ES Bringa - Hat éve még egész Hollandia rajtuk röhögött, ma már ők az új etalon – A Jumbo-Visma feltámadása
Hat éve még egész Hollandia rajtuk röhögött, ma már ők az új etalon – A Jumbo-Visma feltámadása
Fotó: Europress/AFP

Hat éve még egész Hollandia rajtuk röhögött, ma már ők az új etalon – A Jumbo-Visma feltámadása

Nagy BettinaNagy Bettina
2020/10/18 09:55
A kétes hírű Rabobank poraiból feltámadó Jumbo-Vismát ma a kerékpársport legújabb szupercsapataként tartjuk számon, pedig néhány évvel ezelőtt még szponzorok nélkül versenyeztek, és Hollandiában is nevetség tárgyává váltak. A fordulópontot a 2016-os Giro d'Italia, és Steven Kruijswijk hófalas bukása hozta el: sereghajtó költségvetéssel is háromhetes győzelemig jutottak, most címvédőként várhatják a Vueltát.

Csak egy hét volt hátra a 2016-os Giróból, amikor egy vörös hajú, szeplős holland srác kisebb meglepetésre átvette a rózsaszín trikót: az akkor 29 éves Steven Kruijswijk másodikként zárt Esteban Chaves mögött a hegyi befutós 14. szakaszon, megelőzve összetettben a legnagyobb favoritokat, a korábbi GT-győztes Vincenzo Nibalit és Alejandro Valverdét. 

De ki is volt Steven Kruijswijk? Annyi bizonyos, hogy már messziről ki lehetett szúrni széles, szögletes, leginkább ruhaállványra hasonlító vállairól – Hollandiában rá is aggatták a találó “Kleerhanger”, azaz a 'Vállfa' becenevet –, de egyébként sem ő, sem csapata, a LottoNL-Jumbo nem volt reflektorfényben ezelőtt.

kruijswijk-giro-2016Fotó: Europress/AFP

A híres-hírhedt Rabobank poraiból támadtak fel, amely 2012-ben ment csődbe két évtizednyi kiköltekezés és egyéb botrányok után. De a feltámadás nem is a megfelelő kifejezés, hiszen ha így is történt, csak kevesek vették észre.

Az akkoriban viselt, visszafogott fehér-sárga mezükhöz hasonlóan a 2016-ban felmutatott teljesítményük is szerény és halovány volt. És mindez elmondható az előző három évükre is – úgy tűnt, hogy képtelenek kilábalni a Rabobank távozását követő válságból.

2014-ben egy holland tévéstáb végigkísérte a csapatot a Tour de France-on, dokumentálva fejlődésüket. Ugyan két versenyzőt is adtak a top10-be – Laurens ten Dam a kilencedik, Bauke Mollema pedig a 10. helyen végzett –, az erről készült sorozat nem vetett rájuk túl jó fényt. Sőt, Hollandiában egyenesen nevetség tárgyává váltak.

Nem csoda, hogy a támogatók évekig csak jöttek-mentek. Olyannnyira, hogy 2013-ban szponzor nélkül maradtak és átmenetileg ‘Team Blanco’ néven versenyeztek. Majd nagy csinnadrattával, a Tour de France rajtja előtt megérkezett a Belkin, akik hosszabb távú együttműködést ígértek, ám alig 12 hónappal később, 2014-ben kiszálltak a sportból.

team-blanco-2013-kruijswijkFotó: CyclingWeekly

Ezzel a lépéssel is mintha azt sugallták volna, hogy a csapat  hiába Hollandia de facto nemzeti csapata , ebben a formájában és állapotában nem tűnt jó befektetésnek, nem volt vonzó a támogatók számára.

A holland lottó és a Jumbo szupermarket-lánc mégis lehetőséget látott bennük, talán éppen a nemzeti csapat-jelleg miatt, így a következő szezonnak már LottoNL-Jumbóként, stabil anyagi háttérrel vághattak neki.

Így jutunk el 2016 májusáig, amikor a Giro d’Italia Steven Kruijswijkkel rózsaszínben a végéhez közeledett – valami komoly dolog volt készülőben. Az egykor világverő, ám évek óta küszködő csapat hirtelen hatalmas siker küszöbére került: Hollandia 1980 óta várt az újabb háromhetes győzelemre.

