ES Bringa - Geraint Thomas: egy srác a sok közül, aki sárga trikóig jutott
Geraint Thomas - egy srác a sok közül, aki megszerezte a sárga trikót
Fotó: Europress/AFP

Geraint Thomas: egy srác a sok közül, aki sárga trikóig jutott

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/07/19 11:20
"Elsőre egyáltalán nem tűnt extra tehetségnek, simán csak egy átlagos srácot láttunk benne. Az mondjuk igaz, hogy nagyon szépen ült a nyeregben, nem olyan esetlenül, mint a legtöbb vele egy idős fiú."

A sok munka és az elhivatottság mellett, egy jó szemű edző, valamint a városi uszoda kifejezetten jó elhelyezkedése kellett ahhoz, hogy Geraint Thomasból profi kerékpáros lehessen.

"Épp úszásórán vett részt a sportközpontban, miközben mi egy gyerekeknek szóló versenyt rendeztünk mellette a pályán. Miután az apukájával kiszálltak a medencéből, átnéztek hozzánk. Aztán néhány nappal később Geraint megjelent azzal, hogy ő is szeretne tekerni" - meséli Debbie Wharton, Thomas első edzője.

Geraint beleszeretett a pályasportba és mihelyt lehetősége adódott, ment versenyezni. Ám ekkoriban ez nem ment még valami jól, igazság szerint nem volt egy született versenyző. 

"Egyáltalán tűnt extra tehetség a kerékpáron ülve, egy srác volt a sok közül. Az mondjuk igaz, hogy nagyon szépen ült a nyeregben, nem olyan esetlenül, mint a legtöbb vele egy idős fiú. Jó ideig nem is tudott megfelelően helyezkedni. Mindig hátramaradt a mezőny végére, és onnan próbálta megindítani a sprintjét."

A fordulópont akkor jött el, amikor Geraint 13 éves volt és csapata a Maindy Flyers, elutazott a manchesteri velodrome-ba, hogy részt vegyen junior országos bajnokságon. Az 500 méteres időfutamban indult az U16-os kategóriában, csak tapasztalatszerzés céljából. 

Dit54qOXkAEbb2t.jpgThomas (balról a második) és Wharton (jobb oldal, piros póló) - Fotó: twitter

"Jócskán lötyögött rajta a Flyers-mez, melyet beletűrt a biciklis nadrágjába. Kölcsön kellett kérjünk egy időfutam-bukót, nekünk ugyanis nem volt olyanunk."

Thomas minden várakozást fölülmúlt, és bronzérmet szerzett.

"Geraint a dobogón egy vézna kis srácnak tűnt másik két fiú mellett. Ő 13 éves volt, az első két helyezett meg 15-16. Természetesen sokkal termetesebbek, izmosabbak voltak nála."

Ez az elképesztő teljesítmény nem csak Thomasra, hanem az ő kis klubjára is fölhívta a figyelmet. Igaz, a csapat nem lovagolta meg ezt a felhajtást, és maradtak inkább egy kis barátságos hely a sportolni vágyó gyerekek számára.

"Legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy 20 év múlva elmondhatjuk magunkról, hogy nálunk kezdett tekerni egy Tour-győztes. Ilyesmi nem is volt benne a pakliban. Nálunk a dolog mindig is arról szólt, hogy a kicsik jöttek, kerékpároztak és jól érezték magukat." 

geraint-thomas.pngFotó: twitter

A Maindy Flyers annak ellenére nem lett kiemelt tehetségkutató központ, hogy innen indult Luke Rowe és Owain Doull is. Az azért igaz, hogy míg 20 évvel ezelőtt lasszóval kellett fogdosni a kis srácokat, ma már elég hosszú várólista van azok számára, akik itt szeretnének edzeni. Ennyit számít a Tour-siker, vagy az, ha maga a nagy Sky versenyzői látogatják meg az edzőközpontot. 

A Flyers mellett a volt iskolájában is kifejezetten büszkék G-re. Azok a diákok, akik szeretik a sportot, biztos büszkén sétálnak a Whitchurch High School folyosóján. Ugyanis ebbe, a Cardiff északi részén található iskolába járt Garath Bale, a rugby válogatott kapitánya Sam Warburton, és persze Geraint Thomas.

"Egy feltűnően laza, igazán vicces, mégis hatalmas akaraterővel rendelkező srác volt már régen is” – mondja Mr. Williams, aki 1975 óta dolgozik a suliban. "Egyszerűen látszott rajta, hogy sportolónak született, szerintem nem lett volna rossz rugby játékos sem.”  

Hát igen, a rugby G-nél az Arsenal mellett a másik nagy szerelem. Még 2015-ben, az esküvője idején sem lehetett lemondani a walesi válogatott világbajnoki meccséről. A lagzi helyszínéül szolgáló szálloda recepcióján például folyamatosan ment a tv, hogy az ifjú férj le ne maradjon a legfontosabb pillanatokról. 

