ES Bringa - Mathew Hayman: Tartottam a fogadalmam, felértem az Alpe d'Huez tetejére
Mathew Hayman: Tartottam a fogadalmam, felértem az Alpe d'Huez tetejére
Fotó: Europress/AFP

Mathew Hayman: Tartottam a fogadalmam, felértem az Alpe d'Huez tetejére

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/08/17 09:05

Az Alpe d'Huez egy legendás hegy. Ha az ember a Tour de France-ra gondol, akkor valószínűleg ez az emelkedő jut eszébe először. A drukkerek, a hajtűkanyarok és a kőkemény történelem.

Amikor megnéztem az idei Tour útvonalát, két szakasz szúrt szemet azonnal. Az egyik a Roubaix-s, a másik pedig a tizenkettedik, a Les Arcs-ból induló, és az Alpe d'Huez tetején záruló 175 km-es szakasz. 

Három alpesi nap követte egymást, melyek közül ez volt a legkeményebb, a harmadik. Minden nap, amikor az ember felül a nyeregbe, eltűnődik, vajon hogyan fogják aznap bírni a lábai. Volt már jó néhány rossz napom pályafutásom során, olyan napok, amikor minden fáj, semmi sem működik, és csak egy sebességed van. Ami pont nem elég semmire. 

Csak azért imádkoztam, hogy ne az Alpe d'Huez-es nap legyen a rossz napom. Mindenesetre kötöttem egy egyezséget magammal: akármilyen rossz napom is lesz, mindenképpen végigtekerem. Ha a fene fenét eszik, akkor is megcsinálom. Ha limiten túl, akkor limiten túl, de felküzdöm magam erre a mitikus emelkedőre.

Rögtön a szakasz elején jön a Madeleine, egy szintén legendás 2 ezer méteres hegy. Elöl megy az akciózás, hátul pedig egyre többen már most kezdik megadni magukat. Próbálok menni az élbollyal, kontrollálom a légzésem, ugyanakkor tudom, hogy azt a tempót, amivel megyek, nem fogom végigbírni az egész hegyen. Ki kell kerülnöm a vörös zónából, és találnom egy csoportot magamnak. 

hayman0.jpg Fotó: letapeaustralia.com

A mezőny eleje még csábítóan közel van, de tisztában vagyok azzal, hogy nem bírnám sokáig a tempójukat. Emlékeztetem magam a fogadalmamra, hogy ma mindenképpen letekerem a 175 km-t, úgyhogy elengedem a dolgot. Észreveszem közben, hogy nem csak én vagyok gondban, és vannak jó néhányan mögöttem is.

Találok magamnak egy 15 fős csoportot. Nem beszélünk sokat, tesszük a dolgunkat. Csapattársak lettünk a nap végéig. A mászás egy örökkévalóság, a lejtmenetnek pedig egy szempillantás alatt vége. Egymást követik az emelkedők, a Col de la Croix de Fer 29 kilométer hosszú. Elkezdek gondolkodni, vajon mennyi idő alatt érek majd fel a tetejére, de aztán ezt gyorsan abbahagyom, mert inkább nem akarom tudni. Vagy lehet, hogy csak nem vagyok már olyan állapotban, hogy elvégezzem ezt a számítást?

Az egyik csapattársam leszakad hozzánk egy másik csoportból. Nem beszél sokat, gélt kér. Veszem az adást, nincs jól, sőt, kifejezetten rossz napja van. Hamarosan leszakad tőlünk is. Nem jó érzés, hogy ott kell hagynom. Tudom, min megy most keresztül, de túl sokat nem tehetek érte. Vannak még csoportok mögöttünk is, és van egy csapatkocsi is kajával és vízzel. 

hayman.jpg Fotó: letapeaustralia.com

Amikor az Alpe d'Huez lábához érünk, már tudom, hogy nem fogom élvezni ezt az utolsó emelkedőt. A limitidő még mindig fenyeget, úgyhogy én tutira nem fogok megállni, hogy betoljak egy sört a holland kanyarban. Helyette nyomom a géleket, nem is tudom mennyinél tartok már, de úgy tűnik, működik. 

Valamiért úgy emlékeztem, hogy az Alpe d'Huez 7 km hosszú. Ehhez képest pofán vág a valóság, amikor meglátom a táblát, hogy 13.8 km a hegytető. Valaki azt mondta, hogy az utolsó két kilométer már sík, meg, hogy az eleje kemény. Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy 7 km a durva rész? De már mindegy. Közben már tudom, a limit nem lesz gond, kivéve, ha mégiscsak megállok egy sörre. 

Saját tempóban megyek fel, élvezni akarom a hegyet, figyelni az embereket, nézni, hogy milyen boldogok. De nem tudom. Azon kapom magam, hogy a tekerésre figyelek, és számolom vissza a kanyarokat. 

hayman1.jpg Fotó: letapeaustralia.com

Hullafáradt, ugyanakkor iszonyúan boldog vagyok, amikor végre felérek és áthaladok a célvonalon. Libabőrös vagyok, ami persze könnyen lehet, hogy a dehidratáltság miatt van. De talán inkább a büszkeség és az elégedettség miatt. 

Nos, így tekertem le a 175 kilométert 6 óra és 11 perc alatt. Tartottam a fogadalmam. Végigmentem.
Éljen a Tour! 


(Mathew Hayman írása, megjelent a L'Étape Australia oldalán)
Hozzászólások