ES Bringa - Magány, elzártság, csúcstechnológia – A magaslati edzőtáborozás fejlődése St. Moritztól Sierra Nevadáig
Magány, elzártság, csúcstechnológia – A magaslati edzőtáborozás fejlődése St. Moritztól Sierra Nevadáig
Fotó: Europress/AFP

Magány, elzártság, csúcstechnológia – A magaslati edzőtáborozás fejlődése St. Moritztól Sierra Nevadáig

HosszabbitásHosszabbitás
2019/08/17 10:02
A profi kerékpározás minden más sportághoz hasonlóan egyre tudományosabbá válik és a versenyekre való felkészülésben immár a magaslati edzőtáborozás időszaka is kulcsfontosságú. Ha végignézzük az idei Tour de France-on indulók névsorát, kevés olyan versenyzőt találunk, akik az elmúlt hetekben ne vonultak volna el magányosan a hegyekbe.


A Cyclingnews annak járt utána, hogy hogyan zajlik egy magaslati edzőtábor napi szintű szervezése, és hogy milyen változások következtek be ennek gyakorlatában az elmúlt tíz évben. Ebben a témában vitathatatlanul a Jumbo-Vismánál dolgozó Gerard Spierings a legszakavatottabb. Az 58 éves holland szakember pályafutása elején olimpiai bajnok hegyikerékpáros honfitársát, Bart Brentjenst segítette, majd a Skil-Shimanónál (2017 óta Team Sunweb) és a Rabobank női csapatánál dolgozott, mielőtt a Jumbo-Vismához került.

Gerard Spierings felkészült és naprakész szinte mindenben, bármit elintéz, állandóan lesi a kerékpárosok kívánságait. A Jumbo-Vismánál külön telefonos alkalmazás készült arra a célra, hogy a versenyzők jelezhessék a szakácsoknak, mit szeretnének éppen enni vacsorára vagy mit szabad egyáltalán fogyasztaniuk. Számítógépes program jelzi azt is, hogy mondjuk négy hét alatt mennyi regeneráló italt szükséges fogyasztaniuk a dél-spanyolországi hegyekben, de Spieringsnek még arra is van gondja, hogy a péksüteményekbe a legjobb fajta pudingtöltelék kerüljön.

Gerard Spierings nemrégiben a Jumbo-Visma Sierra Nevada-i edzőtáborában látta vendégül a Cyclingnews újságíróját, aki részletes tájékoztatást kapott arról, hogyan teltek a holland csapat mindennapjai a Granada közelében található síparadicsomban.

Cyclingnews: a 10 vagy 15 évvel ezelőtti viszonyokkal összehasonlítva melyek azok a legnagyobb változások, amelyek bekövetkeztek az olyan jellegű edzőtáborokban, mint amilyen a Sierra Nevada-i is?

Gerard Spierings: A táplálkozás és maga a tréning. Például 10 vagy 15 évvel ezelőtt az emberek maguktól, különösebben nagy szervezés nélkül vonultak a hegyekbe, úgy mint Bart (Brentjens) és én St. Moritzba az olimpiai felkészülés során. Csak ketten voltunk, nem rendelkeztünk ilyen jellegű tapasztalatokkal, így a legtöbb esetben csak azt tettük, amit a legjobbnak véltünk. Manapság itt, Sierra Nevadában már minden egyes teendő percre pontosan meghatározott, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a részletekre. Mindent a legaprólékosabban figyelünk, a laktátszintet, a táplálkozást, stb. Rengeteget kísérletezünk, megnézzük, mi történik, ha 60 vagy 90 gramm szénhidrátot kap a szervezet. Kipróbáljuk ezt is, kipróbáljuk azt is. A másik dolog, amire felfigyeltem a minap, hogy Mathieu Heijboer egy könyvet olvasott a magas intenzitású edzésekről. Ő mindig képzi magát és folyamatosan új dolgokat tanul. Tavaly járt nálunk, a Jumbo-Vismánál egy holland fizioterapeuta, hogy képzést tartson nekünk a masszázstechnikákról és a fizikai problémák felderítéséről. A csapatunkban mindenki arra törekszik, hogy jobbá, még képzettebbé váljon és ezáltal még sikeresebbek lehetünk.

een-kijkje-achter-de-schermen-bij-de-tour-de-france.jpg

CN: Visszatérve Bart időszakára, akkoriban a teljes program a „magasban aludni, majd magasban is edzeni” struktúrára épült?

GS: Nem, a „magasban aludni, alacsonyan edzeni” metódus volt, éppen mint most.

CN: Egy olyan edzőtáborra, mint amilyen a Sierra Nevada-i, mennyit kell készülni?

