ES Bringa - Pozzovivo, a túlélő
Pozzovivo, a túlélő
Fotó: Europress/AFP

Pozzovivo, a túlélő

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/01/12 11:20
A 2015-ös girós bukására - vele ellentétben - valószínűleg sokan emlékszünk. Élő adásban láttuk, ahogy a földre esik, és percekig nem mozdul. De pár hónappal korábban edzés közben a Stelvión ugyancsak hatalmasat bukott, egy elé ugró macskának "köszönhetően". De akkor is visszatért. Még mankózott, amikor már kerékpáron ült.

Aztán itt az augusztusi balesete, aminek a komolyságát jól mutatja, hogy Pozzovivo simán csak túlélőnek hívja magát.

A visszatérés úgy lett volna teljes, ha befut egy World Tour-csapat ajánlata, és amolyan karácsonyi ajándékként nemrég aláírt az NTT-hez. Vagyis a súlyos balesete ellenére lehetőséget kapott arra, hogy továbbra is a legmagasabb szinten tekerjen. Erre augusztus közepén azért még gondolni sem mert.

"Nem szeretnék túlozni, de annak fényében, ami történt velem, én tényleg egy túlélő vagyok. Talán furcsa lesz amit mondok, de másodpercekkel a balesetem után egyből szegény Lambrecht jutott eszembe. Nem voltam messze tőle, amikor a lengyel körön megtörtént a tragédia, szinte pár méterről láttam az egészet. Amikor kimásztam a kocsi alól, egyből az jutott eszembe, hogy kész, itt a vége. Biztos voltam benne, hogy súlyos belső vérzésem van."

Pozzovivo megúszta, erről szerencsére szó sem volt. Viszont így is nagyon komolyan megsérült. Kéz, sípcsont és szárkapocscsonttörés, intenzív osztály és egy hónap az ágyban. Majd 50 nap a tolószékben. Képzelhetjük, mit érez ilyenkor egy profi kerékpáros.

"Az ütközés akkor is megtörtént volna, ha a járdán sétálok, vagy épp autót vezetek. A másik kocsi egyszerűen átjött az én sávomba, és telibe vágott. Amikor a feleségemmel beszéltem, egyből azt mondtam neki, hogy tönkretettek, és itt a vége a pályafutásomnak. "

1578242931_804056_1578243076_noticia_normal.jpg Fotó: twitter

Pozzóban azonban elképesztő akaraterő dolgozott, és a harmadik súlyos sérülése után is visszatért.

"A girós bukásra nem emlékszem, azt nekem is utólag mesélték. Szóval olyan, mintha meg sem történt volna. Mikor edzés közben a macska miatt estem, ott nem az életem, hanem inkább a törések miatt, a pályafutásom miatt aggódtam. Most viszont voltak olyan pillanatok, amikor mindent megkérdőjeleztem. Még az ágyban feküdni is rossz volt. Aztán észrevettem, hogy olyan emberekkel vagyok egy szobában, akik még nálam is rosszabbul jártak. Egy idő után a mindennapos dolgok is örömet tudnak okozni. Olyan cselekvések, amiket normális esetben észre sem veszel. Nagy dolog, ha végre egyedül mosol hajat, vagy magadnak vágsz fel egy szelet húst..."

Mikor az olasz versenyző a luganói klinikára került, az orvosok megengedték neki, hogy a kerékpárját bevigye a kórterembe. Egyszerűen már a bicó puszta látványa is megnyugtatta. 

"A testem megint meglepett, egy átlagemberhez képest nagyjából 1-1,5 hónappal előrébb járok. Mondjuk a visszatérés során nem mindent árultam el az orvosoknak, mert akkor valószínűleg hülyének néztek volna. Viszont karácsony előtt már 6.3 watt/kilóig jutottam, szóval jó úton járok. Már majdnem teljesen rendben vagyok, egyedül a bal könyököm miatt járok gyógytornára, azt a kezemet még nem tudom teljesen behajlítani. A beültetett fémlemezek miatt némi "plusz súllyal" edzek, két évbe is beletelhet, mire az összeset kiveszik belőlem."

Pozzovivo: "Így nem érhet véget a pályafutásom" | Hosszabbítás

"Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, rögtön tudtam, hogy ebből ütközés lesz. Csak arra tudtam figyelni, hogy ne sérüljön a fejem." Így emlékszik vissza a hétfői balesetére Domenico Pozzovivo. A Bahrain-Merdia 36 éves kerékpárosát edzés közben egy Fiat Punto csapta el.

Pozzovivo tehát harmadszor is újjászületett, de egy kérdés megkerülhetetlen. Ennyi idősen, az újabb nagy baleset után, nem lehet, hogy az univerzum jelzett, és tényleg ideje lenne abbahagyni?

"Mondom, ez az eset akkor is megtörténik, ha nem a kerékpáron ülök. Amúgy pedig a visszavonulás után tuti, hogy továbbra is tekerni fogok, szóval kint leszek az úton. Tényleg egy túlélő vagyok, augusztusban a balesetem után egy percig nem is lélegeztem... Az elmúlt hónapok fényében elképesztően örülök annak, hogy volt csapat, amely nem kért tőlem semmire garanciát, és szüksége volt a tapasztalatomra. De én a baleset után is azt mondom, hogy egyszerűen hiányzik a kultúra az utakról. Sok autós úgy néz ránk kerékpárosokra, mintha közellenségek lennénk..."


Gazzetta


Hozzászólások