ES Bringa - Geraint Thomas: "Nem szeretem a mismásolást, őszinte könyvet akartam"
Geraint Thomas: "Nem szeretem a mismásolást, őszinte könyvet akartam"
Fotó: Europress/AFP

Geraint Thomas: "Nem szeretem a mismásolást, őszinte könyvet akartam"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/02/16 11:31

Már az Egyesült Államokban is kapható Geraint Thomas 'The Tour According to G' című könyve. A Velonews munkatársa ennek apropóján őszinteségről, bizalomról, valamint Kaliforniához fűződő különleges viszonyáról beszélgetett a Tour címvédőjével.

A januárt újabban itt töltöd, Dél-Kaliforniában. Mi fűz ide? Miért szeretsz itt edzeni?
Úgy kezdődött, hogy valami mást akartam csinálni. Évekig nyomtam a TDU-t, jó volt, de váltani akartam. Mallorcára sem akartam menni, ahol egyébként a többiek készülnek ilyenkor. Hallottam, hogy Dél-Kalifornia jó hely, ráadásul a feleségem egyik unokatestvére is itt él. Aztán tavaly kipróbáltam, és, hát bejött. Az is jó, hogy van nyolc óra időeltolódás Angliához képest, így egy kicsit távol vagyok mindentől. Tökéletesen alkalmas ez a hely arra, hogy elvégezzem azt a kemény munkát, amit ilyenkor kell. 

Elmentél pár Lakers-meccsre is, az egyiken ráadásul a rapper Fat Joe-val is összefutottál.
Jaja. Anno középsuliban nagy hip-hop rajongó voltam, úgyhogy, amikor megláttam őt itt a folyosón, azt gondoltam, azonnal csinálnom kell egy közös képet vele.

Ő tudta, hogy te ki vagy?
Fogalmam sincs. Egyébként imádom Amerikát. Annyira más, mint Anglia. Az emberek sokkal boldogabbak, főleg itt, Kaliforniában. El lehet menni egy jót csavarogni edzés után. A feleségem családja itt volt az első pár hétben, így legalább ő sem unatkozott, amíg én öt-hat órát nyeregben voltam. 

th1.jpg Fotó: Europress/AFP

Őszinte vagy a könyvedben. Átjön a feszültség, jó, hogy nem akarsz takargatni semmit. Részletesen írsz arról is, hogyan élted meg a Tourt, és, hogy milyen volt közben a viszony a Sky-vezetéssel, és Chris Froome-mal.
A legtöbb könyvben csak mismásolás van, őszinteség helyett. Én az interjúimban is igyekszem kerek-perec elmondani, mi történt, hogy történt. Jó volt ezúttal le is írni. Élveztem nagyon, volt segítségem is, aki ott volt velem közben, és a legjobb az egészben, hogy így örökre megmarad minden. A könyv segít megőrizni az emlékeket.

A könyvben arról is írsz, hogy igyekszel érzelemmentes maradni, és verseny közben a feleségeddel is higgadtan, szenvedélymentesen kommunikáltál. Ez a neveltetésedből jön vagy a kerékpár tett ilyenné?
Azt hiszem, igazából ilyen vagyok. Nem volt könnyű nyugodtnak és koncentráltnak maradni, hisz életem legnagyobb lehetősége állt előttem. Mindig próbálom kerülni az érzelmeket, és inkább logikusan gondolkodni. A múltban is ezt tettem, és a sportpszichológusommal való közös munka is ezt erősítette meg.

Ahogy a könyvben írod, voltak helyzetek, melyek elsőre kihoztak a sodrodból, de aztán lenyugodtál. Ilyen volt a csapatidőfutam előtti megbeszélés, és ilyen volt, amikor Christ engedte támadni a csapat a Col du Portet-n. Hogy zajlott le benned a folyamat? Mennyi idő alatt és hogyan csillapítottad le magad?
Először az volt, hogy 'Úristen srácok, mivaaan?' Aztán fél óra múlva már ott tartottam, hogy próbáltam ésszerűsíteni magamban a dolgokat, és az ő szemszögükből nézni. Végül aztán már nem volt rám semmilyen hatással, elfogadtam, továbbléptem és nem foglalkoztam vele. Ha például a csapatidőfutam előtt történteket nem raktam volna helyre magamban, nem tudtam volna megnyerni a versenyt. Mert akkor állandóan azon rágtam volna magam, befolyásolta volna a hangulatomat, és ezáltal a teljesítményemet is. Nem volt álmatlan éjszakám vagy ilyesmi. Volt az a fél óra-óra, és annyi, nem több. Utána már csak a versenyre összpontosítottam.

th2.jpg Fotó: Twitter

A csapatvezetés felé sem rendült meg a bizalmad?
Nem igazán. Ahogy a könyvben is írtam, mivel Froomey négy Tourt is nyert, nyilván benne bíztak és vele kalkuláltak, nem pedig velem, aki korábban még top 10-ben sem volt. Én persze belül tudtam, hogy képes lehetek a győzelemre. Lehet, hogy ők is, de érthető, hogy erről meg is akartak bizonyosodni. 

Ezt azért is kérdezzük, mert, mint ismeretes három évet hosszabbítottál a csapattal, miközben a CCC-től volt egy komoly összegű ajánlatod. Ezt követően derült ki, hogy a Sky a szezon végén kivonul. Tehát bízol továbbra is bennük?
Bízom Dave-ben, Franben, és mindazokban, akik az új szponzor megtalálásán fáradoznak. Úgy gondolom, jó pozícióban vagyunk, hisz a miénk a legjobb csapat. Nagy előny az is, hogy minden itt van készen, nem arról van szó, hogy a semmiből kéne fölépíteni mindent. 

th3.jpg Fotó: Europress/AFP

Most, hogy tudatában vagy a szponzor-gondoknak, másként döntenél?
Nem, semmiképp. Hisz van még három jó évem, hogy háromheteseket nyerjek. Úgy gondolom, itt vagyok a legjobb helyen. Biztos vagyok abban, hogy a pénzügyi helyzetünk rendben lesz. Ha netalántán mégsem, kockáztatnom kell és el kell mennem máshová. Ez az, amit nem akartam, de, ha így alakulnak a dolgok, el kell fogadnom. 

Ha becsukod a szemed, és elképzeled a tavalyi Tourt, melyik a legtisztább, legélesebb emlékképed? 
Amikor befejeztem az egyenkéntit. Amikor realizálódott bennem, hogy megnyertem a Tourt. Előtte nem gondoltam a végére, mindig csak a következő feladatra, a következő hegyre koncentráltam. Az evésre, az alvásra, a regenerációra. Aztán hirtelen nem volt már mire fókuszálni, és fölfogtam, hogy megnyertem. Elképesztő volt az eufória, ott volt a feleségem is, akire pedig nem is számítottam. A csapat repítette oda a TT végére. Nem szeret ugyanis ott lenni a versenyeken, rossz ómennek tartja magát. Tény, korábban buktam párszor, amikor ott volt. Ez az időfutam teljesen valószínűtlen volt, sosem felejtem el.


(Forrás: velonews)

Hozzászólások