ES Bringa - Nairo Quintana (nem) hétköznapi élete
Nairo Quintana (nem) hétköznapi élete
Fotó: Europress/AFP

Nairo Quintana (nem) hétköznapi élete

HosszabbitásHosszabbitás
2019/11/16 09:32
Lassan két hónapja, hogy a Kínai körversennyel véget ért az idei országúti kerékpáros idény. Az El Espectador a holtszezont kihasználva megkereste Nairo Quintanát, hogy bemutassa a kolumbiai pályán kívüli arcát, életét, cseppet sem hétköznapi gondolkodásmódját és valódi személyiségét.

Kijut manapság a jóból és a rosszból is Nairo Quintanának: honfitársai zűrös ügyeiből, a közösségi oldalak árnyoldalából, a mindent (jobban) tudó újságírók fontoskodásaiból, valamint a hízelgésből egyaránt kap Kolumbia egyik legnépszerűbb sportolója.

 Mind olyan béklyók, melyek együtt járnak az ismertséggel, ami viszont sokszor mulandó. A nemrég az Arkéa-Samsicba igazoló Quintana beszélt életfilozófiájáról, a hírnév súlyáról és a kerékpározás bonyolult kolumbiai viszonyairól is.

nairo_quintana-5.jpg Fotó: Europress/AFP

Quintana próbál dacolni az elemekkel és a maga módján élni életét. Nincs drága sportkocsija, nem utazik egzotikus országokba pihenni, nincs törzsvásárlói kártyája a legdrágább ruhaszalonokban, szóval semmi pazarló életmód. Csak a biciklije és a szülőhelye, Bocayá környéke, mintha a hírnév mit sem változtatott volna rajta.

„Mit kérnék ebédre, ha ez lenne életem utolsó órája? Egy tamalt.”

Egyszerű válasz egy egyszerű kérdésre, mely jól tükrözi, milyen életet él(ne), bár világszerte ismert kerékpárosként nem egyszerű hétköznapinak maradni. De jól tudja, hogy az ismeretségre ható „ellenszérum” a nagylelkűség. A részletekben rejlenek szerinte az igazi értékek, nem a külsőségekben. A legnagyobb áldozat, melyet karrierje érdekében kellett hoznia, pedig nem más, mint feladni a szabadságát.

„Az, hogy nincs magánéletem, nem tudok észrevétlenül kimenni az utcára, mindig meg kell felelnem valakinek. Megvan viszont a napos oldala is ennek, például, ha rám mosolyog egy kis srác, elismerve ezzel a sikereimet. Ez az érzés megfizethetetlen.”

nairo_quintana-2.jpg Fotó: Europress/AFP

Karrierje egyik legnehezebb évén van túl az idén Tour- és Vuelta-szakaszt nyerő Quintana, akinek három összetettbeli dobogós helyezés (kettő második, egy harmadik hely) után már nem okoz álmatlan éjszakákat a Francia körverseny megnyerésének gondolata. 

Persze foglalkoztatja olykor, de az évek során megtanulta helyén kezelni eredményeit a jövőre 30 esztendős kerékpáros.

„Mindent beleadunk, amit csak tudunk. A legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehető legjobban felkészülünk arra, hogy méltó módon képviseljük országunkat, ehhez pedig kitartásra van szükség. Ha valami nem sikerül, akkor is keményen edzünk tovább. Ahogy mondani szoktam, attól, mert egy év nem hozott bőséges termést, nem hagyjuk abba a földművelést. A kolumbiai nép támogatásával szívünket, lelkünket kitesszük, hogy dicsőséget szerezzünk nekik, nekünk.”

Honfitársai mellett a legnagyobb támogatást a családja jelenti: felesége, Paola, lánya, Mariana és egyéves kisfia, Tomás.

„Eleinte nehéz volt az apaság, de ma már a véremben van. Nincs gondom a korán keléssel, sem az éjszakázással, ahogy azzal sem, ha én következek a pelenkacserében. Hogy is lenne, amikor a véreimről van szó?”

Ezzel a filozófiával együtt jár a filantrópia, más kerékpárosok segítése, mely legalább olyan fontos Naironak, mint a sport vagy a családja. Olyan fiatal sportolóké, akiknek más nem nyújtana segítő kezet, a lehetőségeik pedig finoman szólva behatároltak. A kerékpározásnak köszönhetően bejárta az egész világot, ám legnagyobb bánatára mindenhol ugyanazok a kulcsszavak hangzottak el hazája kapcsán: kokain, fegyverek, Pablo Escobar.

nairo_quintana-6.jpg Fotó: Europress/AFP

„Éppen emiatt döntöttem úgy, hogy elindítok egy kampányt »Az igazi vezérek« címmel. Ezek ugyanis mi, kerékpárosok vagyunk, nem azok az emberek, akiket a tévében futtatnak, és akik annyi kárt okoztak ennek az országnak. Harcolni fogok, hogy ez a negatív kép megváltozzon Kolumbiáról. A kezdeményezés fontos küldetése, hogy fiatal biciklistákat támogassunk. A december elsején rendezendő Gran Fondo Nairo Quintana bevételeinek egy részét is erre fordítjuk.”

Egy másik tulajdonság, mely meghatározza Quintana személyiségét – mint az a fenti kijelentésekből is kitűnik –, az őszintesége. Ő nem az a személy, aki lakatot tesz a szájára, ha kényes témáról van szó.

Az UCI kimutatása szerint Kolumbia a második legtöbb folyamatban lévő doppingesettel (20) rendelkező állam Costa Rica után. A téma, mely a kerékpározás legnagyobb betegsége, amióta először alkohollal, cigarettával vagy éppen kokainnal igyekeztek teljesítményt növelni a versenyzők a múlt század első harmadában. 

Ennek „köszönhetően” szűnt meg a legnagyobb kolumbiai csapat, a 2017-től pro-kontinentális Manzana Postobón (az más kérdés, hogy 2019-ben miért próbálkoznak még EPO-val…). Hiába Egan Bernal Tour de France-győzelme, az ilyen esetek fekete foltot ejtenek nemcsak a sportág kolumbiai szereplőinek hírnevén, hanem az egész kerékpározásén. Ráadásul a doppingesetek negatívan befolyásolták a kolumbiaiak felkészülését is az Egyesült Királyságban rendezett világbajnokságra.

nairo_quintana-1.jpg Fotó: Europress/AFP

"Sok kerékpáros maradhat munka nélkül, de nem fogunk hibáztatni senkit, mert túl sokan vannak, akik ludasok. Ez egy másik fontos ok, amiért elindítottam a kampányomat.”

Quintana végül szót ejtett a Movistarral történt szakításról és a jövő évről is, melyet már a francia Arkéa-Samsicban kezd – a spanyolokat nem éppen a legnagyobb békében hagyta el nyolc év után a korábbi Giro- és Vuelta-győztes.

„Megnyugtat, hogy olyan barátokkal és társakkal tekerhetek majd együtt, mint Winner Anacona vagy a testvérem, Dayer. Sok mindenki látott dolgokat, hallott pletykákat, gondolt akármit. Az igazságot viszont csak mi tudjuk, akik ott voltunk a Movistarban…”


Szöveg: Soós Péter

via El Espectador

Hozzászólások