ES Bringa - Petr Vakoc: 100 nap múlva újra ott tekerek majd a mezőnyben
Petr Vakoc: 100 nap múlva újra ott tekerek majd a mezőnyben
Fotó: Europress/AFP

Petr Vakoc: 100 nap múlva újra ott tekerek majd a mezőnyben

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/12/01 11:43

Petr Vakoc, a Quick-Step 26 éves versenyzője mesél a sérüléséről, az azt követő rehabilitációról és a tervezett visszatéréséről. 

A terv az, hogy 100 nap múlva újra ott tekerjek a mezőnyben.

Elütött egy teherautó, szerencsés vagyok, hogy egyáltalán életben vagyok. Túl vagyok három műtéten, egy hosszú rehabilitációs folyamaton, és most már végre egyre keményebb edzéseket végezhetek. Úgy tűnik, készen állok a visszatérésre. Ráadásul nem csak az életbe, hanem a versenyzéshez is. A célom az, hogy 100 nap múlva újra ott álljak a startvonalnál. 

Egy olyan úton haladok, melyen a cél elég bizonytalan. De iszonyúan várom, hogy végre versenyezhessek, sőt, hogy akár győzelmeket is szerezhessek. 

Egy versenyző a fölkészülése során igyekszik minél több mindent kontroll alatt tartani maga körül. De vannak dolgok, melyeket nem lehet. Választhatsz elhagyott utakat, lehetsz maximálisan kivilágítva még nappal is, adhatsz elsőbbséget akár ott is, ahol nem neked kellene, mégis jöhet egy őrült sofőr, vagy egyszerűen csak közbeszólhat a balszerencse, és akár vége is lehet mindennek. Hálás vagyok azért, hogy életben maradtam.

Természetesen nem lehet elejét venni az összes balesetnek, de lehetne felelősségteljesebben közlekedni és figyelmesebben kerékpárosokat előzni. Nem csak centiméterekkel, hanem legalább másfél méterrel elhaladni mellettük.

2018. januárjában szenvedtem balesetet egy dél-afrikai edzőtáborban. Szerencsére a csapattól minden létező segítséget megkapok, így jó esélyem van arra, hogy februárban újra versenyezni tudjak.

vakoc.jpg Fotó: Europress/AFP

2018. január 25. - Baleset Dél-Afrikában

Mintha egy rémálomból ébrednék. Fokozatosan térek csak magamhoz. Nem tudom, hol vagyok, mi történik és miért fekszem az úton. Bob Jungels, a csapattársam hajol fölém, úgy látom ő sincs teljesen magánál. Iszonyúan fáj a hátam. Közben lassan összerakom a puzzle-t: Afrika, edzőtábor, kerékpár. Valószínűleg balesetem volt.

Nem érzem a lábam, kezdek félni. Próbálom mozgatni, egy nagyon picit sikerül, talán nem lesz baj. Beülünk a mentőbe, az út a kórházig végtelenül hosszúnak tűnik. Szörnyű fájdalmaim vannak, de nem kérek fájdalomcsillapítót, maximálisan kontrollálni akarom, ami történik. 

Hat csigolyám eltört, egy szalag elszakadt, és agyrázkódásom van. Másnap műtét.

2018. január 28. - Az első műtét

Miután magamhoz térek az az első, hogy megnézem, tudom-e mozgatni a lábaim. Szerencsére igen, megkönnyebbülök. Tudom, hogy minden rendben lesz. Mindenem fáj, de tudom, hogy innentől már sínen vagyok. Ráadásul érkezik a családom is.

2018. január 29. - Tudok járni!

Kapok egy fűzőt, aztán megpróbálok kikelni az ágyból. Megteszem az első lépéseimet. Előjön a versenyzői attitűdöm, és egy kicsit túltolom a dolgot. Elájulok, de szerencsére a tesómnak sikerül elkapnia. Úgy döntök, hogy lassítok egy kicsit.

vakoc2.jpg Fotó: Twitter

2018. február 8. - Irány Csehország!

Repülök haza, nem tudom még, mi vár rám. A reptérig vezető út maga a katasztrófa, úgy visznek, mint egy zsák krumplit, nem mint egy hátsérültet. Frankfurtban landolunk, onnan egy magángéppel megyünk haza. Mindig is vágytam egy privát repülésre, igaz, nem egészen erre gondoltam. 