1_lcr_mwl_270718_geraintthomas03jpeg.jpgFotó: twitter

Ma már tudjuk, nagy szerencséje, hogy a városi uszoda pont egy veldorome mellett volt, és mint oly sok gyereket, Thomast is lenyűgözte a pályán tekerők sebessége. Ekkor kilenc éves volt, Howell az édesapja pedig azonnal elvitte egy pályás edzésre. 

"Jelentkezett hozzánk egy vékony lábú fiatal srác, aki szeretett volna pályázni” – meséli Debbie Wharton. "Szépen tette a dolgát, aztán 14 évesen megnyerte a nemzeti bajnokságot, a két évvel idősebbek között. Nagyjából akkor vettük észre, hogy ez a fiú tényleg nagyon komolyan gondolja a tekerést. Bár azért az elsőre is látszott, hogy van valami természetesség abban, ahogy a kerékpáron ül. Mintha oda született volna.”

Thomast már fiatalabb korában  is nagyon érdekelte a profi világ, a Tour de France közvetítéseket soha nem hagyta ki. Mindig rohant haza a suliból, hogy elcsípje a szakaszok végét. Jan Ullrichnak szurkolt, őszintén bízott benne, hogy legalább egyszer sikerül legyőznie Lance Armstrongot.

"Soha nem volt kiakadva, ha esetleg veszített” – mondja Wharton. „Mindig azt kérdezte, hogy nyerhetném meg a következő versenyt? Arról faggatott mindkét, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy legközelebb ő legyen a legjobb.” 

Thomas 14 éves volt, amikor egy bizonyos Luke Rowe-t beírattak abba a csapatba, ahol ő tekert. Kettőjük között négy év volt a korkülönbség, de hamar egy hullámhosszra kerültek. Sőt, Rowe apukája volt az, aki rábeszélte Thomas szüleit, hogy mindenben támogassák a fiúkat. Mondván, tényleg van érzéke ehhez a sporthoz.  

000_DV167885.jpgFotó: Europress/AFP 

Tizenhét éves korában már az egyik legismertebb utánpótlás versenyző volt az országban, egyetlen válogatottból sem lehetett kihagyni, de akkor még csak a pálya létezett számára. Meg (néha) a bulizás, hisz imádott partyzni, és később egy-két (vagy esetenként 7-8) pohár sörre sem mondott nemet. Még 2005-ben az egyik válogatott edzőtábor alkalmával, elment iszogatni a társaival, és nem sikerült időben visszaérnie a szállásra.

Ráadásul többet ittak, mint amennyi az akkori edzője, Ron Ellingworth szerint belefért volna, éppen ezért jött a büntetés. 

"Eltiltottam a Walesi Nagydíjon való indulástól, melyen ráadásul címvédő volt. Tudtam, hogy nagyon akarja azt a versenyt, azonban a történtek után nem engedhettem rajthoz állni. Természetesen marha dühös és csalódott volt."

A vad bulikról apukaként mára talán leszokott, de azt őt sem tagadta, hogy a Tour győzelmet alaposan megünnepelte

"Ha bulizik, akkor bulizik, abban is rendesen odateszi magát. Amikor viszont a kerékpáron ül, akkor csak az létezik számára. Egyébként viszont egy hihetetlenül vicces srác” – mesélte róla még 2018-ban Wout Poels, a korábbi csapattárs.

Thomas 2006-ban már a nagy válogatott tagja volt, két év múlva a pekingi olimpián pedig a csapat üldözéses számban nyert aranyat. Ed Clancy, Raul Manning és Bradley Wiggins társaságában.

THOMAS-Geraint001p1.jpgFotó: twitter

"Felkerült a nagyok közé, sztárokkal mehetett együtt, de nem próbálta másolni vagy utánozni őket. Úgy tekert, ahogy korábban is, nem próbált megváltozni. És ott volt benne a walesiekre jellemző harcos, soha fel nem adom mentalitás”  – mondta róla Rob Hayles, korábbi kiváló brit pályakerékpáros.

"Lehetsz te bármilyen erős, ha a fejed nincs rendben. G pedig ebben a tekintetben is világklasszis. Kevés versenyzőnek van nála nagyobb akaratereje” - mesélte róla még évekkel korábban Ellingworth.  

Thomas 2006-tól kezdte igazán komolyan venni az országutat, egy évvel később pedig szerződést kapott a Barloworld csapatától. Nagy szerencséje volt, hisz ez a félig brit, félig olasz sor 2007-ben szabadkártyával elindulhatott a Tour de France-on. 

Thomas bekerült a csapatba, és a mezőny legfiatalabb tagjaként teljesítette a versenyt. Utolsó előttiként zárt, de eljutott Párizsig.

