ES Bringa - Nathan Haas: A holtszezonban iszik meg horgászik, de amúgy él-hal a kerékpárért 
Nathan Haas: A holtszezonban iszik meg horgászik, de amúgy él-hal a kerékpárért 
Fotó: Europress/AFP

Nathan Haas: A holtszezonban iszik meg horgászik, de amúgy él-hal a kerékpárért 

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/12/28 16:57

Nathan Haas két, a Dimension Data-nál töltött nem túl eredményes szezon után 2018-tól a Katusha versenyzője lett. Nem tudni, hogy az új csapatnál tapasztalható hangulat, vagy esetleg a koffeines sampon hatására, mindenesetre Haas számos dobogós helyezést szerzett az idén, valamint egy szakaszgyőzelmet és egy zöld trikót az ománi körről. 

Az ausztrál kerékpárossal a Rouleur munkatársa beszélgetett.


Hol van most az otthonod?

Girónában. És a magaslati edzések miatt egy kicsit Andorrában is. Girona egy egészen különleges hely. Leírhatatlan, ami itt van. Három WorldTour-csapatban versenyeztem eddig, de itt már majdnem mindenkinek voltam a csapattársa. 

Ez hogy lehet?

Amikor hét évvel ezelőtt idejöttem, a második hullám egyik tagjaként érkeztem a Garminba. Jó néhány példakép várt itt engem. És bár ők két-három év múlva visszavonultak, én egy óriási lökést kaptam tőlük. Érdekes, mert annak idején egy versenyző csak úgy tudott itt érvényesülni, ha beszélt spanyolul vagy katalánul, ma már szakemberek egész sora, ingatlanügynökök, autószerelők segítik az angol anyanyelvű kerékpárosokat. 

És Girona egyre népszerűbb...

Tény, manapság nem itt a legkönnyebb boldogulni, ha az ember profi akar lenni. A turizmus megöli a mi kis titkos világunkat. Nem akarom azt mondani, hogy nem látjuk szívesen az ide érkezőket, de az az igazság, hogy a hangulat valahogy megváltozott. Egyre nagyobb a tömeg, egyre veszélyesebbé vált a hely, részben ezért is töltöm az időm egyre nagyobb részét Andorrában. Itt nem kell aggódni, hogy folyton megállítanak és fotót kérnek. 

haas0b.jpg Fotó: Twitter

Mi a legjobb kaja Gironában?

Fúú, ez nehéz. Talán a Crema Catalana (egy fahéjas katalán krémdesszert).

Milyen lesz az országúti kerékpár tíz év múlva?

Ahogy most kinéz a dolog, valószínűleg egyre keményebb lesz. Egyre tökösebb, egyre bevállalósabb, egyre emlékezetesebb versenyeket csinálnak a szervezők. Például a sík szakaszokon, az utolsó kilométerek nem voltak ennyire technikásak, és a klasszikus sprintbefutókat szinte előre oda lehetett adni Cavendish-nek. 

A szakaszok rövidebbek lesznek és kevésbé sablonosak. Ha egy ilyen napon elmegy egy szökés, azonnal üldözőbe kell őket venni. Ez azt jelenti, hogy a versenyek kevésbé lesznek kontrollálhatóak.

Nem szükségszerűen kell kevesebb verseny, igenis fönn kell tartani a kisebb versenyeket. Fontos, hogy a kerékpár ott legyen mindenhol. Az embereknek érezniük kell ezt a sportágat a közvetlen közelükben.

Azt is gondolom, hogy a versenyzők érdekvédelmi szervezetének erősebbnek kell majd lennie. Mi azt választjuk, hogy kitesszük magunkat mindannak a veszélynek, amivel a kerékpár jár. Az élet más területén nem tudunk versenyezni, nem tudunk munkát vállalni. Valakinek képviselnie kell minket, ellenkező esetben ugyanis nem leszünk többek egy twitterező közösségnél. Tudom, hogy ez egy veszélyes sport, de vajon lehetne biztonságosabb? Szerintem igen. 

Úgy gondolom, a csapatok létszáma nem lesz kisebb. Nézzük meg a Sunwebet. 24 fős keretük volt, aztán meg beütött a krach, amikor sérülések meg betegségek tizedelték a csapatot. 

A finanszírozásnak is változnia kell. Itt van például a Katusha, ahol minden profit a csapathoz megy. A csapatokra, mint üzleti vállalkozásokra kell tekinteni. Így azok hosszabb ideig fennmaradnak, sikeresebbek lesznek, és nagyobb rajongói bázisuk lesz. Ez egy nemzetközi sport, a csapatokat nem kell egy adott országhoz kötni. Nemzetközinek kell maradni. Közben pedig egyre biztonságosabbnak, ugyanakkor egyre izgalmasabbnak is.

Mit csinálnál, ha nem volnál kerékpáros?

Mielőtt versenyezni kezdtem politikatudományt és jogfilozófiát hallgattam az egyetemen. Aktívan tevékenykedtem a Munkáspárt ifjúsági tagozatában. Úgy volt, hogy az lesz az én utam, de aztán közbejött a kerékpár.

Mostanában találtam magamnak egy új irányt. Ha befejeztem a kerót, gerincbetegségekben szenvedő embereknek szeretnék segíteni. Ez egy hatéves képzés, de majd utánanézek, hátha az eddigi tanulmányaim miatt le tudom rövidíteni a kurzus idejét. 

haas.jpg Fotó: Europress/AFP

És hogy zajlik nálad egy holtszezon?

Van egy időszak, amikor iszom, merthogy ilyenkor megtehetem. Aztán persze kezdem gusztustalannak érezni magam, úgyhogy inkább túrázom és horgászom. A horgászat az, ami teljesen ki tud kapcsolni. És persze igyekszem minél többet a családommal lenni, hisz év közben erre nagyon kevés lehetőség van. Egy éve nagybácsi is lettem, ami tök menő dolog szerintem. 

Hány kerékpárod van összesen?

Úgy érted, hány különböző országban? Van anyunál, apunál, Andorrában, Gironában, meg még Londonban is. Van montim, cross bike-om, időfutam keróm, edző meg városi bringák... Van egy Moulton 14 inch minim, az a kedvencem. Még egy tandemem is van, csak nincs elég hely mindennek.

Mintha szeretnéd a kerékpárokat...

Kétféle versenyző van. Az egyik az, aki a pályafutása végeztével soha nem nyúl többé kerékpárhoz. És a többiek, akik még utána is tekernek. Csak, mert imádják. Én ilyen vagyok.


(Forrás: Rouleur)
Hozzászólások