A kiváló időfutamot teljesítő Kruijswijk, aki még Nibalit is lepipálta a hegyekben, napról-napra tovább növelte a fórját összetettben – öles léptekkel húzott el a riválisoktól, megállíthatatlannak tűnt. Az utolsó előtti hegyi etapot tetemes előnyből kezdhette: Chaves előtt három, Nibali előtt pedig majd’ öt perccel vezetett. Innentől már csak elveszthette a versenyt. Egyetlen feladata maradt: nyeregben maradni.

És ez az, amit nem sikerült megoldania: a Colle dell’Agnello lejtmenetében Nibali óriási nyomást helyezett rá, már fölfelé is a limiten tekert, mielőtt besokallt és beleszállt volna a hófalba – nehéz feledni az ominózus jelenetet.

Fájdalmas sérülései ellenére (bordatörést szenvedett) Kruijswijk nem adta fel a versenyt, végül azonban lecsúszott a dobogóról, negyedikként végzett. A Girót ugyan elbukta, de a csapat mégis sokat nyert ezzel.

Most már ő maga is belátja, hogy 'majdnem-győzelme' elindított valamit, ráterelve őket a helyes útra. Ez a kudarc is kellett ahhoz, hogy a Jumbo-Visma mára ott tartson, ahol tart – a jelenlegi mezőny legsokoldalúbb, legdominánsabb csapatává nőtték ki magukat alig öt év leforgása alatt.

Az ember a siker mögött Richard Plugge, egy korábbi újságíró és lapkiadó, aki kezdetben a csapat kommunikációs osztályán dolgozott, amikor azt még Rabobanknak hívták. Nem sokkal azt követően, hogy odakerült, a holland bank távozott, a vezetés pedig Pluggét kérte fel a csapat irányítására.

Újratervezés(ek)

Plugge első dolga az volt, hogy felvázoljon egy ötéves tervet – listába szedte a rövid- és hosszú távú célkitűzéseket, amit elmondása szerint minden évben megújít. Ám a prioritás eleinte nem is lehetett más, mint támogatókat találni, és a 2013-as Tour előtt csatlakozó Belkinnel úgy tűnt, megütötte a főnyereményt.

“Ma már mindenki lebecsüli a Belkint, mondván akkor érkeztek, amikor nagyon mélyen voltunk, de nem ez volt a helyzet” – mondja Plugge. “Valójában rengeteg pénzt öltek a csapatba, és csak nekik köszönhetjük, hogy életben maradtunk. A Belkin nélkül a csapat 2013 végére jó eséllyel megszűnt volna.”

belkin-2013-mollemaFotó: Europress/AFP

A Belkin másfél év múlva mégis kiszállt, ami semmi jót nem jelentett, bár Plugge azt állította, hogy a cég paradox módon a saját sikere áldozatává vált: az amerikai vállalat, amely a világ egyik legjelentősebb fogyasztói elektronikai termék-előállítója, olyan mértékű nyilvánosságot ért el az első 12 hónap során, hogy számukra már nem érte volna meg tovább folytatni. De a távozásukban az is közrejátszott, hogy a csapat teljes átalakuláson ment keresztül.

Az új, poszt-Rabobank érában ugyanis gyökeres változtatásokra volt szükség, fel kellett számolni a korábbi kultúra utolsó nyomait is. Plugge pontosan tudta, hogy a holland bank miért dobbantott – a csapat érintett volt az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) Lance Armstrong, illetve a kerékpársportban elterjedt doppingkultúra kapcsán hozott, bizonyítékokkal alátámasztott határozatában. Másrészt elkerülhetetlen volt egy gazdasági reform.

“A Rabobank volt az egyik legnagyobb csapat valaha, ha a költségvetést nézzük” – fejti ki Plugge. “Sok versenyző hozzászokott egyfajta életszínvonalhoz és fizetéshez. Viszont ezt többé már nem engedhettük meg magunknak, amit szerencsére néhány versenyző, mint például Robert Gesink és Steven Kruijswijk el is fogadott.” Ebből sejthető, hogy mások nem, így ők távoztak a csapattól.

