ES Bringa - Mezcserés támadás – Miért váltanak idén tömegével csapatot a World Tour-versenyzők?
Mezcserés támadás – Miért váltanak idén tömegével csapatot a World Tour-versenyzők?
Fotó: Europress/AFP

Mezcserés támadás – Miért váltanak idén tömegével csapatot a World Tour-versenyzők?

Nagy BettinaNagy Bettina
2019/10/25 14:25
Idén ősszel olyan gyorsan forog a kerékpáros átigazolási szezon körhintája, akár a mosógép dobja: már-már példátlanul hosszú a 2019-es év végén csapatot váltó sztárversenyzők névsora. Menedzserek és csapatfőnökök segítségével jártunk utána, milyen okok állhatnak a World Tour-szintű népvándorlás hátterében, illetve hogy kik lehetnek az idei átigazolási időszak legnagyobb győztesei és vesztesei.

Tom Dumoulin, Nairo Quintana, Richard Carapaz, Vincenzo Nibali, Elia Viviani, Mikel Landa, Philippe Gilbert és John Degenkolb is környezetváltásra szánta el magát idén a mezőny legnevesebb versenyzői közül, persze a felsorolás közel sem teljes – Wout Poels, Enric Mas, Dan Martin, Ilnur Zakarin és az olasz bajnok Davide Formolo is eszünkbe juthat, ők szintén új csapat színeiben debütálnak 2020 január elsején.

Ami szokatlan a nagy mozgolódással kapcsolatban, hogy a csapatokat illetően nem várható gyökeres – legalábbis negatív előjelű – változás: nincs olyan World Tour-csapat, ami véglegesen, jogutód nélkül húzná le a rolót. Újonnan alakuló csapatról sem tudunk, noha az Israel Cycling Academy felvásárolta a haldokló Katusha-Alpecin licenszét, és ezzel fellép a legmagasabb szintre.

Ezen felül az egyetlen újdonság, hogy jövőre 19 szereplősre bővül a mezőny, miként az UCI két évre, 2022-ig biztosít World Tour-licenszet a Cofidis számára, míg a Total Direct Energie automatikusan meghívást kap az összes World Tour-versenyre, beleértve a háromheteseket is.

A legkeresettebb kerékpáros menedzserek egyike, Andrew McQuaid sem tudja az idei transzfer-őrület konkrét okát, de előállt egy érdekes elmélettel: „Valóban sok nagyágyú vált csapatot, de az átigazolások java része jól magyarázható és érthető. Az csupán a véletlen műve lehet, hogy mindannyian egyszerre váltanak, mert a legtöbb csapat sokkal stabilabb lábakon áll jelenleg, mint az elmúlt években bármikor.”

„Ez a stabilitás azt jelenti, hogy már kevésbé aggódnak a költségvetés miatt, és hamarabb, hosszabb távra tudnak tervezni” – fűzi hozzá McQuaid, aki többek között Richie Porte-ot, Rohan Dennist, Steve Cummingsot és Nicholas Roche-ot képviseli a World Tour-mezőnyből.

„Az igazán nagy horderejű átigazolásokról manapság a szokásosnál jóval korábban, március-április magasságában döntenek. Az előbb említett pénzügyi stabilitás biztosítja a lehetőséget a csapatok számára, hogy azt szerződtessék, akit csak szeretnének, és ez befolyásolhatja az átigazolási piacot. Épp tegnap beszéltem valamelyik csapattal, ahol azt mondták, hogy náluk már nincs kiadó hely, megvan a végleges keretük 2020-ra” – mondta ezt McQuaid szeptember elején, két hónappal és számos rangos versennyel a 2019-es szezon lezárulta előtt.
Visszatérés a gyökerekhez – Sunweb

Jóllehet, Nairo Quintana Movistarból Arkeába való átigazolása váltotta ki a legnagyobb megdöbbenést kerékpáros berkeken belül, mégis Tom Dumoulin csapatváltása bír a legnagyobb jelentőséggel, aki a Jumbo-Visma kedvéért hagyja ott a Sunwebet.

