ES Bringa - Katasztrofális kezdés, Top Ganna és csók a célban: Geoghegan Hart naplója a Giro-győzelemről  
Katasztrofális kezdés, Top Ganna és csók a célban: Geoghegan Hart naplója a Giro-győzelemről
Fotó: Europress/AFP

Katasztrofális kezdés, Top Ganna és csók a célban: Geoghegan Hart naplója a Giro-győzelemről  

Szabó BenceSzabó Bence
2020/11/05 09:41
A történetet már jól ismerjük: az Ineos Thomas bukásával már a Giro elején elvesztette kapitányát, a csapat mégis hét szakaszgyőzelemmel és óriási meglepetésként az összetett első helyével zárta a versenyt. Most maga a főszereplő, Geoghegan Hart meséli el, hogyan élte meg belülről ezt a hihetetlen három hetet.    

Október 3., első szakasz: a palermói időfutam - Geoghegan Hart a 126. helyen zár, 2:04 hátránnyal

21 nap és 3500 kilométer versenyzés alatt rengeteg minden történhet. Miután 2019-ben bukás és kulcscsonttörés miatt adtam fel a versenyt, idén októberben egy a járvány miatt bizarr és nehéz szezon végén tértem vissza a Giróra.

Tavasszal hét hetet töltöttem karanténban, minden nap arról álmodva, hogy újra versenyezhetek. Aztán ahogy a szezon újraindult, a lehetőségek sorra csúsztak ki a kezeim közül, valahogy sohasem állt össze a dolog. 

Az első szakasz, a szicíliai időfutam papíron számomra egy tökéletesen stresszmentes nap kellett volna, hogy legyen, hiszen segítőként egyszerűen csak be kellett fejeznem az etapot. A szél azonban rányomta a bélyegét a szakaszra. Reggel a pályabejáráson olyan erővel fújt, hogy a kordonok repültek, többen pedig már ennél a bemelegítésnél elestek.

tao-idofutam.jpgFotó: Europress/AFP

Két perc hátránnyal fejeztem be a szakaszt hihetetlen csapattársam, Ganna mögött (akit mi is „Top Gannának” hívunk), de nem bánkódtam, hiszen sokan elestek a szél és a trükkös kanyarok miatt, de tőlünk mindenki megúszta, szakaszt nyertünk és Thomas is időt adott a riválisainak. Este koccintottunk is egy pohár pezsgővel a további sikerekre.

Október 5., harmadik szakasz: az Etna - Thomas bukik, Geoghegan Hart feljön a 24. helyre, hátránya 3:12

A nap elképzelhetetlen módon kezdődött, hiszen Thomas kerekét alig 300 méterrel a neutrális zóna kezdete után telibe találta egy kulacs. Pont előttem esett el, elég keményen, majd egy örökkévalóságnak tűnő ideig feküdt mozdulatlanul. Mi csak álltunk és vártunk, remélve hogy minden rendben. Persze amilyen makacs, felállt és tekert tovább, így egy darabig még minden a terv szerint ment. 30 kilométerrel a vége előtt azonban beszólt a rádióba és elmagyarázta, hogy nem bírja tovább a fájdalmat, nem bír fél lábbal tekerni.

A csapat hamar döntött, hogy én maradjak elöl. Ez volt a legrosszabb napom a Girón, ahogy a jó érzéseim lassan borzasztóba fordultak át az utolsó két kilométeren. Utólag már látom, hogy az események káoszában elfelejtettem eleget enni, így egyszerűen kifogytam az energiából.

tao-thomas.jpgFotó: Europress/AFP

A morál rémes volt aznap a csapatbuszon. Tudtuk, hogy Thomas versenyének lehet, hogy vége, a cél amiért edzettünk pedig az előtt szertefoszlik, mielőtt a harc igazán elkezdődött volna.

Október 7., ötödik szakasz: Ganna második szakaszgyőzelme - Geoghegan Hart feljön a 19. helyre

„Top Ganna” megint megcsinálta, én pedig hitetlenkedve haladtam át a célvonalon. Szakadt az eső, mégis teljesen átmelegedve éreztem magam. A fülhallgatón keresztül hallgattam, ahogy megszerzi ezt a hihetetlen győzelmet, egy egész napos szökés végén. Aznap 7500 kalóriát égetett el, magasról tett az esélyekre és agresszívan versenyzett. Szinte kényszerített minket arra, hogy újra higgyünk ebben a Giróban. Este a busz újra tele volt izgalommal, sőt, inkább csodálattal.

Október 18., tizenötödik szakasz: a Piancavallo - Geoghegan Hart szakaszt nyer és feljön a 4. helyre, 2:57 hátránnyal

A következő kilenc napot a mezőnyben maradva töltöttem, mialatt a csapattársaim minden szakaszon bekerültek a szökésbe. Narvaez győzelme és Ganna újabb sikere után aztán hirtelen négy győzelemmel álltunk, mialatt én is megközelítettem a Top10-et.

