ES Bringa - Freiretől Pedersenig: Világbajnoki meglepetések az elmúlt 25 évből
Freiretől Pedersenig: Világbajnoki meglepetések az elmúlt 25 évből
Fotó: Europress/AFP

Freiretől Pedersenig: Világbajnoki meglepetések az elmúlt 25 évből

HosszabbitásHosszabbitás
2019/10/07 09:21
Mads Pedersren múlt hétvégén óriási meglepetésre szerezte meg a világbajnoki címet. Bár az utóbbi években többnyire a legnagyobb esélyesek közül kerültek ki a végső győztesek, korábban egyáltalán nem voltak ritkák a hasonlóan váratlan eredmények. A dán versenyző sikere kapcsán most felidézzük az elmúlt 25 év legmeglepőbb szivárvány-trikósait.  


1998: Oscar Camenzind (Svájc)

Sorrendben az első ilyen meglepetéshez egészen pontosan 21 évet kell visszaugranunk. 1998-ban jártunk, abban az évben, mely leginkább a rossz emlékű Festina botrányról maradt emlékezetes, ami súlyos károkat okozott sport hitelességében. Ilyen körülmények között a kerékpárnak komoly szüksége volt egy tündérmesére, ezt pedig úgy tűnt (a sors iróniája), a rákot sikerrel legyőző Lance Armstrong visszatérése adhatja meg. Az amerikai nagyszerű formában érkezett egy Vuelta 4. helyet követően, és sokan úgy gondolták 1993-at követően megszerezheti második vb-címét. 

Az idei világbajnoksághoz hasonló esős, saras körülmények azonban egy egészen más forgatókönyvet hoztak a hollandiai Valkenburgban. Armstrong ugyan sikerrel bekerült a döntő 6 fős elmenésbe, ott azonban a kemény időjárás miatt rövidesen elfogyott az ereje, így leszakadt és elszálltak a győzelmi esélyei. Az amerikai nélkül is olyan nagy nevek maradtak elől, mint az olasz Michele Bartoli vagy a belga Peter van Petegem, így komoly meglepetés volt, hogy közülük Oscar Camenzind lépett el szólóban. A svájci ugyan nem számított rossz versenyzőnek  (Giro 4. volt abban az évben), azonban így is mindenkit meglepett, hogy jóval esélyesebb társai végül nem érték utol, 23 másodperc előnnyel hazaérve lett világbajnok.

Camenzind karrierjében komoly áttörést hozott a siker, mindössze 6 nappal később a Lombardiát is behúzta, a következő években pedig Svájci Kört és Liége-Bastogne-Liéget nyert. 2004-ben azonban EPO használatával bukott, aminek hatására visszavonult. Beismerte tettét, beszállítóját azonban bíróság előtt sem volt hajlandó megnevezni, mondván az veszélyeztetné a biztonságát. 

1999: Oscar Freire (Spanyolország)

Egy évvel Camenzind győzelmét követően Verona volt egy újabb meglepetéssel végződő világbajnokság helyszíne. Hasonlóan az előző évhez, ismét egy mesébe illő győzelemre számított a sajtó, egy nagy visszatérő helyett azonban ezúttal egy rendkívül tehetséges, ugyanakkor problémás személyiségű versenyző, Frank Vandenbroucke sikerét várták. A belga remek évet tudott maga mögött, két szakaszt és ponttrikót szerzett a Vueltán, nagy esélyeként érkezve Olaszországba. 

A verseny azonban ismét nem a vártnak megfelelően alakult. Vandenbroucke bukott, az esésben pedig mindkét csuklója megsérült. Ugyan visszaült a kerékpárra, és a hajrához közeledve az élcsoportban tekert, a szokott robbanékonysága hiányzott. Többek közt ezt használta ki az ekkor még nem különösebben ismert Oscar Freire, aki  500 méterrel a vége előtt egy briliáns manőverrel lepte meg társait. Amikor a csoport ráfordulva a célegyenesre áttért az út jobb oldalára, a 23 éves spanyol a balon maradva robbantott, ami mindenkit váratlanul ért. Az üldözők egy pillanatig hezitáltak, ez pedig épp elég volt, Freire 4 másodperc előnnyel érkezett célba és szerezte meg a világbajnoki címet.