Dumoulin egy majd’ 40 éve tartó holland nyeretlenségi sorozatot szakított meg azzal, amikor 2017-ben megszerezte a rózsaszín trikót, tavaly pedig mind a Giro d’Italián, mind pedig a Tour de France-on másodikként zárt. Noha az idei szezonja ráment arra a bukásra, amit az olasz háromhetes 4. szakaszán szenvedett el, és ami miatt később térdműtétre is kényszerült, jelenleg nincs okunk azt gondolni, hogy jövőre nem lesz újra meghatározó erő.

Abban, hogy a Sunweb pirosát a Jumbo-Visma sárga-feketéjére cseréli, az a különösen érdekes, hogy ehhez a váltáshoz először is fel kellett bontania az élő szerződését: Dumoulin azelőtt hosszabbított a Sunwebbel, mielőtt két dobogós helyezést szállított volna a 2018-as Giróról és a Tourról.

Dumoulin és a német bejegyzésű Sunweb együtt fejlődött, és egészen a közelmúltig úgy tűnhetett, teljes a harmónia közte és a vezetőség között. A maastrichti versenyző 2012-ben csatlakozott a csapathoz, amikor az még holland licensz alatt futott (a Sunweb a két klasszis sprinter, John Degenkolb és Marcel Kittel berobbanását követően, 2015-ben vette fel a német identitást).

000_Par7941338.jpg Fotó: Europress/AFP

Hét évvel ezelőtt a csapat Project 1T4i néven volt ismert (a mozaikszó a csapatszellem, az inspiráció, a becsület, a fejlődés és az innováció szavakat takarja), és ugyan több szponzorváltáson is átesett (emlékezhetünk az Argos-Shimanóra és a Giant-Alpecinre), az erkölcsi irányelv változatlan maradt, akárcsak a csapat első embere, aki azóta is Iwan Spekenbrink.

Amikor Dumoulin bejelentette távozását a csapattól, azt sugallta, hogy a kezdeti harmónia felborult, így az együttműködés már nem lehetett igazán gyümölcsöző: „Az utóbbi néhány hónap nem telt valami jó hangulatban” – nyilatkozta a holland sajtóban. „A menedzserem mindig azt mondta, hogy ‘súrlódások nélkül nincs fellángolás’. Ez nyolc éven keresztül működött is. Összecsiszolódtunk és sokszor sikerült fellobbantani a szikrát, szép sikereket értünk el. Mostanában már csak súrlódtunk és nem lobbant fel a szikra.”

A holland klasszis eligazolása minden bizonnyal nagy hatással lesz a Sunweb jövőjére. A csapatigazgató, Luke Roberts is elismerte, hogy 2020-ban újabb éles váltás következhet be a csapat hozzáállásában.

Sokakat – beleértve a saját csapatát is – meglepetésként ért, amikor Tom Dumoulin 2015-ben kis híján megnyerte a Vueltát: csak az utolsó előtti, sorsdöntő hegyi szakaszon veszítette el a piros trikót, miután a 6. helyig csúszott vissza az összetettben. Akkori teljesítményével Dumoulin válaszút elé állította a Sunwebet: vagy támogatják őt háromhetes céljai elérésében, vagy pedig hagyják menni. Végül az előbbi utat választották, azaz a sprintekről a szakaszversenyekre helyezték át a fókuszt, azonban a keret teljes átalakításához jelentős anyagi befektetésekre volt szükség.

„Rengeteg pénzt és energiát fektettünk abba, hogy megerősödjön a hegyi segítői csapatunk” – mondja Roberts. „De mivel Tom továbbáll, újra a klasszikusokra és a szakaszgyőzelmekre fogunk összpontosítani – főként a sprintekre. Most ezen a területen dolgozunk, ez lesz a fő csapásirány.”

