ES Bringa - Nibali: "Nincs bajom a kritikával, a negatív kommentekből is lehet tanulni"
Nibali: "Nincs bajom a kritikával, a negatív kommentekből is lehet tanulni"
Fotó: Europress/AFP

Nibali: "Nincs bajom a kritikával, a negatív kommentekből is lehet tanulni"

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/05/21 13:57
A koronavírus-járvány és a rengeteg otthonról adott videó-interjú Nibalinak is lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit más, és nem minden szurkoló által ismert arcát mutathassa meg. Beleállt olyan témákba, melyekbe nem szokott, és melyekre normál körülmények között májusban biztosan nem lenne ideje.


A Trek versenyzője most mesél múltról, jelenről, jövőről, az őt támadó "szurkolókról", a kislányával töltött mindennapokról és arról, milyen volt ő gyerekkorában.


A járvány miatt te is sokat szerepeltél a közösségi médiában, így idővel egyre több olyan komment érkezett, hogy: 'milyen jó fej gyerek ez a Nibali.'
Sokan talán azok alapján ítéltek meg, amit a tv-ben, verseny közben láttak tőlem. Nem tudom miért alakult ki a valóság ellenkezője. Amikor koncentráltan tekerek, nincs időm a nevetgélésre. A közösségi média viszont teljesen más, ott otthon vagyok a családdal vagy a barátokkal, úgy pedig másik arcodat tudod megmutatni. Egy átlag találkozás a szurkolókkal viszont nem ilyen, ott sokszor elég egy közös fotó, nincs idő hosszabb beszélgetésekre.

Akik ismernek, azt mondják rólad, ahogy van rá lehetőség, kijön belőled a gyerek, és érkeznek a poénok.
Persze, ha van rá idő és lehetőség, miért ne. Én sem szeretek állandóan komoly lenni.

Van egyáltalán olyan dolog, amit nem tudni rólad? Amit még soha nem meséltél el?
Kicsiként elég őrült voltam, mindig mentem, pörögtem, állandóan tekerni akartam. Nem bírtam otthon ülni. Ellógtam a suliból, az volt a lényeg, hogy ne azt csináljam, amit kérnek tőlem.

A kislányod is ilyen? Mert külsőleg nagyon sok a hasonlóság?
Hát néha neki is akadnak "Nibalis" pillanatai, amikor nehezen kezelhető. Két bicója van, az egyik lábbal hajtós, amin nincs fék. Na, jön egy komoly lejtő, ő pedig nem gondolkozik sokat, hanem elindul. De pont én mondjam neki, hogy lefelé finomabban nyomja?:)

Mit szólnál ahhoz, ha Emma pofi kerékpáros szeretne lenni?
Hááát...jobban örülnék ha valami más sportot választana. Manapság azért szerencsére még elég hamar kiszeretnek a dolgokból, de erről még szó sincs. A mi életünk nem könnyű, sokat kell szenvedni a sikerért, és a mindennapok is sok lemondással járnak. Erre szokták mondani, hogy jó, neked könnyű, mert te már sokat keresel. Aha, csak én voltam az, aki tinédzserként elköltöztem otthonról, bevállaltam ezt az életet, és azokat az éveket már senki nem adja vissza.

WhatsApp-Image-2020-04-15-at-21.26.09-1000x0-c-default.jpeg Fotó: twitter

Szóba szökött jönni otthon Emmra részéről egy kis tesó?
Nem, nagyon jól elvan így, mivel minden figyelmet ő kap. Én amúgy egyáltalán nem voltam ilyen, nem igényeltem a sok törődést. Ellenben a tesómmal.

Aki általában sokat nyer, nem túl népszerű a mezőnyben. Te, hogy állsz ezzel?
Soha semmi gondom nem volt ezen a téren, talán azért, mert mindenkivel beszélgetek, és mindenkire odafigyelek. Általában Ulissivel töltöm a legtöbb időt, de imádom Cataldo nyugodt karakterét, vagy Pozzovivót, aki ugyanolyan alapos mindenben, mint én. Manapság egyre többet mozgok Bettiollal is, ő viszont az a fajta, akit cseszegetni kell ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot. De nagyon erős srác.

Ez a furcsa szezon lehetőséget ad arra, hogy egy évvel kitold a karrieredet?
Nem. Akkor fogom abbahagyni, ha már fáradt leszek, és nem érzem magamban az erőt. De most akkor vagyok igazán nyugodt, ha tekerhetek. Egyáltalán nem fáraszt a dolog.

