ES Bringa - Több, mint mini Sagan: Az Ineos új sztárja mindent megnyerhet, de igazán egy kockaköves klasszikusról álmodik 
Több, mint mini Sagan: Az Ineos új sztárja mindent megnyerhet, de igazán egy kockaköves klasszikusról álmodik
Fotó: Europress/AFP

Több, mint mini Sagan: Az Ineos új sztárja mindent megnyerhet, de igazán egy kockaköves klasszikusról álmodik 

Szabó BenceSzabó Bence
2021/03/02 09:19
Tom Pidcock egy elképesztően sokoldalú versenyző, aki az országút mellett montiban és CX-ben is rövidesen a legjobbak között lehet. Sokan a fiatal Sagant látják benne, de az angol versenyző történetében sokkal több van, mint amit a sablonos jelző elárul. 

Tudjuk jól, hogy a kerékpáros sajtó szereti az unalomig használni az „új xy” jelzőit. Egy ígéretes francia hegyimenő rögtön az „új Hinault” lesz, Evenepoel karrierje eleje óta küzd az „új Mercxk” jelzővel, de alig néhány év alatt már az „új Evenepoelok” is feltűntek a láthatáron. Pusztán attól a britek legújabb ígérete, a klasszikusokon az elmúlt hétvégén bemutatkozó Tom Pidcock sem lenne érdekes, hogy a sportsajtó ráaggatta az „új (pontosabban mini) Sagan” címkét. Az Ineos feltörekvő sztárja viszont tényleg olyan versenyző, akire érdemes odafigyelni.

A hasonlat sem véletlen persze, Pidcock a fiatal, berobbanó Saganhoz hasonló módon rendkívül sokoldalú versenyző, aki szinte mindent elérhet az országúton. Sőt, nem csak ott, hiszen emellett Mathieu van der Poel példáját követve cyclo-crossban és mountain bike-ban is kiemelkedő tehetség, mindkét szakágban korosztályos világbajnoki címek kötődnek már a nevéhez. Joggal kérdezhetjük, hogyan lesz valakiből ilyen minden téren elitbe tartozó kerékpáros, de Pidcock életútját elnézve adja magát a válasz, hogy szinte nem is alakulhatott volna másképp.

A kis Tom egy kerékpáros családban nőtt fel az angliai Yorkshire-ben, az édesapja az 1980-as olimpián még a brit színeket is képviselte. Innen nézve nem meglepő, hogy Pidcock szinte előbb tekert, mint járt. Ez barokkos túlzásnak tűnhet, de a fiatal angol elmesélése alapján először olyan kis korában ült biciklire, hogy édesanyja a pedálhoz kellett, hogy kösse a lábát.

Pidcock azonban ennek ellenére siet leszögezni, hogy sohasem a szülei erőltették bele a sportba, sőt. A kerékpározás sokáig csak az egyre nagyobb hétvégi családi tekerésekről szólt számára, egy darabig versenyeken indulni sem hagyták. Aztán amikor 7 évesen először rajthoz állt, a dolgok nem alakultak a legjobban. Elmondása szerint egy láncleesés miatt egy lány is megelőzte, amit a kicsi Tom jó adag hisztivel fogadott. Hiába, ebben a korban nem könnyű méltósággal veszíteni.

A kezdeti mélypont után persze szépen fokozatosan elkezdtek jönni a sikerek, Pidcock igazán azonban csak az u16-os mezőnyben kezdett kitűnni. Egy híres yorkshire-i verseny megnyerésével kivívta egy ismert helyi bringabolt támogatását és ezzel az önbizalommal léphetett át a junior korosztályba.

Ekkoriban Pidcock elsősorban országúti versenyzőnek gondolta magát. Ahogy elmeséli, nagyrészt úton edzett, miközben egyre nagyobb elismerésnek örvendett CX-ben, a montit pedig leginkább kikapcsolódásra használta. Az első látványos sikerek azonban nem országúton jöttek, első éves juniorként főleg remek CX eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. A következő évben aztán bombaként robbant be a mezőnybe.

2017 telén a fiatal brit versenyző valósággal letarolta korosztályát cyclocrossban: megnyerte első világkupa állomását, majd Eb és vb győztes lett. Alig két hónappal később már országúton villogott, Paris-Roubaixt nyert a juniorok között, majd megnyerte a brit kritériumbajnokságot, a szezon végére pedig már itt is világbajnoknak mondhatta magát időfutamban. Ahogy fogalmaz, a különböző célok egész évben lázban tartották: 

Minden verseny után, amit megnyertem – a CX vb, a Roubaix, vagy a kritériumbajnokság – csak a következőre koncentráltam. Mindig volt még egy, amin jól akartam menni, ez egész évben fenntartotta a motivációmat.