A sprintcsapat tehát visszatér a gyökereihez, ami kisebb megkönnyebbüléssel tölti el Robertset az idei szezon kudarca után: a Sunweb gőzerővel készült a Giro-Tour duplára, ám Dumoulin májusi bukásával kárba veszett fél év fáradságos munkája – a jól felépített terv szempillantás alatt füstbe ment.

000_1GG1BZ.jpg Fotó: Europress/AFP

„Az összetett győzelemért való versenyzés minden téren óriási ráfordítást igényel. Nagyszerű csapatot építettünk fel Tom köré, és biztos voltam abban, ha a legerősebb keretünket tudjuk kiállítani a Tour de France-ra, bárkivel felvehetjük a versenyt. Sajnos erre esélyünk sem volt, mivel utolért minket a balszerencse, Tom mellett Sam Oomen és Wilco Kelderman is lesérült.”

Dumoulin szerencsétlensége rávilágított arra is, mekkora kockázattal járhat egyetlen összetett esélyes versenyzőre alapozni a szezont. „Azzal, hogy inkább a klasszikusokra fókuszálunk, és Tiesj Benoothoz hasonló típusú srácokat igazolunk, egyszerre több vasat is tarthatunk a tűzben, illetve csapaton belül jobban eloszthatjuk a nyomást” – zárja bizakodva Roberts.

Sok dudás egy csárdában? – Jumbo-Visma

Dumoulin érkezésével éppúgy felbolygatja új csapatát, mint ahogy távozásával a régit. Kereskedelmi szempontból érthető, hogy a Jumbo-Visma miért szerette volna őt magához csábítani: egyrészt a csapat alapításától fogva holland bejegyzésű, másrészt Dumoulin utánpótlás szinten már tekert az akkori Rabobanknál (a 2011-es szezont töltötte náluk).

Noha 2012-ben a megszűnés szélére sodródott a Rabobank kiválása miatt, a Jumbo-Visma ma már az egyik legerősebb és legjobban szervezett együttes a World Tour-mezőnyben. Mivel a csapat neve összeforrt a holland kerékpársporttal, nem csoda, ha szeretnék a soraikban tudni korunk legnagyobb formátumú holland versenyzőjét, akivel megcélozhatják a sárga trikót.

Noha már náluk versenyez Steven Kruijswijk, az idei Tour 3. helyezettje, és a sprinterkirály Dylan Groenewegen is, mégis a szlovén Primož Roglič a csapat vezető egyénisége. Mielőtt megnyerte volna a Vueltát, Roglič sikerei nem váltottak ki különösebb médiavisszhangot Hollandiában, ami csak azért problémás, mert itt van a főszponzor, a Jumbo szupermarket-lánc székhelye.

043_05392400.jpg Fotó: Europress/AFP

Ez sarkallhatta őket arra, hogy megkíséreljék kivásárolni Dumoulint, bár a Vuelta második pihenőnapján, amikor Roglič már tetemes előnnyel vezetett összetettben, a csapat pontot tett a találgatások végére, miszerint a szlovén az UAE-Emirateshez igazolhat, ugyanis egészen 2023-ig hosszabbították meg a szerződését.

Kétségtelen, Dumoulin csatlakozása további fejtőrést fog okozni a Jumbo-Visma csapatfőnöke, Richard Plugge számára, aki mielőtt bejelentette volna az igazolást, megvitatta azt a csapat oszlopos tagjaival, így kikérte Roglič, Kruijswijk és az új-zélandi George Bennett véleményét is.

Plugge szerint minden megkérdezett versenyző elfogadta a döntését, habár Bennett azt mondja, „nem hinném, hogy bármennyit is számított volna, mit gondolok erről. Nem lett volna semmiféle jelentősége, ha azt mondom, nem szeretném, hogy idejöjjön.”