Az aznapi szakasz kemény volt, folyamatos föl-le, technikás lejtmenetekkel és meredek emelkedőkkel. Az utolsó mászás nagy tempóban zajlott, a Sunweb komoly menése 7-8 esélyes kivételével hamar kiszórt mindenkit. Hattal a vége előtt aztán egyedül maradtam a két versenyzőjükkel és ez így is maradt a végéig. Ezeken a kilométereken Nico Portal járt a fejemben. Egész évben arról álmodtam, hogy nyerhetek egy szakaszt az emlékére, most itt volt a lehetőség, ez pedig felpörgetett.

Sokan kérdezték, mit mondtam Keldermannak 400-zal a vége előtt, amikor beszéltünk. Egyszerűen arról volt szó, hogy ő akarta a rózsaszínt, az ő dolguk volt vezetni, hogy minél jobban leszakítsuk Almeidát.

tao-piancavallo.jpgFotó: Europress/AFP

A győzelem pillanata aztán hihetetlen volt. Örömömben kiabálva ünnepeltem a stábbal a célban. Hihetetlenül nagy lépésnek éreztem a karrieremben, hogy szakaszt nyertem egy háromhetesen, egy ilyen komoly emelkedő tetején.

Aznap este megpróbáltam minden családtól és barátoktól kapott üzenetre válaszolni, de 10:30 körül feladtam a harcot. Jött a pihenőnap, ami esélyt adott arra, hogy feldolgozzam a győzelmemet és persze végére érjek az értesítéseimnek! :)

Október 22., tizennyolcadik szakasz: a Stelvio - Geoghegan Hart második a szakaszon és feljön 3. helyre összetettben, 15 mp hátránnyal

A nap, amikor a csapatom felrobbantotta a versenyt. Rohan Dennis és én együtt másztuk meg a hírhedt Stelviót, közel 2800 méter magasságba jutva, hogy aztán átbukva a csúcson, nyaktörő sebességgel száguldjunk le a másik oldalon a hóval szegélyezett utakon. Hihetetlen út, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, függetlenül a nehézségétől.

Három perc hátrányból egy szoros versenyt csináltunk aznap. Olyan pozícióban voltunk, amiről nem is álmodtunk a nap elején. Harcban voltam a legendás rózsaszín trikóért.          

Október 24., huszadik szakasz: Sestriere - Geoghegan Hart újabb szakaszt nyer, Hindely-vel azonos idővel áll az élen az utolsó időfutam előtt

Reggel úgy döntöttünk, senkit nem küldünk el a szökésbe és mindent az utolsó emelkedőkre teszünk fel. Ahogy a nap folyamán a csodás őszi tájon át követtem a srácokat, az járt a fejemben, hogy öten a világ legjobb versenyzői közül tekernek előttem, készen állva, hogy teljesen kihajtsák magukat értem. Láttam rajtuk, hogy mennyire hisznek bennem és nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

Hihetetlen kiváltság volt abban a helyzetben tekerni, szinte külső szemlélőként nézve, ahogy a verseny kibontakozik előttem. A végén aztán minden a lábakon múlott, de ahogy sprinteltem a szakaszgyőzelemért és a döntő fontosságú bónuszmásodpercekért, arra is gondoltam, hogy mindezt azért teszem, hogy megháláljam a többiek munkáját.

Október 24., huszonegyedik szakasz: a milánói időfutam - Geoghegan Hart 39 mp előnnyel megnyeri a Girót

Az egész időfutam alatt tudtam, hogy a célban láthatom a barátnőmet. Nem mintha valaha lett volna nagyobb motivációm egy versenyhez mint aznap, de tényleg a vonalig hajtott, hogy egy hónapja nem láttam őt. Ahogy megérkeztem, ő ott volt, az első ember, akit megláttam, rögtön meg is csókoltam. Aztán leültem és vártam a megerősítésre, hogy tényleg nyertem.

tao-hannah-barnes.jpgFotó: Europress/AFP

Salva (Salvatore Puccio), a csapattársam párszor megkérdezett a verseny óta, hogy realizáltam-e, mit értem el. A Giro különleges az olaszok számára. Ő nálam sokkal jobban érzi ennek a versenynek a jelentőségét, hogy milyen hatással van a kerékpár az emberekre Olaszországban. A TT reggelén kikapcsoltam a telefonom, zenét dugtam a fülembe és próbáltam megfeledkezni az összképről. Most viszont, 10 hónap után először otthon ülve Angliában, kezdem átlátni az egészet.

A sport életeket változtathat meg, inspirálhat időst és fiatalt egyaránt. Minden alkalommal megtiszteltetésként ér, ha valaki elmondja, mennyire élvezte a versenyt, milyen izgalmas volt nézni. Csak megköszönni tudom mindenkinek és arra kérni őket, hogy üljenek ők is bringára, vagy mozogjanak máshogy, de használják fel jó módon ezt az energiát.


via Telegraph

Hozzászólások