 

Nem csoda, hogy teljesítményével már ekkor felkeltette az országúti WT csapatok érdeklődését (ne feledjük, néhány éve még mekkora kuriózum volt junior versenyzők szerződtetésében gondolkodni!). Pidcock azonban nem szerette volna elsietni a dolgokat, a Telenet CX csapatánál töltött tél után Bradley Wiggins kontinentális sorához, a Team Wigginshez írt alá. Ahogy elmondta, nem a minél korábbi nagy sikerek motiválták:

„Nem kell rohannom, hogy WT versenyzővé váljak, nem célom mondjuk a legfiatalabb Tour-győztesnek lenni. A lényeg, hogy a karrierem végére mit érek el.”

Pidcock így a következő években nem siette a profi válást, - ebben azért segített számára, hogy a Red Bull személyes szponzorálása révén az anyagiak miatt nem kellett aggódnia – de ez nem jelenti, hogy visszavett volna az eredményekből. U23-as korosztályban szinte mindent megnyert, amit lehetett: montiban és CX-ben is világbajnok lett, országúton pedig az újabb Roubaix-győzelem mellett Baby Girót is behúzta, ismét rávilágítva hihetetlen sokoldalúságára. Egyedül a világbajnoki cím hiányát bánhatja, a számára abszolút hazai yorkshire-i vb-re egy hosszabb sérülést követően érkezett, így „csak” 3. lett.

Persze ha az ember egész évben versenyez a különböző szakágakban, annak az ára is megvan. Bár elmondása szerint Pidcock remekül elvan társasági élet nélkül, az estéit a tévé vagy a konzol előtt töltve, ahogy idősebb lett, elkezdte érezni az otthontól távol töltött idő hiányát. Motivációja megtartásában sokat segített neki a Kurt Bogaerts-cel való találkozás. 

Az egykori belga kerékpáros nem csak edző és mentor lett az angol versenyző számára, hanem tavaly egy saját csapatot is felhúzott Pidcock köré, ahol még egy évet fejlődhetett a fiatalok között. Erre pedig elmondása szerint igenis szüksége volt:

"Természetesen még nem vagyok a csúcson, 21 évesen nem is lenne szabad. Megtanultam nem a legerősebbként versenyeket nyerni, mert mindig én voltam a legkisebb és legfejletlenebb a mezőnyben. Talán még most is az vagyok, nem sietem el, hogy kihozzam magamból a legtöbbet.”

21 évesen azonban már eljött a szintlépés ideje számára: tavaly ősszel bejelentették, hogy az Ineos Grenadiers csapatánál lép be a profi mezőnybe. Bár a csapat az utóbbi 1-2 évben egyre több fiatalnak enged teret, mégis többen furcsálták ezt a döntés. Pidcockban azonban más csapat fel sem merült:

„Őszintén, nem hiszem, hogy tekernék más csapatban. Talán sose mondtam, de mindig is úgy gondoltam, hogy egy nap náluk fogok menni.”

A kétkedők leginkább attól féltették a fiatal angolt, hogy az Ineosban nem támogatják majd az országúton kívüli ambícióit, erről azonban azt mondja, szó sincs. Tokióban például montiban indul majd, érmes reményekkel. Továbbra is versenyez majd tehát mindhárom szakágban, még ha a hangsúly marad is az országúton. Azt viszont, hogy a szakágon belül milyen célokat tűzne ki magának, egyelőre nem tudja megmondani.

EvU6hDgWYAM6D-c (1).jpgFotó: twitter

„A legnagyobb célom talán a Paris-Roubaix lenne. Kiszámíthatatlan és izgalmas, amilyennek egy versenynek lennie kell. Elveszítheted ha nincs szerencséd, de sose fogsz amiatt nyerni, mindig a legerősebb nyer. Ez a legnagyobb egynapos a kerékpárban, talán a vb mellett.”

A célok tehát ambiciózusak Pidcock számára. Na és mi a helyzet a cikk elején említett Sagan összehasonlítással? Egy régebbi interjúban a fiatal angol erre a kérdésre is érdekes választ adott:

„Elég menő, ha a világ legjobb versenyzőjéhez hasonlítanak. Szerintem ez inkább a személyiségem miatt van. Nem veszem túl komolyan a dolgokat, ami például az ünnepléseimen is meglátszik. Ezeket sokat szoktam tervezni, szeretek valami egyedit csinálni. Segítik a rólam kialakult képet, na meg jól mutatnak Instagramon.:)” 


részben Red Bull.com

Hozzászólások