ES Bringa - Így lett Girona egy álmos kisvárosból vérbeli kerékpáros paradicsom 
Így lett Girona egy álmos kisvárosból vérbeli kerékpáros paradicsom 
Fotó: Europress/AFP

Így lett Girona egy álmos kisvárosból vérbeli kerékpáros paradicsom 

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/12/27 11:40
Girona valaha egy álmoskás, középkori hangulatú kisváros volt Spanyolország északkeleti csücskében, Barcelonától nem messze. Amióta azonban az ezredforduló táján Lance Armstrong felfedezte, sportolók és turisták özönlötték el a környéket. Az alábbiakban kiderül, mindez milyen hatással volt a városka kedvére és közérzetére.

A spanyoloknak van egy szavuk a külföldi turistákra: guiri. Az olyanokra, akik általában hatalmas térképpel és kék golyóstollal a kezükben, nyakukban lógó napszemüveggel, rövidgatyában, szandálban és zokniban jönnek-mennek mindenfelé. Általában nagy hangon kommunikálnak egymással, leginkább angolul. 

Sokan persze manapság már az okos telefonjaikat bámulják, mintha abban lenne a válasz a világ legfontosabb kérdéseire. A guiri egy vidám, nem sértő kifejezés, igaz, érezni benne valami olyasmit is, hogy 'ugyan nem baj, hogy itt vagytok, de azért mielőtt jöttetek, jobb volt'. 

Gironának megvannak a saját, külön turistái. Az ide kirándulók leginkább sportcuccokat viselnek, olyan mezeket, melyeket nyilvánvalóan csak azok vesznek fel, akiket erre előzetesen szerződéssel köteleztek. Gyakran van rajtuk sportdzseki is, de nem ám akármilyen, a drágábbik fajtából. Fogják magukat, nyakukba veszik a várost és félig-meddig céltalanul kószálnak a középkori hangulatot árasztó utcákon. 

Girona Európa egyik kerékpár-fővárosa. A turisták azonban nem a versenyekre jönnek, hisz a Tour csak egyszer, 2009-ben járt erre. De még a katalán kör sem halad rajta keresztül minden évben. Nagyon egyszerű oka van annak, hogy idejönnek: ez a város remek hely a kerékpározásra.

girona2.jpg Fotó: Europress/AFP

Ugyanez az oka annak is, hogy a profi versenyzők is elkezdtek tucatjaival özönleni ide, Amerikából, Ausztráliából és Észak-Európából. Nem mindenki marad itt végleg, sokaknak csak ugródeszka ez a város. Akik továbbmennek, azok mostanság leginkább Andorrába költöznek. A beszélt nyelvek elsősorban az angol, a holland, és a skandináv valamelyik fajtája. Az EF, a Mitchelton-Scott, a Jumbo-Visma, a Sunweb, a Katusha és az Israel Cycling Academy is nagy számban állomásoztat itt versenyzőket.

Tizenöt éve még alig néhány profi élt itt, ma már jóval több, mint száz. A növekedés okozója részben Lance Armstrong, aki Festina-botrány után megszigorodott francia doppingszabályok elől menekült ide. Hozta magával a US Postalos társait, az egyik legnépszerűbb edzésútvonal neve például ma is Hincapie Loop. Persze ne fogjunk mindent Lance-re, hisz ez a hely tényleg kiváló terep a kőkemény edzésekre. 

Nem beszélve arról, hogy a kellemes hőmérsékletű, napsütötte edzések után jókat lehet dumálni és nézelődni a remek hangulatú kávézókban. Egész jó kis közösség alakult itt ki az évek során. Egyébként pont ez a klikkesedés az, ami visszatartja azokat, akik viszont úgy döntöttek, mégsem költöznek ide. Ez a kerékpáros közeg igazából sosem épül be a helyi közösségi életbe, mindig megtartja a különc mivoltát. Ráadásul, mivel ugye előfordul, hogy valakinek épp nagyon megy a szekér, másnak meg nagyon nem, nem ritka a féltékenység, és a viszálykodás sem a versenyzők közt. 

