ES Bringa - Higuita: "A korosztályom türelmetlen, de én tudom, hogy ez még csak a kezdet" 
Higuita: "A korosztályom türelmetlen, de én tudom, hogy ez még csak a kezdet"
Fotó: Europress/AFP

Higuita: "A korosztályom türelmetlen, de én tudom, hogy ez még csak a kezdet" 

Szabó BenceSzabó Bence
2020/07/02 10:42
Sergio Higuita tavaly az ismeretlenségből robbant be a World Tour mezőnybe, óriási lépésekkel haladva előre karrierjében. A fiatal kolumbiai mégis úgy érzi, türelmesnek kell lennie, hogy egy hosszú pályafutás alatt elérje céljait. Az EF versenyzője jövőbeni tervei mellett a múlt fontos tapasztalatairól is beszélt. 


Előző szezonban nagy lépést tettél előre a pályafutásodban, hogy emlékszel vissza ezekre az eseményekre?
 

Igen, elég sok minden történt velem.:) Azt gondolom, jól dolgoztam fel az eseményeket. Még nem igazán értem a volumenét annak, amit elértem, de ott van a fejemben. Egészen fiatal korom óta rengeteget dolgoztam ezért és vártam, mikor jön az eredmény. Néha nem is értettem, miért csinálom. Nagyon keményen próbálkoztam és most végre meglett a jutalma. Vannak időszakok amikor menni kell előre, fejlődni és nem elveszteni a motivációt. Én még egy fiatal versenyző vagyok, aki csak most kezdte megírni a saját történetét.

Mit jelent számodra a bringázás?

Kiskorom óta nagyon szeretem ezt a sportot, valahol pedig még most is ugyanaz a gyerek vagyok, aki az izgalom miatt nem tud aludni a versenyek előtt. Ugyanez az érzés jár át, minden alkalommal amikor versenyzek. Ha ez csak egy munka lenne, nem érezném ezt az izgalmat és örömöt. Kiskoromban, amikor videókat nézegettem a neten a Tourról és a Vueltáról azt gondoltam, fú, igazi álom lenne itt elindulni. Még ma is ugyanígy érzek, a boldogság és a szenvedély ugyanolyan.

Te és a kolumbiaiak többsége nehéz körülmények közül kerültetek a sportba. Ez nagyobb erőt nyújt nektek?

Jobban becsülök dolgokat amiatt, ahonnan jöttem. Ha ismered a nélkülözést, hiába érsz el valamit, tudod hogy az élet bármikor megváltozhat. Ki kell használnod a jó pillanatokat és élvezned, amit csinálsz.

Én vagyok az első bringás a családban. Nem örököltem semmilyen kerékpáros kultúrát édesapámtól. Saját magam szerettem bele a sportba és jártam ki az utamat. Ez erősebbé tesz a nehéz pillanatokban, nem? Jöhetnek betegségek, bukások, más problémák, de ha nehéz dolgokon mentél keresztül, tudod hogy nyugalommal és kitartással követheted az utad és túl tudsz jutni ezeken.

higuita-kolumbia.jpgFotó: Europress/AFP

Olyan környéken nőttél fel Medellín városában, ahol nehéz elképzelni, hogy valakiből bringás lesz.

Az otthonomtól a velodromig nagyjából 15 perc volt az út bringával. Átszeltem a várost, hogy edzésre járjak. Néha suli után apám tudott elvinni az ócska motorján, amihez maga szerelt fel hátra biciklitartót. Sokszor edzettünk esténként együtt is. Hasonlóan jutottam el a versenyekre is. Ezeken néha hideg volt, néha esett, de imádtam mindent amit csináltam.

Az első edződ, Luis Fernando Saldarriaga mesélt egy esetről, ami lenyűgözte akkoriban. Kereket adtál a csapattársadnak, Wilmar Paredesnek.

Ez egy jó tapasztalat volt a nagylelkűségről, az biztos. Wilmar volt az esélyes, de folyton panaszkodott a kereke miatt. Persze gyerekek voltunk, mind nyerni akartunk, amire én is ugyanúgy képes lettem volna. Viszont megkért, hogy cseréljünk kereket és nem tiltakoztam. Aztán persze az enyém verseny közben tönkrement. A nagy sietségben olyan kereket kaptam, ami női bringákon van, ez viszont tilos volt, így a végén az ellenőrzésnél kizártak.

Szomorú voltam és sírtam, de megértettem, hogy fontos támogatnom a csapatot. Ugyanaznap éjjel kettőig fent voltam és elkezdtem rendbe tenni a csapattársaim bringáit. Később is maradtam „szerelő”, segítettem kerékpárokat mosni és jobb állapotba hozni.