2018. február 21. - Egy újabb műtét

Kell egy második műtét, sőt rövidesen egy harmadik is, ha újra teljesen fitt akarok lenni, és még sportolni szeretnék. Iszonyú mellkasi fájdalmakkal ébredek. Elvesztettem a bordám egy darabját, melyet fémmel pótoltak. Elképedek, mire nem képes a modern orvostudomány. Minden lélegzetvétel fáj, ahogy minden mozdulat is, de túl vagyok rajta. Sok vért vesztettem, úgyhogy vérátömlesztést kellett kapjak. Első gondolatom, hogy szólni kéne az antidopping ügynökségnek.

2018. március 17. - Végre otthon!

Képzelhetitek, mennyire vártam ezt a napot. Majdnem két hónapot töltöttem kórházban. Persze járnom kell még rehabilitációra, de otthon vár a jó puha ágyam, finom kaják és a jó levegő. Közben a tesómmal tökéletesre fejlesztjük a fekve kerékpározás tudományát.

2018. május 14. - Újra fűző nélkül

Végre levehetem a fűzőt, és végre ülhetek. Eddig ugyanis azt sem volt szabad. Ismét szabadnak érzem magam. Elmehetek egy étterembe kajálni, utazhatok bárhová, és, ami a legfontosabb: újra kerékpárra ülhetek. Igaz, még nem az országútimra, de én már ennek is örülök. Vigyáznom kell a hátamra, új jógagyakorlatokat vezetek be, és lassan javulok. Élvezem, hogy napról napra jobban megy. 

2018. június 1. - Ismét kerékpárral odakint

Zöld lámpát kapok az orvosoktól: kimehetek tekerni a szabadba. Elképesztő érzés. Úgy érzem magam, mint egy szezon elején, tele izgalommal és várakozással. Élvezem a tájat, a szelet, gyorsan rájövök, miért is szeretem annyira ezt a sportágat. Nincs bennem félelem, amikor egy autó elhalad mellettem. Egyszerűen csak imádom ezt az egészet.

2018. június 26. - Cseh nemzeti bajnokság

Természetesen még nem versenyzőként, de részt veszek a cseh bajnokságon. Segítek az előkészületeknél, forgatunk egy videót az utak biztonságával kapcsolatban és a győztesnek járó trófea megtervezésében is kiveszem a részem. Remek a hangulat, alig várom, hogy újra versenyezzek. 

2018. július - Edzések Livignóban

A srácok előtt egy héttel érkezem, hogy hozzászokjak a hegyekhez. Nagyon várom már a többieket, ugyanis többségüket már fél éve nem láttam. Minden második nap edzek, gyorsan fejlődök, már majdnem négy órát sikerül tekernem. Mivel minden jól megy, meg vagyok győződve arról, hogy nyár végén már újra versenyezhetek.

Elmegyek a Tourra, találkozom a csapat másik felével. Látom, Phil (Gilbert) hatalmas bukását, újra előjönnek az emlékek a saját balesetemről, szerencsére azonban ő megússza. Julian (Alaphilippe) óriásit megy azon a napon, amikor ott vagyok, és megnyeri a szakaszt. Fantasztikus érzése látni, ahogy egy csapattársad ér be elsőként. 

ala.jpg Fotó: Twitter

2018. augusztus - Egy nem várt visszaesés

Egy orvosi vizsgálat megállapítja, hogy megsérült egy ideg a bal lábamban, a hajlítóm nem működik megfelelően, nem tudok futni. Kerékpáron a dolog kisebb gond, de visszaveti a teljesítményem. Úgyhogy a visszatérés egyelőre elhalasztva. Az idén már tutira nem versenyzek. Cél a következő szezon.

2018. október - Új szerződés

Néhány hét amerikai kiruccanás után újabb orvosi vizsgálatok következnek Belgiumban. A gyógyulás lassú, de legalább zajlik. A csapat maximálisan mellettem van. Hálás vagyok mindenkinek a rengeteg segítségért, ami lehetővé teszi a számomra, hogy minden erőmmel a rehabilitációra és az edzésekre összpontosíthassak. 

Nincs semmiféle nyomás a csapat részéről, ami nem feltétlenül egy bevett gyakorlat a profi sportban. Aláírok egy egyéves szerződést. Bizonyítani akarok. 

A kaland tehát folytatódik.


 (Forrás: quickstepfloorscycling)
Hozzászólások