ES Bringa - Koen de Kort: "Annyira figyeltem a társaimra, hogy közben elfelejtettem, miként kell versenyt nyerni"
Koen de Kort: "Annyira figyeltem a társaimra, hogy közben elfelejtettem, miként kell versenyt nyerni"
Fotó: Europress/AFP

Koen de Kort: "Annyira figyeltem a társaimra, hogy közben elfelejtettem, miként kell versenyt nyerni"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/04/12 07:58

Legyen az akár egy tavaszi klasszikus, vagy a Tour, a verseny végén csak egy ember állhat fel a dobogó tetejére. Csak egy valaki bonthat pezsgőt a célba érkezés után. Ettől függetlenül azonban senkinek egy pillanatig se legyen kétsége afelől, hogy minden egyes győzelem komoly csapatmunka eredménye. Ez a sportág így működik, másként ezt nem is lehet csinálni.

Koen de Kort közel húsz éve profi kerékpáros, és ez idő alatt több, mint 1300 versenyen vett részt. Eredménysora nem hemzseg a győzelmektől, ő azonban ezt egy cseppet sem bánja.

Ha saját maga révén nem is, Giant-es, majd Trek-es csapattársai által azért elég sokszor megtapasztalhatta a győzelem ízét. Mivel De Kort teljes egészében elkötelezi magát a csapat érdekei mellett, ő a tökéletes csapattárs, ő a létező legjobb segítő.

"Nem magamért versenyzek, másokért dolgozom, a csapatnak szentelem magam. Egy jó versenyző mindenét odaadja a társaiért. Vannak srácok, akik erősek ugyan, de csak a saját egyéni érdekeiken jár az eszük. Az ilyenek engem dühítenek. Jobban szeretem az olyanokat mellettem, akik talán egy picit gyengébbek, de küzdenek, és mindent megtesznek a csapatért."

"Jómagam afféle háttérmunkás vagyok. Az a feladatom, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjem, hogy a csapat jól dolgozik-e együtt. Gyakran a másodperc töredéke alatt kell döntéseket hozni, és én országúti kapitányként azért felelek, hogy ezek a lehető legjobb döntések legyenek."

"Amikor a Giantnél tekertem, általában Roy Curvers töltötte be ezt a posztot. Aztán egyre többször jött oda hozzám, és kérte ki a véleményem, amikor döntést kellett hoznia. Amikor pedig nem volt ott, én vettem át a szerepét. A Trek-nél pedig már én lettem a kapitány."

"Mindig ott van a fejemben a taktika, tudom, kinek mi a dolga, és figyelem, hogy a többiek ennek megfelelően versenyeznek-e. Folyamatosan olvasnom kell a versenyt, ez egy fontos képesség, melyet az ember az évek során szerzett tapasztalataiból épít fel. Nem kiabálok a társaimmal, annak semmi értelme."

dekort2.jpg Fotó: Europress/AFP

"Egy versenyző előbb vívja ki a csapat tiszteletét, és csak utána lehet belőle kapitány."

"Segítőként többféle szerepkörben is bevethető vagyok, például oldalszélben, kockaköveken, és a sprinteknél is. Ilyenkor gyakran vagyok utolsó vagy utolsó előtti ember a csapatban, ami azt jelenti, hogy többnyire én koordinálom a felvezető vonatot. Én mondom meg, mikor kell balra vagy jobbra menni, esetleg feljebb araszolni a mezőnyben. Erre nem lehet előzetes tervet készíteni, ilyenkor mindig a pillanatnyi történések alapján kell döntéseket hozni. Az a vonat, amelyben minden csak esetlegesen történik, soha nem fog tudni szakaszt nyerni."

"Egy jó segítő nem csak a versenyen csapattárs, hanem azon kívül is. Előfordulhat, hogy nem nyersz versenyt, de ezzel semmi gond, hisz amúgy is azért vagy ott, hogy a társaknak segíts. Ha így teszel, tiszteletet vívsz ki magadnak. És aztán, ha esetleg eljön a te időd, ők is boldogan segítenek majd neked."

