ES Bringa - "A buszban üvöltő holland technót nehéz megszokni" - élet újoncként egy háromhetesen
"A buszban üvöltő holland technót nehéz megszokni" - élet újoncként egy háromhetesen
Fotó: Twitter

"A buszban üvöltő holland technót nehéz megszokni" - élet újoncként egy háromhetesen

Szabó BenceSzabó Bence
2021/01/10 11:05
2020-ban a zsúfolt naptárnak hála számtalan versenyző bemutatkozhatott a nagy körökön. Most a brit újoncok mesélik el, mekkora megterhelés egy háromhetes, és hogy a rémes időjárástól kezdve a csapattársak zenei ízléséig mi minden nehezítette a dolgukat. 

2020 sok szempontból rendhagyó volt a kerékpársport világában. A szezon utolsó 3 hónapjára összezsúfolt versenynaptár számos kihívás elé állította a csapatokat, sok versenyző formájának pedig jócskán keresztbe tett. Pozitív oldalról nézve viszont az olyan szokatlan események, mint a Giro és a Vuelta egybecsúszása, sok versenyzőnek adtak komoly lehetőséget. 

Nem véletlen, hogy az október végén rajtoló Spanyol körön például több, mint 40 GT újonc mutatkozott be, köztük számtalan első évét töltő profi. Rekordszámú volt a debütáló britek száma is idén, a Girón ketten , a Vueltán pedig 4-en is megkapták az esélyt. A Cyclingweekly a holtszezonban őket kérdezte meg élményeikről. 

Bemutatkozni a kerékpársport legmagasabb szintjének számító háromheteseken elsőre ijesztőnek tűnhet, a Lottóval idén debütáló Matthew Holmes szerint azonban sokkal inkább mentális gátról van szó. Úgy látja, valójában a különbségek nem olyan nagyok, újoncként pedig a (szökésből szerzett) szakaszgyőzelmet sem érezte elérhetetlennek, a nyolcadik etapon például harmadik lett honfitársa, Alex Dowsett mögött. 

"Egyszerűbb a helyzet, mert ha a szökés elmegy, legfeljebb 5 ember akar onnan tényleg nyerni. Viszont azon a napon, amikor harmadik lettem, nem volt meg a kellő önbizalmam, mert azt hittem, szuperemberekkel versenyzek. Ez azonban nem így van, mindenki ugyanúgy szenved, nincs ok félni."

gt-ujoncok-holmes.jpgFotó: Europress/AFP

Hasonló élményeket osztott meg a Bahrein neopro versenyzője, az alig 21 éves Fred Wright is, aki szerint az alkalmazkodás a háromhetes terheléshez meglepően könnyen ment:

"Kicsit meg voltam rettenve előtte, de nem volt olyan nehéz, mint számítottam rá. Jobban alkalmazkodtam, mint vártam, a lábaim öt nap után ugyanolyanok voltak. Őrület, milyen jól alkalmazkodik a testünk."

Persze az élet azért nem fenékig tejfel egy nagy körön, a szakaszokon számtalan körülmény nehezíti a versenyzők dolgát. Ilyen például az időjárás, ami a Vuelta 6. szakaszán, a Formigal megmászása során emlékezetesen rosszul alakult. Az Ag2r színeiben bemutatkozó Harry Tanfield jól emlékszik az etap hányattatásaira:

"Az utolsó egy órában esett és 3 fok volt. Olyan hideg, hogy a karomat se éreztem. Elképesztően hálás voltam, amikor vége lett."

Erről a szakaszról a bahreines Stevie Williamsnek is élénk emlékei vannak:

"Forró teát öntöttem az ujjaim közé, hogy felmelegítsem őket. Ennyire rossz volt."

Az ilyen megpróbáltatásokat a Sunwebben debütáló Mark Donovan ötletesen csak egy "másfajta szórakozásnak" titulálja:

"Az egyik fajta szórakozás, ami sokszor megtörtént, amit közben is élvezel. Van viszont egy másik fajta is, ami valójában borzalmas és kemény, csak később a megszépülő emléket éled meg szórakozásként."

A versenyzés mellett persze a GT-k a folyamatos utazásról is szólnak, a mezőny számos régiót meglátogat a három hét folyamán. A versenyzők ugyan nem turisták, de benyomásokat azért szereznek az őket körülvevő vidékről, jókat és rosszakat egyaránt. A lottós Jon Dibben elmeséléséből például Szicília nem tűnik sokkal jobb helynek, mint azt Jakob Fuglsang hírhedtté vált versenynaplójából megtudhattuk:

"A szüleim azt mondták, hogy a szicíliai rajt jól nézett ki a tévében és gyönyörű hely, de nem érzed úgy, hogy Olaszországban vagy. Sokkal távolabb érzed magad, mivel jóval szegényebb, mint az ország többi része és minden tele van szeméttel."

Williamsnek viszont sokkal pozitívabb élményei vannak a Vuelta által bejárt Baszkföldről és Asztúriáról: 

"Baszkföld a kedvenc részem az egész országban. Persze inkább nyáron, mint 10 fokban és őszi esőben! Asztúria is lenyűgöző terület, néhány nap ki tudtam élvezni. Az Anglirun, ami mellesleg egy rémes emelkedő, mire felértem a nap már alacsonyan állt és láthattam egy festői naplementét. Már majdnem megérte miatta megmászni a hegyet."

A háromheteseknek állandó eleme a csapatbuszban eltöltött idő is, a szakaszok előtti készülődés pedig sokkal kellemesebb lehet, ha te kedvenc zenéd szól alatta. Hiába voltak azonban a csapatvezető Rod Ellingworth-szel együtt négyen is a britek a Bahreinnél, a DJ szerepet a csapatkapitány Wout Poels töltötte be. Az ő zenéjében pedig sok köszönet nem volt Williams és Wright szerint:

"Wout játszotta a rohadt holland zenéjét, ami borzalmas volt! Persze felpörget, de nem vagyok a holland techno nagy híve. Minden nap ezt nyomatta. Azt hittem meg lehet szokni, de sokkal jobb volt, ha a mi zenénk mehetett."

gt-ujoncok-bahrein-csapatbusz.jpgFotó: Twitter

Az etapok után legtöbbször újabb buszozás vár a csapatokra, ilyenkor viszont a hangulat már egész más. A versenyzők többsége ilyenkor magában zenét hallgat vagy sorozatot néz. Utóbbira viszont semmi bonyolult darab nem ajánlott Wright szerint:

"Mindig megpróbáltam nézni valamit Netflixről, de pár perc után folyton rájöttem, hogy egy bonyolult sorozat ilyenkor sok nekem, mert az agyam nem bír koncentrálni. Úgyhogy maradtak a vígjátékok."

A sok utazással a szállodák állandó cserélése is együtt jár. A versenyzők dolgát jelentősen megkönnyíti egy hosszú nap végén, ha mindig ugyanazon a matracon tudnak aludni, ehhez pedig a Lottónál két lelkes önkéntes segítségét vették igénybe a logisztikához:

"A csapat kitett egy hirdetést Facebookra, hogy valaki Belgiumból nem akar-e Olaszországba jönni három hétre, csak azért, hogy minden nap szállítsa a matracokat. Nem kaptak fizetést, de ingyen szállást és ellátást igen. Szóval két srác folyton ott mászkált körülöttünk a három hét alatt" - mesélte Holmes.


Cyclingweekly

Hozzászólások