ES Bringa - "A bringások vadállatok, szükségük van a szabad térre" - Guarnieri naplója az olasz karanténból II.
"A bringások vadállatok, szükségük van a szabad térre" - Guarnieri naplója az olasz karanténból II.
Fotó: Europress/AFP

"A bringások vadállatok, szükségük van a szabad térre" - Guarnieri naplója az olasz karanténból II.

Szabó BenceSzabó Bence
2020/03/30 12:52
Az FDJ bringása közel egy hónapja él a járvány sújtotta Olaszországban, most újabb bejegyzésekben számol be arról, milyen egy profi kerékpáros élete a karantén alatt.

Március 20.:

Néhány nap szünet után elkezdtem újra edzeni. Valódi célom nincsen, hiszen még mindig nem tudjuk mikor kezdhetünk versenyezni. Mégis, jobb mozgásban maradni, viszont nehéz továbbra is koncentráltnak maradni. Egy dátum az újrakezdésre mindenkinek segítene, de mivel ilyen egyelőre nincsen, a motiváció hiánya természetes.

Előző vasárnap délután ebédidőben kimentem tekerni. Ebben az időpontban azért általában szembejön néhány autós, vagy hobbi bringás, most azonban más volt, minden teljesen üres. Az összes városka amin keresztül mentem, teljesen kihalt volt. Aztán a semmi közepén leelőzött egy katonai mentőautó. Túl sok filmet láttam, ha úgy érzem magam, mint egy katasztrófafilm főhőse, aki reggel arra ébred, hogy ő az utolsó ember a Földön? 

Bár az életem nem sokban más, mint egy átlagos szezon csendesebb időszakaiban, mégis kezdem unni magam. Ma megnyitottam a saját kis házi pékségemet, aztán levágtam a hajam. Persze elkezdhetném olvasni a "nagyszerű, de csak angolul elérhető" könyvek valamelyikét, vagy ki tudja hány flamand nyelvleckét találnék online. Tudom, hogy még sok nap van hátra az egész végéig, de mégis mennyi? 

EUN9uf8XgAEVAbp.jpg Fotó: Twitter

Próbálom lazán kezelni a dolgokat, mintha a holtszezon eleje lenne. Tavaly sok ilyen időszakom volt a sérülések és betegségek miatt, szóval ha nem is szoktam hozzá, de elvagyok az edzésekkel. Beszéltem pár másik versenyzővel, ugyanígy gondolkoznak. Ilyen vagy olyan okokból, de mindenkinek voltak kisebb szünetei a karrierje alatt, tudjuk hogyan kezeljük ezt. Most a szünet oka valami rendkívüli, de a reakciónknak ugyanolyan normálisnak kell lennie.

Március 27.:

20 napja már, hogy a karantén elkezdődött Olaszországban és legalább 14 napja, hogy utoljára a szabadban edzettem. A helyzet folyamatosan változik, de nem a jó irányba. Lombardiában, nagyon közel a helyhez ahol lakom, a halálozási arány magas, a kórházak pedig elkezdtek kifogyni a helyből az intenzív osztályon. Magadra és a családodra koncentrálni egyre nehezebb, elkezdesz bűntudatot érezni az önzőséged miatt. 

Egészen mostanáig azt gondoltam, hogy sikerült fenntartanom a saját kis boldogság-szigetemet, így nyugodt tudtam maradni. Viszont mint minden kerékpáros, gyűlölök bent edzeni: mi vadállatok vagyunk, szükségünk van a szabad térre, hogy érezzük a szelet az arcunkon. A vidéki élet és a saját kert mondjuk segít. Reggelente ha felkelek, hegyeket látok és nem épületeket. Nem a kocsik zaját hallom, hanem a madarak csicsergését. Ezt talán apróságnak tűnhet, normális időkben az is, viszont a karantén alatt nagyon sokat jelent nekem.

Ami az edéseket illeti, visszavettem egy kicsit. Bárhogy is alakul, ez egy nehéz szezon lesz: vagy nagyon sűrű lesz az idény második fele, vagy egyáltalán nem lesznek versenyek. Mindkét esetben jobb most kicsit lelassítani, próbálom úgy kezelni, mint egy nyaralást. Az én nagyon optimista forgatókönyvem szerint is júniusban kezdünk el versenyezni, szóval van két hónapom jobb formába kerülni. 

(Persze tudom, hogy teljesen irreális, hogy júniusban versenyezzünk, főleg most, hogy az augusztusi olimpiát is elhalasztották. A remény néha hazugság tud lenni.)

ETje23AXgAMISz0.jpg Fotó: Twitter

Egyébként kialakult egy napi rutinom. Ha a lányom nálam van, vele töltöm a délelőttöt és délutáni szundija alatt edzek. Persze csak halkan, nehogy felébresszem. Amikor egyedül vagyok, sokat olvasok, a hónap végére egy kész élő Wikipédia leszek. A konyhában új recepteket próbálok ki, mindig valami zsíros, egészségtelen fajtát, (mint tegnap az a sós-karamellás krém, nyami!:). Közben lassan a Jóbarátok végére érek, de szerencsére ott vár a Dokik is DVD-n. 

Megcsináltam a saját nyugis playlistemet. Esténként lekapcsolok mindent és egy tea, vagy egy pohár bor mellett végighallgatom. Szintén elkezdtem saját DJ szetteket gyártani. Ezt olvasva mondjuk egy igazi DJ-t valószínűleg az infarktus kerülget, de nyugi semmi komoly, oké? 

Ez a lényeg: nem célom jobb emberként kikerülni ebből a helyzetből, csak túlélni és a végére érni valahogy. A türelmemet és a belső egyensúlyomat edzésben tartom, minden más pedig várhat egy kicsit.

 

Rouleur

Hozzászólások