"Sokan vannak itt, és megvan a saját külön kis világuk" - meséli egy tetováló srác, aki gyakran profi versenyzőkre is varr ezt-azt. "De ugyanez igaz ránk, tetoválószalonokra is. Mindenkinek megvan a maga kis tere, teszi a maga dolgát, de azért jól kijövünk egymással."

girona3.jpg Fotó: Twitter

Egy százezres várost azért persze nem tud felforgatni néhány száz kerékpáros. Girona meg tudta őrizni a maga sármját, katalán karakterét és a csöndes zegzugait. A profikon kívül elég sok amatőr is van itt, akiket a helyiek elég könnyen meg tudnak különböztetni. Ők jóval feltűnőbbek és rendszerint túlságosan is komolyan veszik magukat, ellentétben a profikkal, akik viszont igyekeznek amatőrnek látszani és egyáltalán nem veszik magukat komolyan. 

Mindig is voltak turisták Gironában. Az elmúlt nyolc-tíz évben azért is ugrott meg a számuk, mert az egyik légitársaság meggyőzte az utazni vágyókat arról, hogy az itteni reptér tulajdonképpen kifejezetten közel van Barcelonához, ami persze igaz is. Akik pedig itt landolnak, azok nyilván széjjel is néznek egy kicsit a városban. Ehhez hozzájött még az a tény, hogy a Trónok Harca egyes jeleneteit itt forgatták, így aztán a város ókori gyöngyszemeinek jelentősen megugrott a népszerűsége. 

De még ez sem minden. Épült egy gyors vasútvonal Barcelona és Párizs közt, ami lehetővé teszi, hogy valaki 45 perc alatt eljusson a katalán fővárosba. Ehhez vegyük hozzá, hogy a környék igazi golfparadicsom, és a gasztronómia is rendkívül különleges. Mindezek hatására, az elmúlt bő egy évtizedben kifejezetten menő hely lett Girona, ami persze a megélhetés költségeit is jelentősen megdobta. 

Bár a kerékpárosok szeretnek jól élni, imádják a jó kajákat, jellemzően nem olvadnak be a a helyiek közé. Ők inkább csak afféle vándorlók, akik a karrierjük miatt átmenetileg itt tartózkodnak. Általában még nem családosak, és rendszerint nem is szándékoznak itt gyökeret ereszteni. Meg aztán azért sem igazán illenek a helyiek közé, mert ők nemigen engedhetik meg maguknak, hogy éjszakába nyúlóan sörözgessenek és patatas bravast, azaz szószos sültkrumplit falatozzanak. A munkájukból adódó életmódjuk egész egyszerűen nem passzol a helyiekéhez. 

girona.jpg Fotó: Europress/AFP

Ettől függetlenül azonban remekül működik itt az 'élni és élni hagyni' elve. A helyeik ráadásul jó néhány olyan dolgot szeretnek, amit a kerékpárosok hoztak ide. Nagyon csípik például a La Fabrica nevű kávézót, melynek a korábbi profi versenyző, Christian Meier és felesége a tulajdonosa. 

Összességében azonban, tetszik vagy sem, a helyieknek is tudomásul kell venniük, hogy Girona is a globalizálódó világhoz tartozik. A kerékpár is része ennek a modern világnak, amit egyesek szeretnek, mások kevésbé. Ezzel együtt ez a város még mindig egy csodálatos hely akkor is, ha valaki itt akar élni, és akkor is, ha csak errefelé kirándul. Az persze igaz, hogy a kisvárosi báját azért már elvesztette.

De, hogy a kerékpárosok tették volna tönkre Gironát? Nem, szó nincs róla. Legalábbis, még nem. 


Procycling

Hozzászólások