„Felettébb furcsa igazolásnak tartom, látva, hogy már most mennyire erős a csapat” – teszi hozzá. „De ha így is működni fog, ha mindenki megtalálja a helyét, és továbbra is marad az a felállás, hogy mindig az a kapitány, aki akkor éppen a legerősebb… Néha több potenciális kapitánnyal kezdjük a háromheteseket, és csak később döntjük el, kit támogasson a csapat, igaz, Dumoulin érkezésével esélyünk lehet arra, hogy az Ineosszal azonos szintre kerüljünk.”
Az olasz meló – Trek-Segafredo 

Senkit sem lepett meg különösebben hír, hogy a 34 éves Vincenzo Nibali elhagyja a Bahrein-Meridát és a Trek-Segafredóhoz igazol, hisz’ régóta pletykálták már. Szám szerint ez lesz Nibali 5. klubcsapata, és jó eséllyel az utolsó nagyösszegű szerződése profi pályafutása során, mialatt mindhárom Grand Tourt és a két olasz monumentumot is megnyerte.

Ahogy az ilyenkor a sztárversenyzőknél szokás, Nibali viszi magával legfőbb bizalmasait: új csapatához követi őt öccse, Antonio és személyi edzője, Paolo Slongo is (hozzá hasonlóan Nairo Quintana is két segítővel együtt érkezett az Arkéához – vele tart testvére, Dayer, illetve a honfitárs Winner Anacona).

Nibali választását részben – vagy talán egészben – megmagyarázza a csapat társszponzora: az olasz kávémulti, a Segafredo érthető okokból szívesen látta volna reklámarcaként a jelenlegi legeredményesebb és legnépszerűbb olasz versenyzőt, így ez egy igazi win-win szituáció.

A Trek ügyvezető igazgatója, Luca Guercilena kirakóshoz hasonlítja csapatát, ahol meg kell találni az esetlegesen oda nem illő darabkák helyét is – ezzel utalva a Porte és Nibali közötti potenciális rivalizálásra: „Ez komoly kihívást jelent” – vallja be Guercilena. 

Vincenzo+Nibali+Richie+Porte+Le+Tour+de+France+aSBbXe_6ybfx.jpg Fotó: Zimbio/Doug Pensinger

„Mielőtt szerződtetnél egy versenyzőt, felteszed a kérdést, hogy vajon képes lesz-e alkalmazkodni a csapat filozófiájához, majd miután leigazoltad, minél előbb meg kell ismerned az ő igényeit, fel kell mérned, hogyan dolgozik, és valamelyest neked is alkalmazkodnod kell hozzá. A Nibalihoz hasonló bajnokok tudják a dolgukat, és hogy mit miért csinálnak.”

Guercilena az idei átigazolási hullámot a globálisan átalakuló munkavállalási szokásokkal magyarázza: „A piac megbolondult, ami szerintem összefüggésben lehet azzal, hogy manapság a versenyzők már könnyebb szívvel váltanak csapatot. Ez azt jelenti, hogy edzőként sincs annyi időd együtt dolgozni egy-egy versenyzővel. Ha pedig nincs időd arra, hogy kiforrott kerékpárosokat nevelj, inkább tapasztaltabb, eredményes embereket fogsz igazolni.”

Két szék között a pad alá – Kik járhatnak rosszul?

Guercilena érvelésének némiképp ellentmond, hogy az elmúlt években sorra tűntek fel a fiatalabbnál-fiatalabb bajnokok: Egan Bernal 22 esztendősen szerzett sárga trikót, míg az elsőéves profi Tadej Pogačar három Vuelta-szakaszgyőzelmet ünnepelhetett, és persze ne feledjük a junior korosztályból épphogy kinövő Remco Evenepoelt sem, aki (egyebek között) a San Sebastian-i klasszikust nyerte idén.

Ha elfogadjuk azt, hogy a World Tour-csapatok ma főként a rutinos versenyzőkre és a fiatal (szuper)tehetségekre vadásznak, akkor szükségszerűen keletkezik egy olyan réteg, ami hoppon marad. Azok a húszas éveik elején-közepén járó kerékpárosok, akik akár már el is töltöttek néhány szezont a legmagasabb szinten, hirtelen szerződés nélkül találhatják magukat, csupán azért mert nem rendelkeznek azokkal az erényekkel, amelyeket az élcsapatok keresnek: kiemelkedő eredményekkel és/vagy komoly versenytapasztalattal.