Talán sokan azt gondolják, hogy ezek után De Kort igencsak kedveli azokat a napokat, amikor végre saját magáért versenyezhet. 

"Általában csak a holland országúti bajnokságban van olyan, hogy nem mást kell segítenem. Egy évben egyszer magamért megyek. Igaz, még egyszer sem nyertem."

A segítők van, hogy a főnököt védik a széltől, kontrollálják a versenyt, viszik a sprinterüket a cél felé, hátramaradnak vízért, vagy épp odaadják a kerékpárjukat a csapat esélyesebb versenyzőjének. Azonban csak kevesen kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének.

"Emlékszem, amikor 1996-ban 's-Hertogenbosch-ból indult a Tour, és az első szakasz elhaladt a szüleim háza előtt. Én lélegzetvisszafojtva figyeltem a mezőnyt, és azt mondtam, hogy profi kerékpáros akarok lenni, és meg akarom nyerni a Tourt. Erik Breukink volt az én hősöm, mindig őt figyeltem." 

dekort.jpg Fotó: Europress/AFP

"A győzelemről szőtt álmaim azonban fokozatosan szertefoszlottak. Rájöttem, hogy a képességeim nem elegendőek hozzá. Ehelyett úgy döntöttem, azt fejlesztem tovább magamban, amiben amúgy is jó vagyok."

"A segítői szerepben talán az a legrosszabb, hogy miközben te felelsz az egész csapatért, csak a győztes állhat fel a dobogó tetejére. A győzelem csapatmunka, de a kerékpárban normális, hogy a rivaldafényt az kapja, aki először halad át a célvonalon."

"Van ennek a munkának jó és rossz oldala egyaránt. Sőt, a kettő többnyire ugyanaz. Jó volt látni csapattársként, ahogy John (Degenkolb) 2015-ben megnyerte a Roubaix-t, és azt a figyelmet is, amit kapott a dobogón."

"Ugyanakkor néha hálás vagyok azért, hogy nekem nem kellett megküzdenem azzal a stresszel, amivel ez járt."

"Pályafutásom csúcsa egyértelműen a 2015-ös év, amikor John a Sanrémót is megnyerte. Borzasztóan büszke vagyok arra, hogy mindkét győzelemnek részese lehettem. Tudom, hogy neki is számított, hogy én is tagja voltam a csapatnak. Kezdettől fogva jóban voltunk, és John bízott bennem, és általában véve is szereti, ha megosztom vele a véleményemet arról, hogy szerintem mi lenne jó neki egy adott versenyen."

"Annyira jóban vagyunk, hogy egyáltalán nem vettem zokon, amikor egyszer azt mondta nekem, hogy szerinte elfelejtettem, hogy kell versenyt nyerni. Egyébként valószínűleg igaza is van."

Lehet, hogy így van, De Kort azonban nem bán semmit.

dekort3.jpg Fotó: Europress/AFP

"Rengeteg nagy győzelemben volt részem John révén, és Marcel Kittel révén is. Voltak persze, akik megkérdezték, miért nem tekertem végig ezt vagy azt a versenyt, hisz megnyerhettem volna. A dolog nem így működik." 

"Valószínűleg azért értem el ilyen sokat a profi kerékpárban, mert nagyon jó vagyok abban, hogy másokat segítsek. Ha magamért mentem volna, talán nyertem volna egy-két versenyt, de már rég vége lenne a karrieremnek. És kimaradtam volna egy csomó nagy győzelemből."

"Persze, nyilván jó lett volna több versenyt nyerni, de annyira arra koncentrálok, hogy másokért dolgozzam, hogy nem jut energiám még magamra is figyelni. Egyszerűen elfelejtem saját magamat verseny közben."


(Forrás: The Telegraph)

Hozzászólások