. A rajtnál azt sem tudtam, mi történik, a következő napokban pedig teljesen kész voltam, mindenem fájt. Nem is értettem, hogy lehet ezt három héten át csinálni. Akkor azt mondtam magamban, én egy nagy körön végig sem tudnék menni. Nekem akkor minden új volt, a mezőnyben való frissítéstől kezdve a helyezkedésen át az öltözködésig, minden. Ezeket nekem mind meg kellett tanulnom."

RoglicSkiJump2.CourtesyJohannes-MairAlpsolut.jpgFotó: twitter

De Rogla kitartó volt, és ennek tényleg meg lett az eredménye. Felfelé már addig is egész jól ment, csak a győzelmek hiányoztak. Néhány olyan eredmény, amire felfigyelnek a nagycsapatok. A 2015-ös szlovén körön aztán hegyi befutós szakaszt nyert, és a Sky-os Nieve előtt behúzta az összetettet. 

Primoz erre várt hosszú idő óta. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a szerencse is besegített, hisz a holland Lottónál épp felszabadult egy hely, mivel Laurens Ten Dam váratlanul eligazolt. Frans Maassen pedig azt mondta, akkor itt a lehetőség, és próbáljuk ki ezt a szlovént srácot.

Az első lottós év időfutam bajnoki címet, és Giro-szakaszgyőzelmet hozott. A másodikban már a Touron is nyert egyenkéntit, és szépen szállította a dobogókat a különböző tavaszi egyhetesekről. 

2018-ban mindenki számára világossá vált, hogy ez a korábbi síugró akár a háromheteseken is esélyes lehet, hisz a Touron úgy lett negyedik összetettben, hogy az utolsó előtti napon Froome csak egy erős időfutammal tudta megelőzni.

043_04849891.jpgFotó: Europress/AFP

A brit versenyző akkor valószínűleg már tényleg riválisként tekintett Roglicra, ami nagy előrelépés ahhoz képest, hogy egy évvel korábban az egyik nyilatkozatában még a nevére sem emlékezett.

"Én versenyző vagyok, van egy feladatom, szóval arra koncentrálok. Ez szerintem normális. Tekerés közben figyelni kell, nem nevetgélni. Arra van máskor lehetőségem. Tudom, hogy sokaknak az jön le, hogy alig beszélek és nem számítok egy vidám figurának, de nem tehetek róla, ilyen vagyok. Egyszerűen nem tudok a szakaszok után percekig mosolyogva mesélni egy kamera előtt állva. Ha otthon vagyok a haverokkal, nyilván sokkal nyitottabb és vidámabb vagyok" - mondta még tavaly ősszel, egy Vuelta-győzelemmel a háta mögött.

És ha már interjú. Emlékszünk még mit mondott róla Vincenzo Nibali a 2019-es Giro közben?

"Jeleztem neki menet közben, hogy ha egészen a házamig akar követni, készíthetünk egy közös fényképet, és szívesen megmutatom neki a trófeáimat. Szerintem, ha ilyen stílusban és hozzáállással versenyzik a továbbiakban, nem fog Girót nyerni."

Nem is nyert, mint ahogy Nibali sem. De simán lehet, hogy az a három hét, és az ott szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megnyerje a tavalyi Vueltát. Friss apukaként, hisz júniusban megszületett a kisfia.

BeFunky-collage.jpgFotó: Europress/AFP

Ha még emlékszünk rá, Roglic a komplett Vueltán nagyon okosan ment. A nyitónapon elszenvedett bukás sem vetette vissza, és végig látványosan erős volt. De hát ő nagyon régen készült erre a versenyre. Nem ment el a Tourra, pedig télen még az volt a terve. Csak egyszerűen belátta, hogy fáradtan nem sok értelme lenne az egésznek, így inkább a pihenést választotta. 

A végeredmény - sőt az elmúlt két év fényében - viszont adja magát a kérdés, hogy lazít az a srác, aki tényleg alig mosolyog egy háromhetes során?

"Nem tudok extrát mondani magamról, teljesen átlagos dolgokat csinálok otthon. Június óta apuka vagyok, szóval örülök annak, ha a családommal lehetek. Lényeg, hogy nyugi vegyen körül, mert a stresszből kapok eleget szezon közben.”

Hozzászólások