GS: Előtte három hónappal kezdjük el a szervezést. Január közepén beszéltünk róla először a csapatvezetőkkel. Az az egyeztetés csak arról szólt, hogyan hozzuk ide a holmikat, szükségünk van-e kisbuszra vagy nagyobb teherautóra, hány emberrel érkezünk ide, hozunk-e olyan holmikat, amiket itt hagyunk a második edzőtáborra. És így tovább.

CN: Hányan voltatok  a Sierra Nevada-i edzőtáborban?

GS: Hét versenyző, két szervező, egy szerelő, egy csapatigazgató, meglátogatott még minket a táplálkozási tanácsadónk és két szakácsunk van. Béreltünk egy külön apartmant, ott minden ételt el lehet készíteni nyugodtan. Van egy mélyhűtő, egy nagy hűtőszekrény, három hálószoba, így rengeteg hely biztosított a hét versenyzőnek és a két szakácsnak. Ha van ennivaló, csatlakozunk mi is hozzájuk. Ha nem marad étel, akkor a helyi étteremben eszünk.

CN: Mit fogyasztanak a versenyzők egy átlagos edzésnapon?

GS: Hatórás edzésük is lesz, úgyhogy sok idő elment hipertóniás és regeneráló italok, ásványvíz beszerzésével. Továbbá előkészítek kisebb ételeket, harapnivalókat a sportigazgatónknak is, mert ő ugyancsak hat órán keresztül az autóban lesz. Saját recept alapján készítjük a rizssüteményeinket és krémes szendvicseinket. Ezeket pici cipókból csináljuk, amiket egy holland pékség küldött nekünk. Kivájjuk a közepét és egy kis öntetet vagy pudingot teszünk bele. Rostszegény, viszont magas a cukortartalma. Aztán amikor a versenyzők délután visszajönnek, uzsonnáznak, majd jön egy kis masszás, utána pedig a vacsora. Tegnap például fasírtot ettünk rizzsel.

CN: Mindez a fejedben van, vagy papíron vezeted vagy…?

GS: Számítógépes programjaink vannak. Én magam is készítettem egy programot annak rendszerezésére, hogy milyen felszerelést, holmikat, élelmiszereket, alapanyagokat hozzunk ide a teherautónkban. Az első oldalon feltüntettem a jelenlévő versenyzők számát és hogy hány napot töltenek az edzőtáborban, aztán egy mágikus trükkel érkezik is mindenféle információ az adatbázis segítségével: ennyi bar, ennyi zselé, ennyi fehérjekészítmény, stb. Mindent megkapok egy gombnyomással.

CN: Korábban is foglalkoztál számítástechnikával?

GS: Gépészmérnök vagyok, úgyhogy értek egy kicsit a számítógépekhez. Kanadában, News Brunswickban jártam egyetemre. Meg persze Mathieu Heijboernak, a performance vezetőnknek is vannak saját programjai, amelyek nagy segítséget nyújtanak az edzések utáni elemzésekben, a teljesítményfokozásban vagy akár a rehabilitációs kezelések során.

bram-berkien-team-jumbo-visma-sierra-nevada-2017-02-05-10.06.56.jpg

CN: Az itteni ételek mennyiben különböznek a versenyidőszak étrendjéhez képest?  

GS:  Pontosan ugyanaz. Januárban egy teljesen új táplálkozási programot indítottunk, új étrenddel, sok új alapanyaggal. A Jumbo akkor szerződtetett egy food coach-ot. Minden versenyzőnknek személyre szabott applikációja van, ez ma már elengedhetetlen az edzésekhez. Egy gombnyomással tudomást szereznek arról, hogy éppen mennyi szénhidrátra, fehérjére vagy zsírbevitelre van szükségük. Kialakítottuk a saját táplálkozási skáláinkat, a szakácsok az appon keresztül mindent tudnak a kerékpárosok igényeiről, szükségleteiről és minden egyes adagot így mérnek ki. Például  Robert (Gesink) bepötyögi, hogy hány órát akar edzeni és az alkalmazás máris megmutatja, mennyi szénhidrátot, fehérjét, valamint zsírmennyiséget igényel a szervezete, a szakácsok pedig ez alapján készítik az ételeket kifejezetten neki. Ez persze mindig egy becslés, mert ha ez az egész edzés után történne, nem lenne elég időnk a kivitelezésre. Szerencsére, eddig nem voltak gondjaink ezekkel az előrejelzésekkel.

CN: Hogyan változik az étrend, ha egy versenyző megbetegszik?

GS: Az egyiküknek például nemrég torokgyulladása volt. A csapatorvossal együttműködve három napig antibiotikumokat kapott. De az étrendje ettől még nem változott. Ilyenkor azonban a szokásosnál sokkal több folyadékot fogyasztanak.

CN: Említetted, hogy a táplálkozási szokásokban történtek a leglényegesebb változások az elmúlt 15 évben. Ez az egész edzőtáborozás legbonyodalmasabb területe?