Gesink, akárcsak Kruijswijk, olyan mentalitással rendelkezik, ami Plugge szerint kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a csapat előrelépjen. A 33 éves Gesink tősgyökeres rabobankos, a csapathűség mintaszobra: 2006-ban érkezett, és azóta egyszer sem fordult meg a fejében, hogy távozzon.

“Nem, nem igazán” – vágja rá Gesink. “Mert ez a csapat lett az otthonom. A lehető legjobbkor tudtam a legjobbamat nyújtani; talán a 2015-ös év volt a legnehezebb a csapat számára, de nekem pont ez volt a legerősebb szezonom: hatodik lettem a Touron. Mindig is úgy éreztem, hogy ők a második, fogadott családom, szóval sosem gondolkodtam a váltásban.” 

gesink-rabobank-2011Fotó: Europress/AFP

Gesink számára az utóbbi években az jelentette a legnagyobb változást, hogy feláldozza az egyéni céljait. “Én olyan srác vagyok, aki képes top10-es eredményeket hozni a háromheteseken” – mondja. “Úgy érzem, még mindig képes lennék rá, de már nincsenek ilyen ambícióim.”

“Most már a csapat sikeréért dolgozom a hegyekben, fontos lehetek a kapitányainknak. Ha vannak ilyen embereid – Michal Kwiatkowski is jó példa erre –, velük GT-győzelemhez segítheted a Primoz Roglichoz és Stevenhez hasonló versenyzőket.” Ez a tavalyi Vueltán már sikerült is, és az idei Tour de France-on se volt sok híja.

Csak lépésről-lépésre

De vajon mennyire volt meghatározó Richard Plugge személye a csapat fejlődésében? Gesinkéket az ötéves terv motiválta volna?

“Az igazat megvallva, nekem Merijn Zeeman volt az a srác, aki a legnagyobb különbséget jelentette” – véli Gesink, utalva a csapat korábbi edzőjére, ma sportigazgatójára. “Ő az, akivel a versenyzők nap mint nap együtt dolgoznak.

Zeeman a Giant-Shimanótól (ex-Sunweb) érkezett 2013-ban, de eleinte tehetetlennek érezte magát, méghozzá – ismeri el szokatlan őszintséggel – a keret gyengesége miatt: “A 2015-ös szezon rettenetes volt” – fogalmaz. “Kissé kifogytunk a tehetségekből, úgyhogy szinte a nulláról kellett felépíteni egy új csapatot.”

Plugge és Zeeman szavaiból egyértelműen kiolvasható, hogy a 2016-os Giro d’Italia fordulópontot jelentett a csapat életében. Azonban ez még nem Plugge ötéves tervének gyümölcse, vagy Zeeman szakmai munkájának eredménye volt: Kruijswijk menetelésével egyszerre demonstrálta saját erősségeit és világított rá a csapat gyengeségeire.

kruijswijk-jumbo-giro-2016Fotó: Europress/AFP

“Meg kellett erősítenünk a második vonalat, mivel azt láttuk, hogy noha az olyan versenyzőink, mint Steven, képesek a Grand Tour-győzelemre, vagy legalábbis közel lehetnek hozzá, ám tudtuk, hogy akkor még nem voltak kellően erős segítőik a hegyekre” – vallja be Plugge. “Azon a Girón beláttuk, hogy a csapatunk nem elég felkészült.” 

“Az utolsó héten rendkívül izgatottá váltunk, hogy háromhetest nyerhetünk, de túl gyorsan történtek a dolgok. Én azt vallom, hogy minden csapatnak és vállalkozásnak egyenletesen kell fejlődnie, és minden egyes lépés fontos – nem ugorhatsz át egyszerre három-négy lépcsőfokot. Persze, nagyon boldogok lettünk volna, ha megnyerjük a Girót, de visszatekintve, ez hasznos tapasztalat volt számunkra, amiből sokat tanulhattunk.”

Gyilkos darazsak

Elnézve a Jumbo-Visma idei, minden eddiginél mélyebb és minőségibb keretét, a Plugge által emlegetett 'második vonal' alaposan megerősödött az elmúlt évek során. A három kiemelt emberen, Kruijswijken, Roglicon, és a legújabb szerzemény Dumoulinen kívül – aki 2020-ban érkezett , olyan remek hegyi menőket szerződtettek, mint a 2020-as Tour de France MVP-jévé avanzsáló Sepp Kuss (2018), George Bennett (már 2015-től a csapat tagja), Laurens De Plus (2019) vagy a 2019-es l’Avenir-győztes Tobias Foss (2020).

