ES Bringa - Pozzato: Csak azt sajnálom, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot 
Pozzato: Csak azt sajnálom, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot 

Pozzato: Csak azt sajnálom, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot 

Bodnár Gergő ·
2018/12/18 17:16

Ha hihetünk neki, és igaz a legenda, a 2006-os Milano-Sanremo reggelén felhívta az akkori barátnőjét, hogy háromszáz euróval fogadjon a győzelmére. Chiara nem volt túl bevállalós, és végül nem tette meg Pippót. Hiba volt, hisz tizenötezret nyerhettek volna...

Filippo Pozzato akkor már a hatodik profi szezonját futotta, és egyike volt a legnagyobb olasz sztároknak. Jóképű, fotogén, mindamellett kellően eredményes, nem is hiányzott a különféle reklámokból. Igazi playboynak számított, nem véletlenül kapta meg a 'maestro' becenevet. Drága autók, divatos ruhák, jó fizetés és akkoriban még sportszakmailag sem nagyon lehetett belekötni. Hisz szépen hozta az eredményeket. A Sanremo mellett nyert Tirreno összetettet, volt olasz bajnok, kétszer győzött a Touron és nyert egy szakaszt a Girón.

Az utóbbi években viszont már nagyon nem volt önmaga, és most úgy döntött, hogy itt a vége. Harminchét évesen, 19 profi szezon után Pippo visszavonul. 

Nem szomorú, bár azt elismeri, messzebbre is juthatott volna. Tele van tervekkel, ő biztosan nem fog zavarba jönni, hogy kiszakad a profi közegből.

Pozzato a hosszú pályafutásról, győzelmekről, kudarcokról, és a közeljövőt illető terveiről is mesélt a Gazzettának adott interjúban.


Mikor született meg benned a végleges elhatározás?
Már az utolsó augusztusi, európai versenyeim idején megvolt bennem a döntés. Jó lett volna lenyomni a 20. profi idényemet, de ezt csak akkor vállaltam volna, ha száz százalékban megvan bennem a motiváció. Jó dolog Malajziában, Kínában meg Koreában tekerni, de azért nem ez minden vágyam versenyzőként.

Elég gyorsan, 2000-ben kerültél be a profik közé. Ráadásul egyből a junioroktól hoztak fel. Ez jó döntés volt?
Sokat kritizáltak miatta, de szerintem ebben volt némi irigység is. Talán furcsán hangzik, de számomra az volt a legrosszabb, hogy egyből a MAPEI-hez, a korszak sztárcsapatához kerültem. Később soha nem tekertem egy ilyen profi sorban. Egyből a legjobbak között mehettem. Talán, ha nem szűnik meg Squinzi csapata, az én pályafutásom is máshogy alakul.

Mire gondolsz?
Elég sok félreértés volt velem kapcsolatban, azt illetően, hogy milyen is vagyok a magánéletben. Szerintem Guercilénán és a Fassában dolgozó Damianin kívül, nem sokan értettek meg. Talán a junior válogatott kapitánya, Balboni volt még ilyen. Ők tudták, hogy lehet belőlem kihozni a maximumot. Valamikor szigorra, valamikor jófejségre volt szükségem. 

A Quick-Stepnél együtt tekertél Boonennel és Bettinivel. Az milyen időszak volt?
Sokszor gondolok arra az évre. Megnyertem a Sanremót, bomba formában voltam, majd jött a Flandria és a csapat egyből jelezte: mostantól Boonené a főszerep. Szó nélkül beálltam neki segíteni, az utolsó 40 kilométeren belül csak érte dolgoztam. A Roubaix-n ugyanez volt a helyzet. Eligazoltam a Liqugashoz, így egy rakatnyi pénzről mondtam le. Csak azért, hogy megkapjam az esélyt ezeken az egynaposokon.

066_DPPI_20317069_030.jpg Fotó: Europress/AFP
2009-ben már Katushásként második lettél, pont Tom mögött. Ugyanúgy, mint 2012-ben. Ezek a vereségek fájnak?
Minden versenynek megvan a maga története. Büszke vagyok arra, hogy Bonnen és Cancellara ellen tekerhettem. Egy dolog fáj, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot. Épp ezért szeretnék segíteni a fiataloknak. Létrehoztuk a Beltrami-Tsa-t, egy konti csapatot, de nekem idővel azért komolyabb terveim vannak. Szeretném meggyőzni a szponzorokat, hogy érdemes befektetni a sportágunkban. Vicc, hogy Olaszország, ahol komoly hagyománya van az országúti kerékpárnak, nem tud összehozni egy WT-csapatot.

Szeretnétek felfedezni az új Sagant?
Nem lenne rossz, de egy ilyen srác, jó ha ötven évente születik. Bele sem merek gondolni, mi lett volna ha Merckx idejében teker. Lehet mást hívnánk Kannibálnak...Azt meg főleg nem értem, ha az idősebbek kritizálják a mai mezőnyt. Szerintem fogalmuk sincs arról, mennyire nehéz ma versenyképesnek lenni ebben a sportágban.

Mennyire zavar, hogy playboy-nak állítanak be. Egy olyan srácnak, aki tényleg élvezi az életet?
Sokan úgy tekintettek rám, hogy én vagyok az, aki nem hoz áldozatokat. Azt vallom, hogy az élet egy nagy ajándék, és ezzel a lehetőséggel élnünk kell. Nem hiszem, hogy katasztrófa történik, ha a verseny előtti este elmegyek egy étteremben. Ott van Lewis Hamilton példája. Rá is furcsán néznek, pedig az igazi ereje a személyiségében rejlik.

Van is bennetek némi közös: a tetkók, Monte-Carlo, szép autók, divatos cuccok...
A tetoválások olyanok, mint egy életedről írott könyv. Nekem 18 van, és kivétel nélkül mindegyik valami fontosat jelent. A szívem fölött a szüleim neve, az egyik kezem fölött annak a templomnak a képe, ahol megkereszteltek. A stílusos öltözködés meg a személyiségedet tükrözi. Autók? Soha nem vettem azért, hogy megnézzenek. Ez a hobbim, a kiskorom óta imádom a szép kocsikat.

És honnan jött?
A Ferrari miatt van az egész. Kiskoromban nagy autó modell gyűjtő voltam. Aztán nemrég az egyik haveromnak köszönhetően felvettek egy céghez, ami luxusautókat ad bérbe Monte-Carlo környékén. De az íróasztal mögött öt percet nem ültem, inkább elkísérem az ügyfeleket egy körre.

043_05051568.jpg Fotó: Europress/AFP
Ezen kívül van valami terved?
Januártól igazolt játékosa vagyok a bassanói görhoki csapatnak. Velük fogok játszani a Serie B-ben. Még ovis koromban kezdtem, nagyjából négy évesen. Csak aztán választanom kellett, és a kerékpárra szavaztam. Tavaly néhány haverom rávett az újrakezdésre, szóval edzésben vagyok.

Ha választhatnál a között, hogy ne tartsanak playboynak, de cserébe legyen mondjuk három világbajnoki címed, mit mondanál?
Nekem elég lenne egy is. A 2010-es vb nagyon fáj, ott nyerhettem volna. Ha hiszek magamban, és előbb indítok...Soha nem volt rajtam a világbajnoki trikó, még a juniorok között sem. Pedig ott nagyon közel voltam hozzá. Fehér alapon, szivárványszínű csíkok. Szerintem jól állt volna nekem...

Hozzászólások