ES Bringa - Az első naptól az utolsóig rózsaszínben? - Bugno harminc éve megcsinálta!
Az elsőtől naptól az utolsóig rózsaszínben? - Bugno harminc éve megcsinálta!
Fotó: Europress/AFP

Az első naptól az utolsóig rózsaszínben? - Bugno harminc éve megcsinálta!

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/05/18 15:21

"Nem őrzök semmiféle emléket arról a versenyről. Még egy rózsaszín trikóm sem maradt."


Pedig ha valamikor, az 1990-es Giro után el lehetett volna tenni legalább egy mezt a szekrény mélyére. Hogy miért? Mert nem túl gyakran fordult elő az olasz kör története során, hogy valaki az elsőtől az utolsó szakaszig végig vezesse a versenyt, és így folyamatosan nála legyen a rózsaszín trikó. Gianni Bugno megcsinálta, és az utazása napra pontosan 30 évvel ezelőtt kezdődött, a dél-olaszországi Bariban.


Kicsit olyan lehetett az ő Girója, mint amikor tavaly még a harmadik hét elején sem akartuk elhinni, hogy Alaphilippe tényleg esélyes. Bár nem lehetett leszakítani, nem volt gyenge pontja, és még időfutamot is nyert, valahogy mégsem tűnt reálisnak, hogy ilyen mezőnyben végig bírni fogja. Egy nemzet szorított érte, és adott neki erőt, akárcsak Bugnónak 1990-ben. Eredetileg ő sem az összetettért jött, és az olasz versenyző sem számított a legnagyobb esélyesnek. Pedig nagy formában volt, a tavasz során szökésből nyerte a Sanremót.

De a közvélemény inkább a címvédő Fignonal, az előző évben Tour-győztes LeMonddal vagy a (!) három nappal a nagy rajt előtt befejeződött Vuelta olasz győztesével, Marco Giovannettivel számolt. De nem Bugnóval.

Ő viszont érezte magában az erőt, és mivel korábban nem viselte a rózsaszín trikót, mindent beletett a 13 kilométeres nyitó időfutamba. És nyert. Méghozzá a specialistának számító 
Thierry Marie előtt. Olyan meglepetés volt ez tőle, mintha manapság valaki egy sík egyenkéntin előzné meg a bombaformában lévő Rohan Dennis-t.

bugno-giro-1990.jpgFotó: Europress/AFP

"Attól a naptól kezdve minden szakaszra úgy tekintettem, mintha csak egy klasszikus lenne. A csapatunk korábban soha nem szerezte meg a rózsaszínt, szóval nem akartuk könnyen leadni" - mesélte Bugno.

Teltek a napok, jöttek a hegyek, az újabb időfutamok, de Bugno nem fáradt. Ő, aki egy jó egynapos menőnek számított, akit a hazai sajtó Moser utódjának tartott, és aki korábban maximum szakaszgyőzelmekig jutott a háromheteseken. Miközben a Giro feléhez érve már mindenki azért imádkozott, hogy ne fárassza tovább a sorát, és adja le a trikót, az olasz versenyző kitartott.

"A csapatomon múlt az egész. Meg persze a szerencsén. Teltek a napok és én egyre magabiztosabb lettem. Ha jött egy esély, nem fogtam vissza magam, hanem próbáltam megragadni a lehetőséget. Bevállalósan mentem, mint az év során mindig. De ezzel párszor saját magamat is megleptem."

Bár nyilván nem kisebbíti Bugno érdemeit, de akkoriban azért még nagyon más volt a versenyzési stílus, mint manapság. 

"Voltak nyugis napjaink, amikor alig történt valami. Olyankor azért tudtál pihenni a mezőnyben" - mesélte Frankie Andreau, aki az 1990-es Girón a 7-Eleven csapatában versenyzett. "Az esetek nagy részében, ha volt egy négy órás szakaszunk, akkor maximum az utolsó egy-két órában volt komolyabb menés. Azért ez hosszú távon sokat számított. Az olasz csapatok főleg hétvégén tették oda magukat, amikor már volt élő tv közvetítés. A hegyeken viszont nem vicceltek, csak néztem, hogy lehet ilyen tempóban menni felfelé."

Bár folyamatosan tartotta az előnyét, Bugno minden nap figyelmeztette a szurkolóit, hogy hiába vezet, hatalmas bravúr lenne a győzelme, hisz bármelyik nap megzuhanhat. 

Ráadásul egy kisebb térdsérülés is nehezítette a dolgát, ami a csapattárs Stefano Zanatta elmondása szerint, valósággal megrémítette az olasz versenyzőt.


"Valóssággal pánikba esett és nagyon félt, hogy minden egy sérülés miatt fog elúszni. Bár óriási fájdalmai nem voltak, mondtuk neki, hogy erről senkinek nem beszéljen, és ha nem fog kitudódni a dolog, abból előnyt kovácsolhat."

Bugno a második héten nyert egy majdnem 70 kilométer hosszú egyenkéntit, túlélte a Pordoi-t és az Apricát (azon a szakaszon kellett először megmászni a Mortirolót), nem sokkal a verseny vége előtt pedig a harmadik időfutamát is behúzta. Ekkor vált biztossá, hogy övé a Giro.

"Talán annak a három hétnek a hangulata maradt meg leginkább bennem, mivel semmi emléket nem őrzök a versenyről. Még egy trikót sem. 1990-t írtunk, és abban az évben Olaszország rendezte a foci világbajnokságot. Egy nemzet várta a kezdést, de annak köszönhetően, hogy ilyen jól mentem, óriási figyelmet kapott a Giro. Emlékszem, már véget ért a verseny, amikor meghívtak Milánóba az olasz válogatott első, Kamerun elleni meccsére. Kicsit féltem, hogy a Milan tábor majd jól kifütyül, hisz köztudottan Inter szurkoló voltam. De hatalmas tapsot kaptam tőlük." 

Bugno végül hat és fél perc előnnyel nyerte az összetettet. Az elsőtől az utolsó napig vezette a Girót, erre rajta kívül korábban mindössze három versenyző volt képes. Utoljára természetesen Eddy Merckx, még 1971-ben.

1990-04.jpgFotó: twitter

Egy évvel később világbajnok lett, majd 1992-ben megvédte a címét. Bár később kétszer is dobogós volt a Touron, Bugno több háromhetest már nem tudott nyerni.

A csapattársai elmondása alapján legendásan ügyelt a részletekre (lefekvés előtt mindig a roadbook-ot olvasgatta), semmit nem bízott a véletlenre, és úgy lett a korszak egyik legjobb egynapos menője, hogy nem volt saját edzője. Azt csinálta, amire szerinte szüksége volt. Egy idény erejéig ugyan együtt dolgozott a híres olasz orvossal, Francesco Conconival (aminek később egy eltiltás, és jó pár doppingvád lett az eredménye), de ez a sztori az 1990-es Girót nem érintette. 

Arra elmondása szerint úgy készült fel, ahogy ő jónak látta. Valamit tudhatott, mert 21 napból, 21-et töltött rózsaszínben.


Gazzetta, cyclingnews


 









Hozzászólások