És akkor még nem is beszéltünk az olyan 'jolly joker'-versenyzőkről, mint a négyszeres időfutam-világbajnok veterán Tony Martin (2019) és a bárhol, bármikor bevethető Wout van Aert (szintén 2019), a jelenlegi mezőny egyik – ha nem a – legjobbja, akit jóformán kirobbantani sem lehetett a mezőny elejéről a francia körön. 2021-ben pedig egy újabb holland tehetséggel bővül a csapat, hiszen Sam Oomen is csatlakozik a sárga-fekete vonathoz.

"Meg akarjuk nyerni a Tourt; mindegy, hogy kivel" - A Jumbo-Visma letaszítaná a trónról az Ineost | Eurosport

A Dumoulin-Roglic-Kruijswijk trióval támadó Jumbo-Visma nem kertel, trónfosztásra készülnek az idei Tour de France-on, ám az utóbbi 8 versenyből hetet megnyerő Ineos felveszi a kesztyűt: két szupercsapat gigászi küzdelmére van kilátás szeptemberben, melynek főpróbáját a Critérium du Dauphinén láthatjuk. Na, de ki figyel a többiekre?

Persze ne felejtkezzünk meg a világklasszis sprinterükről, Dylan Groenewegenről sem, aki a lengyel körversenyen okozott, traumatizáló bukás (Fabio Jakobsen napokig az életéért küzdött) előtt sem szerepelt a Jumbo-Visma Tour-keretében; a csapat az idei csonka szezonban mindent a sárga trikóra tett fel – csak az a bizonyos pont hiányzott az i-ről.

A 2016-os Giro d’Italia egyébiránt nemcsak Steven Kruijswijk szárnyalása és bukása miatt volt mérföldkő: ez volt az első GT-indulása egy akkor még ismeretlen szlovén srácnak – egy korábbi síugrónak, aki abban az évben igazolt a csapathoz.

Primoz Roglic második lett Dumoulin mögött az apeldoorni prológon, majd megnyerte a 9. szakaszon rendezett 40 kilométeres egyéni időfutamot – ezekkel az eredményekkel robbant be a köztudatba, megvillantva tehetségét.

Habár Roglicot azóta már a világ legjobb háromhetes menői közé soroljuk, Kruijswijk mégis meghatározóbb figura maradt a csapaton belül. Zárkózott, csendes személyisége ellenére is jelentős befolyással bír, köszönhetően főképp legendás profizmusának.

roglic-jumbo-vuelta-2019Fotó: Europress/AFP

Zeeman “svájci óraműhoz” hasonlítja Kruijswijket precizitása és a legapróbb részletekre is kiterjedő figyelme miatt – pedig kezdetben nem volt ennyire összeszedett és felkészült.

2010-ben, első profi szezonjában Kruijswijk volt az első számú tartalék a Giróra, amikor is a Rabobank egyik kiemelt embere, Óscar Freire az utolsó pillanatban megsérült.

“Azt mondták, hogy készítsem össze a bőröndjeimet a Giróra” – idézi fel a holland. “Amszterdamból indult akkor a verseny, szóval nekem nem okozott nagy gondot eljutni oda, de azt üzenték, szerdán hoznak végleges döntést. Aztán azt, hogy csütörtökön. Végül csak pénteken szóltak, hogy ugorjak be, egy nappal a rajt előtt. Egész héten készenlétben voltam és a hívásra vártam.”

“De talán jobb is volt ez így. Nem volt időm rágörcsölni a versenyre.”

Kruijswijk az idő előrehaladtával lendült egyre jobb formába, a 17. szakaszon harmadik lett, végül pedig a 23. helyen zárt összetettben – egy 22 éves, újonc beugrótól nem is olyan rossz. Ám hat további évnek kellett eltelnie, hogy úgy istenigazából beinduljon a háromhetes karrierje; a 2016-os Giro hozta meg a rég várt áttörést.

A hófalon túl

A hófalas bukás és a rózsaszín trikó elvesztése megviselte, de meg is edzette fejben: a 2018-as Tour de France-on feledtette a csalódást – egyedül támadott az Alpe d’Huez lábánál, ráhozva a frászt a Sky-ra. A következő szezonban aztán kiegyensúlyozott teljesítményével fel is állhatott a párizsi dobogóra, Bernal és Thomas mellé.

