ES Bringa - Egy rossz helyre guruló kulacs, ami mindent megváltoztatott
Egy rossz helyre guruló kulacs, ami mindent megváltoztatott
Fotó: Europress/AFP

Egy rossz helyre guruló kulacs, ami mindent megváltoztatott

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/10/26 12:30
Október 5-e, a Giro 3. szakasza. Valamivel fél egy előtt a mezőny elindult Enna városából, hogy a nap végén megmássza az Etnát. A lassú rajtnál, még a belvárosban elrepül (vagy inkább kirepül a helyéről) egy kulacs, épp az út jobb oldalán guruló Geraint Thomas elé.

A történet innentől kezdve mindenki számára ismert, G nagyot esik, csúnyán megüti magát, az Etnához közeledve leszakad, másnap pedig feladja a versenyt. Az Ineos a nap végén elveszíti a rózsaszín trikót, és kapitányát is. Mint a Touron.

A történet végeredménye szempontjából persze mindegy, hogy rossz helyre dobott, vagy a tartóból egyszerűen az út hibák miatt kieső kulacsról beszélünk. 

Az akkor még senki által nem figyelt - és az összetett szempontjából teljesen indifferens - Tao Geoghegan Hart fejében talán át sem futott, hogy ő mentheti meg a brit csapat Giróját. Hisz nem érezte igazán az első napokat, az Etnán is leszakadt, a nyitó időfutamon pedig alapból spórolt egy kicsit.

000_8R799Q.jpgFotó: Europress/AFP

De miért is figyeltünk volna rá? Hisz ott volt Nibali, Yates, Kruijswijk, Fuglsang és Kelderman a mezőnyben, a 3. szakasz végén rózsaszínben öltöző Joao Almediáról pedig nem gondoltuk volna, hogy tényező lesz, és 15 napig vezeti majd az összetettet.

Tao még a Roccaraso után sem állt jól, tizenhetedik volt összetettben. De már akkor jelezte, hogy a hegyekkel nincs gondja. A csapattársak közben "bevadultak", egymást érték az Ineos-szökések, és szépen jöttek a szakaszgyőzelmek. A Ganna által megnyert második időfutam után, még mindig majdnem 4 perc volt Geoghegan Hart hátránya, de mindenki tudta, hogy itt a harmadik hét lesz a döntő.

Piancavallón szerzett győzelmével nagyot lépett előre, de ekkor talán még mindig csak a top 5 futott át az agyán. Az első pihenőnap után - amikor a Jumbo és a Mitchelton-Scott kiszállt - Tao ott volt a Top 10-ben. 

000_8TR4UG.jpgFotó: Europress/AFP


Ő - aki korábban mindössze 3 GT-n indult - és aki tavalyi szintén indult az olasz körön, de egy bukás és kulcsonttörés miatt végig sem tudott menni. Korábban még soha nem nyert World Tour versenyen, az összetettet illetően pedig a Top 10 közelében sem járt.

Aztán jött a Stelvio, és ha nem is egy komplett vonattal, de egy brutálisan erős Rohan Dennis-el az Ineos szétrombolta a mezőnyt. Hindley ugyan lenyomta a végén, de Geoghegan Hart megérkezett a dobogóra, és tisztán látszott, hogy klasszisokkal Nibali meg Fuglsang fölött jár, és ő a mezőny egyik legjobb hegyimenője. Nem mellesleg egy olyan csapatra számíthat, amely G elvesztése miatt egyáltalán nem zuhant meg, és ahol szokás szerint van erő.

A tripla sestriere-s szakasznak már úgy ment neki, hogy az egyik legnagyobb favoritnak számított. Egy ember lehetett rá veszélyes, és ez a valaki nem a rózsaszínben tekerő Kelderman volt. Hanem az eredetileg luxussegítőnek érkező Jay Hindley. Az egyetlen versenyző, aki korábban kibírta Dennis őrült tempóját (és még az esőkabátja sem fogott ki rajta).

000_8TR6DD.jpgFotó: Europress/AFP

Kettőjük összecsapása a 20. szakasz végén, a Giro egyik legemlékezetesebb pillanata lett. Hindley háromszor indított, Geoghegan Hart háromszor vette át a támadását. Majd megnyerte a szakaszt, elhozva a jóváírást, aminek köszönhetően döntetlenről kezdhették az utolsó szakaszt. Még, hogy nincs izgalmas verseny, ha nem a nagy nevek meccselnek?

Milánóban Tao hozta a kötelezőt, és 39 másodperccel megverte Hindley-t. Úgy nyerte meg az összetettet, hogy korábban egy napig sem volt rózsaszínben. A legjobbkor vette át a vezetést, a 21. szakasz végén.

Ez a srác, aki 2010-ben ott volt Londonban a Sky csapatának megalapításakor, és közelről csodálta a nagy Bradley Wiggins-t. Akinek a tinédzser korú fia ma már példaképként tekint rá. 

000_8TU6W2.jpgFotó: Europress/AFP

Arra a versenyzőre aki 21 évesen egy igen merész döntést hozott: egyszerűen visszaküldte álomcsapata, a Sky két évről szóló szerződéstervezetet. Azok után, hogy 2015-ben gyakornokként néhány hónap erejéig már versenyezhetett a brit sorban.

Hogy mi volt az indoka? Roppant egyszerű. Azt mondta, hogy aki egy komplett szezont lehoz a fiatalok között győzelem nélkül, az egyszerűen még nem áll készen a profi szerződésre.

Volt türelme várni, és az átlagosnál később megérkezni a "nagyok" közé. 


Hozzászólások