ES Bringa - Hatalmas kihívás környezettudatossá tenni a Tourt, a világ egyik legszennyezőbb versenyét
Hatalmas kihívás környezettudatossá tenni a Tourt, a világ egyik legszennyezőbb versenyét
Fotó: Europress/AFP

Hatalmas kihívás környezettudatossá tenni a Tourt, a világ egyik legszennyezőbb versenyét

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/07/13 11:35
A Tour de France az egyik legszennyezőbb esemény a világon. Az alábbiakban kiderül, mit tesznek annak érdekében, hogy a károkat megpróbálják legalább valamelyest csökkenteni.

A Col de l'Iseran 2,770 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, és az év nagy részében csönd és nyugalom honol a vidéken. Ám július 26. környékén, amikor a Tour mezőnye majd ideérkezik, a Vanoise Nemzeti Park békéje egy időre felborul. Kerékpárosok, a hozzájuk tartozó autók, drukkerek érkeznek nagy számban, és feldúlják a környék csendjét. Amit lehet, védeni kell, a kérdés a hogyan.

A Tour megrendezése több szempontból is óriási kihívás. Nagyjából 2,000 újságíró utazik a mezőnnyel három héten keresztül, ami egyszersmind 1,500 autót is jelent. Szükség van kb. 300 kamionra, 180 autóra, melyek a technikai hátteret biztosítják, és kell még 160 kocsi a szponzorok számára. Van továbbá 7 mentőautó, egy röntgen-kocsi, 2 repülő a közvetítések miatt, 3 a versenyzőkért. Aztán kell még három helikopter, meg még jó néhány másik a VIP-vendégek részére. És a motorokról még nem is beszéltünk.

A Tour borzasztó módon szennyezi a környezetet. Az mondjuk igaz, hogy az olimpia és a foci-vb jobban, ám azokat ugye csak négyévente rendezik, így összességében a Tour mögé szorulnak. A környezetszennyezést két szempontból érdemes nézni: a szén-dioxid kibocsátás, valamint a hátramaradó hulladék szempontjából.

tour3.jpg Fotó: Europress/AFP

Hét óra az utak mentén

Egy 2013-as tanulmány szerint a Tour-karaván versenyzőstől, autóstól, kamionostól nagyjából 22,500 tonna szén-dioxidot bocsát ki. Érdekes azonban, hogy a legnagyobb kibocsátók nem a versenyzők, és az őket ellátók, hanem a drukkerek, a nézők az utak mentén. Évente 10-12 millió ember átlagosan napi hét órát tölt a helyszínen a kerékpárosokat figyelve. Ha az ő adataikat is belevennénk a képbe, a fönti szám 15-szörösét kapnánk. Összehasonlításképp egy átlagos háztartás évi 8 tonna szén-dioxidot termel.

A Tour szervezői hoztak néhány intézkedést a kibocsátás csökkentésére. Egyrészt 10 km/h-val csökkentették az autók maximális sebességét – részben biztonsági, részben környezetvédelmi okokból. Ezen kívül, ha egy autónak egy percnél hosszabb ideig állnia kell, akkor le kell állítania a motort, valamint csökkentették a helyszínre beengedett autók számát is. Plusz a károk enyhítésére erdőtelepítésbe is kezdtek például a Mont Ventoux-n.

Elektromos autók használata egyelőre a nagy távolságok miatt nem oldható meg, de hibridüzemű járművek már vannak az idei Touron. Az Arctic Race of Norway-en a szervezők egyébként most először megpróbálják megvalósítani, hogy a valamennyi általuk használt autó elektromos legyen.

tour2.jpg Fotó: Europress/AFP

A rajongók lábnyoma

Sokkal nehezebb feladat a nézők ökológiai lábnyomának csökkentése. Egy 2007-es felmérés szerint 2,2-szer nagyobb volt ez a lábnyom, mintha otthon maradtak volna. A különbséget javarészt maga az utazás okozza.

A helyzetet nehezíti, hogy a helyszínek többsége tömegközlekedéssel nem közelíthető meg. A szervezők ún. környezettudatosságra nevelő autókat vetnek be, melyek hangosbemondók segítségével próbálják a környezet tiszteletére rábírni a drukkereket.

Takarítás kilenc órán keresztül

A becslések szerint nagyjából 420 tonna szemét marad a Tour után az utak mentén. A 2009-es verseny alkalmával 20 tonna maradt csak a Mont Ventoux-n. Ebből másfél tonna üveg, 800 kg műanyag. Tizenöt munkás kilenc óra alatt végzett a takarítással. És ez csak egy hegy.

Az ASO egyre több helyre próbálja megoldani a tömegközlekedést, valamint ezenkívül a tudatosságot úgy is próbálják segíteni, hogy minden évben kb. 100 ezer újrahasznosítható szemeteszsákot biztosítanak az utak mentén.

tour.jpg Fotó: Europress/AFP

Vizes kulacsok

Időnként maguk a versenyzők is célpontokká válnak. 2010-ben Belgiumban például három versenyzőt is bepereltek, mert a természetben hajították el a kulacsaikat. A dologból nem lett semmi, de ez amúgy sem egy nagy probléma, hisz a drukkerek körében a kulacs az egyik legnépszerűbb emléktárgy a versenyzőktől, akik egyébként általában ott igyekeznek megválni ezektől, ahol sok a néző. 2013 óta ráadásul kijelölt zónák is léteznek, ahol mindezt szabályosan megtehetik. Ez így van a Touron is, szakaszonként általában három erre kijelölt hely van.

A környezettudatos látásmód egyébként a fiatalok körében egyre inkább magától értetődő. A nagy öregek mesélik, hogy a mostani 21 évesekben már felmerül az a kérdés, hogy egyáltalán miért isznak eldobható műanyag kulacsokból, és miért nem használja mindenki a sajátját. Tíz-tizenöt éve a kerékpárosoknak ilyesmi még eszükbe sem jutott.

(Forrás: Het Nieuwsblad)

Hozzászólások