Sikere nagy elégedettséggel töltötte el Pluggét és Zeemant – beérni látszott az ötéves terv. Roglic szerezte meg az első Grand Tour-győzelmüket a 2019-es Vueltán, Kruijswijk Tour-dobogója azonban minimum olyan sokat jelentett a csapatvezetés számára, hiszen a holland – aki kulcscsonttörés miatt végül lemaradt az idei Tourról, a Giróról pedig koronavírus-fertőzéssel kényszerült hazautazni, magával rántva a komplett stábot – afféle talizmán volt a Jumbo-Visma hosszú távú projektjében, mely során versenyző és csapat kéz a kézben fejlődött.

kruijswijk-tour-2019Fotó: Europress/AFP

“Ha megnézitek, honnan indultunk, és milyen mélyen voltunk 2013-2015 között, ez nem akármilyen előrelépés” – mondja Kruijswijk. “Őszintén úgy érzem, hogy aktív részese, beindítója voltam annak a folyamatnak, hogy végül idáig jutottunk. A csapat az én karrieremmel párhuzamosan ívelt fölfelé.”

“Nekem és a csapatnak is voltak hullámvölgyei, miután mindent újra kellett kezdenünk. De bíztam a körülöttem lévő emberekben, és hálás vagyok nekik, amiért ők is bíztak bennem. Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek annak, amit felépítettünk.”

A pénz még nem minden

Steven Kruijswijk kiemeli, a Jumbo-Visma sikertörténetének egyik legpozitívabb aspektusa, hogy  más csapatokkal ellentétben  nem kizárólag a pénzen alapul.

“Kifejezetten jó látni, hogy nem csak úgy lehet sikereket elérni ebben a sportágban, hogy egy szponzor csillagászati összegeket áldoz egy csapatra” – mondja a holland. “Megfelelő emberekre van szükség, megfelelő hozzáállással és tervekkel.”

Az Ineos-Grenadiers 50 millió eurós éves költségvetése (vírushelyzet ide vagy oda, még sosem volt ennyire mély az a zseb) mellett persze minden WorldTour-csapat relatíve szegénynek tűnik – nem mintha teljességgel átlátnánk a gazdasági működésüket.

Arról, hogy lett a Jumbo-Visma kis költségvetéssel a mezőny egyik legerősebb csapata 2019-ben | Eurosport

Dobogón végeztek mind a három nagy kör összetettjében, a Vueltát meg is nyerték. Négy szakaszt is behúztak a Touron, és szereztek további 46 győzelmet a szezon során. Mindezt ráadásul a többi WT-csapathoz képest alacsony költségvetésből. A Jumbo-Visma egyik sikerkovácsa, Merijn Zeeman értékelte a szezont. Milyen titkok rejlenek a háttérben?

Mindenesetre 2019-ben a Jumbo-Visma a második legszerényebb költségvetéssel gazdálkodott a nyilvánosságra hozott adatok szerint. Ami pedig 2020-at illeti, Tom Dumoulin kivásárlása árulkodó lehet – immár a világ nyolcadik legtehetősebb csapatáról beszélünk, 16-ról 22 millió euróra duzzadt a büdzsé a Hema áruházlánc érkezésével.

“Szűkebb stábbal dolgozunk, így a költségünk is kevesebb. A mi tőkénk a kerékpáron van ” – jelenti ki Zeeman. „Nem mi kínáljuk a legjobb fizetéseket, de a versenyzők így is jól keresnek. Kevesebbet, mint amennyit máshol, gazdagabb csapatoknál kereshetnének, mégis hűségesek maradtak ehhez a projekthez. A pénz nem minden. A versenyzőknek az is fontos szempont, hol tudnak tovább fejlődni, és ezért hajlandóak lemondani a nagyobb csekkről.”

Lényeg a lényeg, a profi kerékpársport bizonytalan világában a Jumbo-Visma két erős főszponzorral hosszú távra bebiztosította magát, a pénzügyi stabilitás pedig egyértelműen hozzájárult az országúton aratott győzelmeikhez.

Cyclist

Hozzászólások