ES Bringa - Avokádóbiznisz, a Safari Simbas, és a kezdetek - így indult el Chris Froome a profivá válás útján
Avokádóbiznisz, a Safari Simbas, az első igazi edző, és a kezdetek - így indult el Froome, a profi válás útján
Fotó: Europress/AFP

Avokádóbiznisz, a Safari Simbas, és a kezdetek - így indult el Chris Froome a profivá válás útján

Lehet, hogy Froome az alapokat a Barlowordnél szerezte meg, majd a Sky-ban érett igazán komoly versenyzővé, és lett valódi szupersztár, de az első igazi csapata mégiscsak - az itthon valószínűleg nem sokak által ismert - Safari Simbas volt.


A Nairobihoz közeli székhelyű, jótékonysági céllal létrejött Safari Simbas fő feladata fölkarolni a nehéz sorsú gyerekeket, és megismertetni velük a kerékpársportot. Egyfajta misszió az övék, megpróbálják segíteni a legtehetségesebb versenyzőket, és elindítják őket a profivá válás útján. A csapatot a korábbi kenyai bajnok, David Kinjah vezeti.

Tizenkét éves korától kezdve Froome is ennél az egyesületnél versenyzett, későbbi mentorával, Kinjah-val egy helyi jótékonysági versenyen találkozott először. A mester kezdetben nem fűzött túl sok reményt Chrishez. 

"Figyeltük ezeket a fehér srácokat, de sosem vettük igazán komolyan őket" - meséli Kinjah." Róluk ugyanis általánosságban el lehetett mondani, hogy egyáltalán nem bántak jól a kerékpárral. Úgy tekintettünk rájuk, mint az ide betelepülő gazdag családok elkényeztetett gyerekeire."

"Ez nem a nyavalygós srácok sportja, kerékpározni az igazán bevállalósak jönnek. Ez nem foci, ahol elég egy labda, és cipő nélkül is nyomhatod. Mi kenyaiak kemények vagyunk, ez pedig az életstílusunkból fakad. Ha van fedél a fejed felett, vagy van egy bicód, amit tekerhetsz, már elégedett lehetsz. Itt nincs hamburger, chips, meg sült krumpli."

Noha Froome egészen jó környéken lakott, tényleg nem tartozott a gazdag gyerekek közé. Jane az édesanyja nevelte egyedül, viszonylag szerény körülmények között. Kinjah nem igazán hitt benne, hogy föl tudja majd venni a versenyt a csapat tapasztaltabb fiataljaival.

5798f1834321f1480f8bb3f5.jpg Fotó: twitter

"Tizenegy évesen találkoztam vele először, az anyukája épp túl volt a váláson. Egy olyan embert keresett, aki képes vigyázni a fiára. A tesói már az Egyesült Királyságban jártak egyetemre, ő pedig egyedül maradt Kenyában. Érthető, hogy az édesanyja próbált nagyon odafigyelni rá."

Pár év múlva, mikor Froome középiskolás lett, a Dél-Afrikában élő édesapja magához akarta venni, hogy egy ottani bentlakásos suliban fejezze be a tanulmányait.

"Az apja azt mondta, hogy nem küld többé pénzt azért, hogy a fiú Kenyában maradjon. Chris viszont nem akart menni, ezért arra kért engem, beszéljek az anyjával, és mondjam meg neki, hogy ő mindenáron maradni akar és velünk kerékpározni." 

Kinjah ebbe nem ment bele. Azt mondta Froome-nak, fogadja el az apja ajánlatát, hisz Dél-Afrikában jobb körülmények között tudná folytatni a versenyzést. Így is lett, Chris elköltözött, de telefonon továbbra is konzultált mesterével, aki még ekkor sem volt meggyőződve arról, hogy a fiú a megfelelő hozzáállással áll a kerékpárhoz.

"Aggódtam, mert túlságosan tudományos oldalról közelített a sport felé. Mondtam neki, hogy egy igazi kerékpárosnak arra is képesnek kell lennie, hogy időnként maga mögött hagyja ezeket a dolgokat. És csak szenvedélyből tekerjen. Féltem, hogy Chris olyan dél-afrikai srác lesz, aki csilivili kerékpárokat kap maga alá, de nem lesz belőle jó versenyző. És, hogy eszi az energiaszeleteket meg azt a sok baromságot. Aki egy rossz kerékpáron is tud villogni, és úgy is odaver a többieknek, na, annak való ez a sportág."


Minden aggodalma ellenére, Kinjah azt látta, hogy Froome-ban egyre erősebb a versenyszellem, és érződött rajta, hogy folyamatosan fejlődni akar. 


"Azt mondtam neki, 'mivel vékony a lábad, és nem vagy nagyon erős, használj kis áttételt, és pörgess.' Háromhetes edzésterveket adtam neki, és egyre csak arra biztattam, hogy pörgessen. Az én stílusom is ez volt. Lehet, hogy technikailag nem volt minden jó, amit csináltam, de működött." 

Chris közben egy kerékpárboltban kezdett dolgozni részmunkaidőben. A szünidőre hazament Kenyába, és magával vitt egy csomó olyan dolgot a boltból, melyek ott már fölöslegessé váltak. Nyergeket, pedálokat, vázakat.

"Nagyon jól bánt a pénzzel. A keveset is jól be tudta osztani. Itthon, Kenyában is eljárt avokádót szedni, amiket aztán eladott a szomszédoknak. Hazajött 20 kiló avokádóval, eladta, a pénzt meg félrerakta." 

Froome szépen fejlődött Dél-Afrikában, és be is került a kenyai válogatottba. Részt vett a 2006-os nemzetközösségi játékokon, Ausztráliában. Itt figyelt fel rá Dave Brailsford, a többi pedig már történelem. 

unnamed.jpg Fotó: twitter

"Amikor elkezdte megnyerni a legnagyobb versenyeket, eszembe jutott, hogy hányszor láttam iszonyatosan fáradtnak őt a kerékpáron, de sosem volt hajlandó föladni. Ahogy most, akkor sem lehetett őt megállítani. Volt, hogy az édesanyja 10 km-re előrement, leállt az út szélén, remélve, hogy Chris majd beszáll az autóba. De ő mindig továbbment. Az anyukája pedig jött hozzám, hogy próbáljam én őt megállítani, hisz még annyira fiatal, és talán megsérülhet." 

"Mostanság nem nagyon beszélünk. Óriási sztár lett, igazi európai, és úgy védik őt, mint egy Istent. Sokszor nem is engedik őt Kenyába, mondván, hogy túl kockázatos. Én ezt meg is értem, nincs bennem keserűség. De azt azért remélem, hogy néha azért eszébe jutnak a Simbák."

 

Cyclingweekly, Cyclist
Hozzászólások