Bár ekkor sikere még meglepetésnek számított, a listánkon szereplő győztesek közül messze Freire futotta be a legnagyobb karriert. A következő években további két alkalommal szerezte meg a szivárványszínű trikót, Milano-Sanremot és Tour zöld trikót is nyert. Pályája azóta is példa minden ismeretlenségből berobbanó vb-győztes előtt.  

2000: Romans Vainsteins (Lettország)

A meglepetés eredmények sora rögtön a következő évben folytatódott. A helyszín ezúttal a franciaországi Plouay volt, a nagy esélyesnek pedig a címvédő Freire mellett Bartoli és a belga Andre Tchmil számított. Az olaszok és a belgák azonban a verseny folyamán sikerrel semlegesítették egymás támadásait, így mezőnyhajrá dönthette el a győztes kilétét. 

Freirét a döntő pillanatban kicsit bezárták a sprintben, és ugyan alig pár másodperccel később elindíthatta a hajráját, ez a kis késlekedés elég volt ahhoz, hogy helyzetbe hozzon egy kevésbé esélyes versenyzőt. A lett Roman Vainsteins ugyan nem volt rossz sprinter, az előző évi Girón szakaszt is nyert, győzelmére senki nem számított. A lett viszont jól használta ki a lehetőséget, és a lengyel Spruch előtt megnyerve a hajrát világbajnok lett.

A trikó azonban nem repítette új magasságokba a karrierjét, a következő évben ugyan a Roubaix-n és a Sanremon is 3. lett, győzelmet csak a Tirreno egy szakaszán szerzett. További három évig versenyzett, hasonló sikernek azonban már a közelébe sem került. 

2003: Igor Astarloa (Spanyolország)

A Pedersen sikerét megelőző utolsó komolyabb meglepetésig 16 évet kell visszaugranunk az időben. A 2003-as kanadai vb nagy esélyesének az olasz Paolo Bettini számított, de ismét a favoritok között volt Freire és Van Pettegem is. A pálya túl nehéz volt az előző évi győztes Mario Cipollininek, azonban tökéletesen feküdt a rövid emelkedőket jól bíró Bettininek, aki Sanremo győztesként érkezett a világbajnokságra.

Az olasz esélyeshez méltóan versenyzett, tagja volt annak a 6 fős elmenésnek, amely a hajrában ellépett a mezőnytől. A csoportban volt még Van Petegem, Camenzind, a jó nevű dán Bo Hamburger és a spanyol Igor Astarloa is. Bár a hazai versenyző volt a Fleche Wallone győztese abban az évben, mégis komoly meglepetés volt, hogy 3 kilométerrel a vége előtt egy emelkedőn otthagyta társait és szólóban érkezett célba, megszerezve a győzelmet. A spanyolok ráadásul kettős győzelemnek örülhettek, hiszen a második helyen végül a fiatal tehetség Alejandro Valverde jött meg, Van Petegem és Bettini előtt. 

Bár pár kisebb győzelmet a következő években is szerzett, az igazán nagy sikerek azonban elkerülték Astarloa karrierjét. Nem úgy a doppinggyanús esetek, melyek közül egy 2009-es incidens az UCI akkor frissen bevezetett biológiai útlevél rendszerével véget is vetett pályafutásának. Bár hivatalosan ez azóta sem derült ki, a sajtó pletykái szerint a gyanús adatok között szerepelt a világbajnoki győzelme napján adott vérmintája is...

A következő bő 15 évben a világbajnokságok nem hoztak ilyen komoly meglepetést, olyan előzetesen is favoritnak tartott versenyzők szerezték meg a győzelmet, mint Bettini, Tom Boonen, Philippe Gilbert vagy épp Peter Sagan. A kiszámíthatatlan körülményeknek köszönhetően azonban idén yorkshire-ben ismét egy sötét ló örülhetett Pedersen személyében. A kérdés már csak az, a dán versenyzőre Freiréhez hasonlóan sikeres karrier vár, vagy úgy jár mint Vainsteins és nem lesz képes felnőni a váratlan győzelméhez?  

Szöveg: Szabó Bence

Forrás: velonews.com

Hozzászólások