GS: Igen. Részben azért, mert a Sierra Nevada-i táborban nem engedélyezik, hogy a szakácsaink az ő konyhájukat használják. Ezért kellett bérelnünk egy apartmant, amely elég nagy ahhoz, hogy biztosítva legyenek a megfelelő főzési lehetőségek, konyhai felszerelések egy egész hónapra a hét versenyzőnek. Azt mondtam, hogy három hónapig készültünk erre az edzőtáborra, de Mathieu Heijboer már egy évvel az edzőtábor előtt nekilát az előkészületek intézésének. Minden versenyzőnek van egy versenykerékpárja, egy TT (időfutam) kerékpárja és persze még jó néhány alkatrész. Nagyon fontos a kifogástalan technikai felszerelés, de ez nem sok időt vesz el az edzőtábor megszervezéséből.

CN: Elmentél az Ineoshoz, hogy minden versenyzőtöknek személyre szabott matraca legyen?

GS: Igen. Egy holland cég, az M Line szponzorál minket. Mini matracokat biztosítanak nekünk, amiket a normál matracok tetejére teszünk. Az olimpiai csapat is ugyanilyeneket használ.

CN: Minden edzőtáborra vonatkozik az, hogy a csapatok szakácsait nem engedik be a konyhájukba?

GS: Nem. Például Tenerifén tavaly és idén is szabadon mozoghattak az ottani konyhában a szakácsaink. Egy ausztriai magaslati edzőtáborba is rendszeresen járunk, amely Innsbruck közelében található, ott is nagyon rugalmas, segítőkész a személyzet.

CN: Viszont a Sierra Nevada-i edzőtábornak rengeteg előnye is van, igaz?

GS: Így van, pontosan. Több orvos, csontkovács, fizioterapeuta is a rendelkezésünkre áll. Kifogástalanok az itteni edzőlétesítmények, van természetesen szauna is, és tényleg minden tökéletes. Egy kicsit magasabban is vagyunk, mint mondjuk Tenerifén vagy Ausztriában. Itt akár 2600 méter magasra is feltekerhetnek a versenyzők, viszont Tenerifén csak 2300 méterig. Ha pedig rossz az idő itt, Sierra Nevadában, csak annyit kell tennünk, hogy bepakolunk mindent a kocsikba, lejjebb megyünk és a nagy hegyek alatt edzünk. Szerencsére változatos útvonalak vannak itt. A laposabb területeken is jó pályákon jókat lehet edzeni, ezzel szemben Tenerifén nagy a forgalom és csak két útvonalon lehet feljutni a Teidére.


CN: A Jumbo-Vismások az említett három helyen kívül máshol is edzőtáboroznak?

GS: Nem. Tudom, hogy néhány versenyzőnk nagyon szeretne több időt eltölteni Coloradóban. Robert Gesink és még páran gyakran ottmaradnak a kaliforniai kör után, de az is hasonló az európaiakhoz. Ezen a három helyen, ahová járunk, minden lehetőség adott.

CN: Nekem úgy tűnt, Mathieu Heijboer nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy a versenyzők végig itt maradjanak fenn a magaslaton, le sem mehetnek mondjuk egy kávéra Granadába?

GS: A versenyzőink mindannyian profik és betartják a programot. Sőt, maguk is ragaszkodnak hozzá. Ugyanakkor mindig kapnak egy szabadnapot az edzőtábor alatt, ilyenkor egy kicsit elengedhetik magukat és akkor Granadába is leautókázhatnak. Mindenkinek szüksége van egy kis lazításra is.

CN: Milyen hatással van rád az, hogy több héten keresztül elzártan élsz egy síközpontban?

GS: Én vagyok az egyetlen, aki négy héten keresztül végig itt tartózkodik. Lehet, hogy unalmasnak tűnik az, amit csinálok, de nem olyan rossz ez, mindig van valami dolgom. Autót tisztítok, elmegyek a mosodába, ellenőrzöm a felszereléseket, az élelmiszeranyagokat, szétnézek, mire van szükség és hasonlók. Granadába három-négy naponta járok vásárolni. Szóval megszököm egy picit.

Áprilisban, amikor megérkeztünk 50 centis hó volt, télen általában két méter esik. Amikor a síállomás bezár a holtszezonra, akkor itt minden csendesebb, na azt nevezem én unalomnak.

Szerencsére, nekem nem kell magaslati edzést végeznem, de szeretem a spinninget és ha van hozzá kedvem, kint letekerek egy 30 km-es kört. Természetesen délutánonként meg nézzük a kerékpárversenyeket a tévében. Én személy szerint a curlinget is nagyon szeretem.



Szöveg: Gáspár Gergő

Hozzászólások