ES Bringa - Elszántság és tudatosság: egy fiatal amerikai kerékpáros útja az európai álomszerződésig
Elszántság és tudatosság: egy fiatal amerikai kerékpáros útja az európai álomszerződésig
Fotó: Europress/AFP

Elszántság és tudatosság: egy fiatal amerikai kerékpáros útja az európai álomszerződésig

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/11/07 10:56
A fiatal amerikai tehetség, Matteo Jorgenson nem bízta a véletlenre a pályafutását. Emailek tucatjait küldte el a különböző  európai csapatoknak, komoly kapcsolati rendszert épített föl, és még franciául is megtanult. Példája utat nyithat sok fiatal honfitársa számára.

"A nevem Matteo Jorgenson, 18 éves amerikai kerékpáros vagyok, utolsó éves az USA junior nemzeti programjában" - kezdte mindig a sztenderd levelet. "Jelenleg Európában készülök a világbajnokságra és nagyon szívesen tekernék önöknél 2018-ban. Igazán komoly versenyző csak Európában válhat valakiből, ezért is szeretnék csatlakozni az önök programjához."

Jorgenson a fönti levelet küldözgette a legkülönbözőbb csapatoknak 2017 utolsó hónapjaiban azért, hogy gyakornoki helyet találjon magának. Az emailt mindig igyekezett az aktuális csapat igényeire szabni és társai segítségével le is fordította őket franciára, olaszra vagy épp spanyolra. 

"Minden nap megírtam három emailt az edzéseim után, ugyanis mindenképpen szerettem volna eladni magam Európában. Mit vár el az adott csapat a versenyzőitől, milyen a versenynaptáruk, milyen versenyzőt keresnek? Órákat töltöttem minden egyes levéllel."

Jorgenson, aki nevetve idézi föl a két évvel ezelőtti történéseket, nemrégiben aláírt egy World Tour-csapathoz 2020-ra. A még mindig csak 20 éves amerikai jövőre a Movistar versenyzője lesz. 

Az idáig vezető utat rendkívüli elszántsággal és ösztönös profizmussal építette föl. Tudatosan építette kapcsolatrendszerét csapatigazgatókkal, akik nem sokat tudhattak az ő képességeiről. Komoly energiát fektetett az idegennyelv tanulásba is azért, hogy sikeresen be tudjon illeszkedni az európai országok közösségeibe.

"Iszonyúan fontos volt a kapcsolatépítés. Nem tudhattam, melyik vezet majd el engem egy európai csapathoz. Borzasztóan fontos volt, hogy megismerjék a nevem, hogy tudjanak rólam. Ez később nagyon sokat segített nekem."

mat.jpeg Fotó: velonews

Jorgenson már 15 évesen tudta, ahhoz, hogy esélye legyen komoly kerékpárossá válni, Európába kell jönnie. Bár az amerikai versenyeken meg tudta szerezni a kellő erőnlétet, versenyzői intelligenciára, türelemre és mindenek előtt tapasztalatra csak Belgiumban és Franciaországban tudott szert tenni.

"Úgy éreztem, hogy ami Európában van, az egy teljesen más sport. Egy verseny alatt annyit fejlődtem, amennyit Amerikában nagyjából tíz verseny alatt tudtam volna."

Mivel az európai szerződés nem jött azonnal, Jorgenson kisebb gondba került, végül azonban sikerült egy kompromisszumos megoldást találnia. Aláírt a Jelly Belly-Maxxis nevű amerikai csapathoz, amely belement abba, hogy a szezon első felében Európában versenyezzen az U23-as amerikai válogatottal. Jorgenson ezt az időszakot a versenyzésen kívül természetesen kapcsolatépítésre is felhasználta. 

A Rhône-Alpes Isère Touron az összetett kilencedik helyét szerezte meg; itt együtt versenyzett a Chambéry CF fiataljaival, az AG2R fiókcsapatával. Jorgenson a verseny után azonnal dobott is egy mailt a csapatvezetésnek, hogy bemutassa magát.

"Gyorsan jött is a válasz, melyben teljesítmény adatokat, és további információkat kértek rólam."

Ez egyértelműen egy lehetőség volt. Két héttel később a következő versenyen Jorgenson lenyomozta a csapat edzőjét, és beszélgetést kezdeményezett vele. Ez újabb levélváltáshoz vezetett, és a dolog vége az lett, hogy a csapatfőnök szerződést ajánlott neki a következő szezonra. Ehhez azonban Chambéry-be kellett költöznie.

"Ekkor még egyáltalán nem tudtam franciául. Eldöntöttem, hogy nekiállok. Úgy éreztem az ősz elég lesz ahhoz, hogy elérjek egy olyan szintet, amivel már boldogulni tudok Franciaországban."

mat3.jpg Fotó: Twitter

Jorgenson időzítése tökéletes volt. Az U23-as amerikai csapatnál ugyanis költségcsökkentést hajtottak végre, melynek eredményeként a következő szezontól megszüntették az európai edzőtáborokat, így az európai megjelenései a minimálisra csökkentek volna. 

"Óriási mázlim volt. Tudtam, hogy így lesz 70 versenynapom, egyébként meg a legjobb esetben is max 25 lett volna. Ha egyáltalán. 2019 egy elveszett év lett volna."

A holtszezont otthon, Idahóban töltötte, és egyfolytában franciául tanult. Motivációként használta a sok brit és ausztrál versenyzőt, akik nem tanulták meg a nyelvet és végül kiégtek.

"Minden hétvégén hét órát tekerünk majd Franciaországban, és ha közben nem tudok kivel beszélgetni, akkor lehet, hogy egyre jobban félreértenek, és talán ki is közösítenek. Tudtam, hogy nincs más út, mint az, hogy megtanulom a nyelvet."

Februárban érkezett meg új otthonába. A franciája ekkor már elég jó volt ahhoz, hogy a csapatvezetéssel és a társakkal kommunikáljon. Meglepetésére ő volt a csapat egyik legerősebb versenyzője. Sorra hozta a jobbnál jobb eredményeket. 

"A Pireneusokban verseny közben tudtam stratégiáról beszélgetni. Franciául. Még interjúkat is adtam. Hihetetlen volt, éreztem, hogy kezdenek összeállni a dolgok."

mat4.jpg Fotó: Twitter

Megnőtt az önbizalma, és lázasan készült a Tour de l’Avenirre, ahol saját magának is bizonyítani akart. Agresszíven versenyzett, melynek köszönhetően háromszor is a top 5-ben végzett. Kiegyensúlyozott volt, így övé lett a zöld trikó, és a csapatok érthető módon felfigyeltek rá. A Movistarral már a verseny előtt elkezdett tárgyalni. Az eredményei önmagukért beszéltek, ő azonban más valamiben is kitűnt a többiek közül.

"Azt mondták, olyan valakit keresnek, aki kényelmesen mozog már Európában és beszéli a nyelvet. Én meg mondtam, hogy Franciaországban élek, és folyékonyan beszélek franciául."

Jorgenson útja a WT-szerződésig példaként szolgálhat a fiatal amerikai versenyzők számára.

"Ha csak egy kicsit ki tudtam nyitni az ajtót a többiek számára, akkor már boldog vagyok. Még akkor is, ha közben néha őrültségnek tűnt, amit csinálok."


velonews

Hozzászólások