Nem csak versenyzőként fejlődtél, hanem közben az iskolát is befejezted.

Ez nem volt egy egyszerű történet. A suli déltől hatig tartott, én 5.30-kor keltem, hogy elmenjek edzeni, majd hazamentem dolgozni. Utána sietnem kellett a suliba, ami nagyjából 3-4 kilométerre volt. Sétálva vagy futva tettem meg a távolságot, hogy ne késsek el, de néha lehetetlen volt időben érkeznem.

Az utolsó év különösen kemény volt. Emlékszem, még a bizonyítványosztómra sem tudtam elmenni, a családom ment be és mutattak egy videót, ahol sírva köszönöm meg az osztálytársaimnak az együtt töltött időt. Egy álmot üldöztem, hogy profi kerékpáros legyek és ez minden áldozatot megért.

higuita-vuelta.jpgFotó: Europress/AFP

Aztán amikor szakaszt nyertél a Vueltán, az egész környék együtt ünnepelt.  

Úgy ünnepeltek, minta egy csapatként gólt szereztünk volna. Ezek szép pillanatok, amik más embereknek is jó példát állítanak. Nálam fiatalabb fiúk álmodoznak, nagy versenyzők akarnak lenni, én pedig jó példát tudok mutatni nekik.

Milyen stílusú versenyző akarsz lenni?

Szeretnék jó klasszikus versenyző lenni, Fleche Wallonnet, Lombardiát, vagy egy nap Liege-t nyerni és dobogón végezni egy háromhetesen. Tudom, hogy nyernem nehéz lenne, de azt gondolom, hogy megvan rá az esélyem. Megvannak hozzá a képességeim, tavaly a legjobb tizenötben végeztem a Vueltán.

Viszont nem akarom elsietni a dolgokat, lépésenként kell haladnom és fejlődnöm évről-évre. Szeretnék egy hosszú pályafutást, ahol 35-36 évesen még ugyanolyan szenvedéllyel versenyzek, mint manapság.   

Milyen versenyzők szolgálnak neked példaként?

Elsősorban kolumbiaiak: Rigo és Nairo. Chaves szintén nagy példakép, mert elég hasonlóak vagyunk, ugyanolyan magasak és majdnem ugyanolyan testfelépítésűek. Megnyerte a Lombardiát és dobogós lett a Girón, hasonló fizikai adottságokkal, mint az enyémek.

Az európaiak közül ott volt Contador, a ritmusváltásai és támadásai, de Nibali és Landa is ilyen. Purito Rodríguez versenyzési stílusa szintén hasonlított az enyémre, és persze vitathatatlanul ott van Valverde.

Higuita: A gitározás és a Tour jöhet, csak énekelni ne kelljen | Eurosport

Az EF versenyzője szenzációsan kezdte az évet, a kényszerszünet előtt nemzeti bajnok lett és több nagy versenyen jól szerepelt. Bár az elmúlt hónapok kicsit visszavetették formáját, reméli hogy a kolumbiaiak ősszel Európába jöhetnek versenyezni, hiszen a Touron és nagy egynaposokon is indulni tervez, hazája pedig a világbajnokságon is esélyes lehet.

Evenepoel, Pogacar és te… az ezredfordulós generáció megérkezett és türelmetlen korosztálynak tűnik…

Én is így gondolom. Mindent azonnal akarunk, de én sokat tanultam azzal kapcsolatban, hogy nem szabad erőltetni a dolgokat, csak hagyni kell őket megtörténni. Megtanultam nyugodt lenni. Tudom, hogy ez még csak a kezdet.

Tavaly a vb-n az u23-asok között versenyeztem, többé kevésbé a saját korosztályommal, de úgy éreztem magam a tapasztalatommal, mint ha én lennék Uran a mezőnyben. Ettől még tudom, hogy én is nagyon fiatal vagyok, akinek rengeteg, csak az évek alatt begyűjthető tapasztalat hiányzik.

Ez a fajta hozzáállás nem gyakori a mai fiatalok körében.  

Szerintem ezért nem is kitartók manapság az emberek. Ha nem kapnak meg valamit azonnal, akkor csalódnak, elbátortalanodnak és mindent eldobnak rögtön. Ugyanez a helyzet bármilyen problémánál. Ez egy ördögi kör, aminek a végén elvesztegetik az életüket anélkül, hogy bármit tettek volna.

Szerintem még a párkapcsolatok is ezért nem működnek manapság. Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek szembenéztek a dolgokkal, megbeszélték őket és meghallgatták a másikat. Nem dobtak mindent a kukába az első adandó alkalommal. Ma ha elromlik valami, azt eldobjuk, minden lecserélhető. 


Elespectador

Hozzászólások