Szívesen mennél vissza az időben, mondjuk 14 éves korodig, amikor még az egész pályafutásod előtted állt?
Addig nem, de lennék mondjuk egy tízessel fiatalabb. Olyan 24-25 éves, amikor még nem volt rajtam ennyi felelősség, egyedül laktam és azt csináltam, amit akartam.

Amikor a május még rendesen rózsaszín volt - múltidézés Vincenzo Nibalival | Eurosport

Aki szereti a kerékpársportot, annak a májusa mindig rózsaszín. Fájdalmas belegondolni, de ma Budapestről rajtolt volna a 103. Giro d'Italia, Vincenzo Nibalival a mezőnyben. A verseny utolsó olasz győztesével, aki eddigi pályafutása során 18 napot töltött rózsaszínben, hatszor állt dobogón, és kétszer nyerte meg az összetettet.

Félbeszakadt a szezon, neked mi hiányzik most a leginkább?
Maga a versenyzés, hogy jobb legyél az ellenfeleknél, és megelőzz másokat. Manapság már egy edzésen megmászott hegy is kezdi visszaadni ezt az érzést. Ulissivel meccselgetünk és széthatjuk magunkat, mert egyikünk sem akar lemaradni a másik mögött. 

És mi az, ami egyáltalán nem hiányzik?
A sok utazás.

Izgulsz a jövő miatt? Foglalkoztat az, hogy mi lesz így a világgal a járvány miatt?
Persze, de a jövőt én sem látom. Erre nincs okos válasz. Abban bízom, hogy ez egy esély lesz, kicsit újratervezni mindent. Olaszországban például az most egy nagyon jó ötlet, hogy jutalmazzuk azokat, akik bicóval mennek munkába.

És a biztonság kérdése az utakon?
Oda törvények kellenek, amik megvédik a kerékpárosokat. Ez egy olyan kérdés, ami nem várhat.

A sportág érdekérvényesítő képességéről mit gondolsz?
Ha gyenge vagy, senki nem hallja meg a hangodat. Olyan elnök kell a kerékpárosok érdekeit védő szervezet élére, aki mindenkitől független. Sajnos összességében nem állunk jól, ott vannak ugye a tv-s jogdíjak, amiből a csapatok nem részesülnek.

EXwXjCGXkAAvESG.jpg Fotó: twitter

Duomulin vagy Bardet nemrég arról beszélt, hogy szomorúnak tartják mostanság a doppingellenőrzésék hiányát.
Erre azt tudom mondani, hogy én személy szerint megbízom a többiekben, de valaki mindig lesz, aki csalni akar...

Gondolkoztál már azon, hány nagy körversenyen indulhatsz a jövőben?
Abszolút nem. Purito mondta anno, hogy neki az utolsó évében már az is fájt, ha le kellett menni a szobájából reggelizni. Én addig csinálom, amíg érzem az erőt, és látom értelmét. 

Látsz esélyt arra, hogy a visszavonulás előtt egyszer elmenjél a Roubaix-ra?
A nagy versenyek közül, csak ott nem voltam még. Bár nem fekszik nekem, egy határozott igen a válaszom.

Nemrég előjött az a kérdés, hogy Nibali miért csak akkor nyer, amikor a riválisai buknak. De mi lenne a feladat akkor, neked is el kellene esned?
Szerintem ebben van egy kis olaszosság, vagyis érzek némi féltékenységet a dolgok mögött. Már megszoktam ezt az egészet. Van, aki szurkol nekem, és van, aki mindig ellenem beszél. De ezért szép a világ, mert nem ugyanúgy látjuk a dolgokat. Már megtanultam nem pörögni ezen. Néha arra gondolok, hogy olvasniuk kellene a Bibliát, kinek nincsenek hibái ugye...

Amúgy vallásos vagy?
Igen, de nem járok templomba. Nincs bajom a kritikával, nyitott vagyok, mert azokból is lehet tanulni. Néha felmegyek a fészre, és miközben szidnak, megkérdezem, hogy valójában mi is a bajuk velem. Mert tényleg érdekel. Aztán csodálkoznak, és persze soha nem hiszik el, hogy tényleg én kérdezem.


CdS




Hozzászólások