A Sky-ban már úgy ismertük meg, mint jó időfutam menőt, aki az egynaposokon sem teljesen esélytelen. Mégis, sokáig az a 2015-ös Gent-Wevelgem maradt meg róla az emberek emlékezetében, amikor egy hatalmas széllökés egyszerűen befújta az árokba.

000_Hkg8203608.jpgFotó: Europress/AFP

2016-ban Párizs-Nizzát nyert, és elképesztő munkát végzett azért, hogy Froome Tourt nyerhessen. Egy évvel később pedig komoly tervekkel érkezett a Giróra, de egy tömegbukás keresztülhúzta a számításait.

A 2018-as év viszont örökké felejthetetlen lesz számára, köszönhetően a nemhogy rossz nap, hanem kis túlzással rossz kilométer nélkül lehozott Tournak. Pedig azóta megtudtuk, hogy a Sky-nál menet közben egyáltalán nem ő számított a kiemelt embernek. A csapat sokkal inkább a friss Giro-győztes Froome-ban bízott.

"Először az volt benne, hogy 'Úristen srácok, mivaaan?' Aztán fél óra múlva már ott tartottam, hogy próbáltam az ő szemszögükből nézni a dolgokat. Végül már nem volt rám semmilyen hatással a döntésük. Elfogadtam, továbbléptem és nem foglalkoztam vele. Ha ezt nem raktam volna helyre magamban, nem tudtam volna megnyerni az összetettet. De nem volt álmatlan éjszakám vagy ilyesmi. Kb. egy fél óráig bántott a dolog, aztán lezártam magamban. Utána már csak a versenyre összpontosítottam."

"Ahogy a könyvemben is írtam, mivel Froomey már négy Tourt nyert, nyilván benne bíztak és vele kalkuláltak, nem pedig velem, aki korábban még a Top 10-ben sem volt. Én persze belül tudtam, hogy képes lehetek a győzelemre. Lehet, hogy ők is, de érthető, hogy erről meg is akartak bizonyosodni."

th3.jpgFotó: Europress/AFP

G a megnyert Tour után tartott egy alapos ünneplést, de nem tolta túl a dolgot, és rendben felkészült a 2019-es idényre. Bár a következő Tour de France előtt nem sokkal egy svájci körös bukás is nehezítette a helyzetét, a második hely nagyon szép teljesítmény tőle.

"Épp ezért mondom azt, hogy annak fényében mennyi minden történt velem már a téltől kezdve, kifejezetten büszke vagyok a tavalyi második helyemre. Legalább olyan büszke, mint a 2018-as győzelmemre. Ne értsétek félre, örülök Bernalnak, és tényleg nagyon megérdemelte a sárga trikót, de alapjáratban minden versenyző nyerni akar. Így vagyok ezzel én is. Szóval hiába leszel bravúrosan második, akkor is van benned némi hiányérzet. De azért szó nincs arról, hogy álmatlan éjszakáim lettek volna."

Thomas az új versenynaptár és az extra időpontok ellenére sem változtat, ismét megcélozza a Tourt. Szerinte hiába lesz rajta kívül két erős ember az Ineos-ban, a kulcsszó az őszinteség lehet.

Geraint Thomas: "Nem csak az esküvőmön és a Touron sírtam, a Rettenthetetlen meg a Gladiátor végén is" | Eurosport

Az élet 2018-ban alaposan megváltozott Geraint Thomas számára. Júliusban megnyerte a Tour de France-t, mely győzelem magával vont egy csomó médiaszereplést, köztük jó néhány meghívást a legkülönbözőbb showműsorokba. Ráadásul az idén ő lett a BBC-nél az év sportembere is. Ezt a sikert kevesen látták előre.

"Szerintem ez a kérdés elég egyszerűen kezelhető akkor, ha a múlthoz hasonlóan őszintén leszünk a másikhoz. Ha működik egymás közt a kommunikáció, és elmondunk mindent, akkor nem lehet probléma. Ott van példának a tavalyi év,Bernallal teljesen jól működött a párbeszéd. Ő egy nagyon nyitott srác, tök jóban vagyunk, bár az kétségtelen, hogy nem tudok róla annyit, mint mondjuk a brit csapattársakról. Pedig kiválóan beszél angolul."

Egy biztos, Thomas nagyon eltökélt a céljait illetően.

"Beszélhetünk most akármiről, de ki tudja megmondani, hogy mi lesz például Froomey-val. Egy biztos, marha furcsa lesz őt hamarosan egy másik csapat mezében látni. Én azt tudom, hogy amióta megnyertem a Tourt, újra ás újra előjön bennem, hogy ezt a versenyt akarom. Nem mintha a Giro a könnyebbik út lenne...de a Tour de France a világ legfontosabb háromhetese, és mivel még érzem magamban az erőt, és még mindig imádok tekerni, nálam nem volt kérdés, hogy idén is ott fogok indulni."


Procycling, Cyclingnews, BBC










Hozzászólások