Ezek közé az áldozatok közé tartozott tavaly James Shaw, aki mindössze 22 éves volt, amikor az előző szezon végén a Lotto-Soudal szélnek eresztette. A brit versenyző két idényt töltött el a belga csapatnál, mialatt mindent megcsinált, amire kérték – javarészt hegyi segítőként szolgálta aktuális csapatkapitányát.

SHAW-James001p.jpg Fotó: Cycling Weekly/Yuzuru Sunada

Shaw nem kapott lehetőségeket arra, hogy az egyéni céljaiért tekerjen, így ilyen jellegű tapasztalat nélkül távozott a Lotto-Soudaltól. Az sem segítette a helyzetét, hogy a csapat leigazolta Caleb Ewant, akinek klasszikus sprinterként nem volt szüksége hegyi segítőkre. A kvázi feleslegessé váló Shaw helyére a szintén brit Adam Blythe érkezett, aki amellett, hogy első osztályú felvezető ember, sokéves versenyzői tapasztalattal rendelkezik.

„A kerékpározás kezd a futballra hasonlítani, ahol a játékosfigyelők fiatal tehetségekre vadásznak, ráadásul már nem is annyira az U23-as, hanem inkább a junior korcsoportból válogatnak” – mondja Guercilena. „A technológia is közrejátszik ebben a folyamatban, hiszen ma már könnyedén meg tudjuk állapítani, hogy valaki képes lehet-e a közeljövőben olyan számokat produkálni, amelyek elegendőek a sikerhez. Ezelőtt kizárólag az eredményekből indultunk ki – most viszont néhány perc alatt lekérhetjük az adott versenyző adatait, és a legtehetségesebb fiatalokat megpróbáljuk minél hamarabb leszerződtetni.”

Bármi is legyen az oka, az átigazolási piac mindenesetre megváltozott. Amíg korábban a szerződéseket mindenféle csinnadratta nélkül jelentették be, addig manapság a kerékpársportban az augusztus 1. olyan, mint mikor kinyílik a FIFA átigazolási ablaka: az új igazolásokat látványos körítéssel, videókkal, a közösségi médiában kürtölik világgá a csapatok.

Először, másodszor, elkelt! – Carapaz esete

Noha az új igazolásokat augusztus elsejéig nem lehet nyilvánosságra hozni, a legtöbb szerződés már hónapokkal ezelőtt megköttetik. A Giro d’Italián csak úgy hemzsegnek az ügynökök, néhányan a Tour de France pihenőnapjain is feltűnnek, ám az üzlet lényegi része addigra már lezárul: a legnagyobb sztárok rendszerint tavasszal elkelnek.

Az ecuadori Richard Carapaz esetében, aki a radar alatt suhanva nyerte meg az idei Girót, ennél is hamarabb kerülhetett sor a szerződéskötésre. Carapaz, aki a híres-hírhedt olasz menedzser, Giuseppe Acquadro ügyfele, értesülések szerint már a 2018-as szezon során lepaktált az akkori Sky (ma már Ineos) csapattal, ami kellemetlen meglepetésként érte a Movistart. Ez volt az utolsó csepp a pohárban Eusebio Unzué számára, aki a történtek után megfogadta, soha többé nem igazol Acquadróhoz köthető versenyzőt.

000_1LA6S9.jpg Fotó: Europress/AFP

Ugyan Unzué felháborodása érthető, döntése problémákat okozhat a későbbiekben, hiszen Acquadro képviseli a dél-amerikai kerékpáros sztárok többségét (köztük például Nairo Quintanát is, aki ugyancsak elhagyja a spanyol csapatot ezen a télen), márpedig a távközlési óriás Movistar számára piaci szempontból Latin-Amerika kiemelt fontossággal bír.

Cyclist

Hozzászólások