ES Bringa - Egyetlen emberen múlt Bernal karrierje
Egyetlen emberen múlt Bernal karrierje
Fotó: Europress/AFP

Egyetlen emberen múlt Bernal karrierje

HosszabbitásHosszabbitás
2019/07/31 18:42

Hat éve, hogy a Tour de France újdonsült bajnoka letette a kerékpárt és úgy döntött, inkább a tanulmányaira összpontosít. Egyetlen embernek és egy véletlennek köszönhető, hogy végül nem maradt az egyetemen. Íme, a történet.

Van olyan, hogy egy kivételes személy, aki megváltoztatja az életed, mindössze néhány lépésre van tőled. Csak még nem tudsz róla.

Szinte napra pontosan hat éve, hogy Egan Bernal első napját töltötte az egyetemen, az Universidad de la Sabanán. Mi volt az álma? Az, hogy újságíró legyen, de nem a sportra szakosodott volna. A politika és a közgazdaságtan vonzották. 16 éves múlt ekkor, a bicikli is az övé volt. Csak éppen nem tudta, hogy az a tárgy jelenti az ő útját. Egyszerre akarta a sportot és a tanulást csinálni – ez lehetetlen küldetésnek bizonyult.

A tanulás miatt 44 kilométerre csökkent a napi edzésmennyisége: 22 kilométer Zipaquirában található házuktól a Chíaban székelő egyetemig és vissza. Semmi több. A sporteredményei ezt tükrözték is.

Első profi csapata, az Androni Giocattoli–Sidermec színeiben |Első profi csapata, az Androni Giocattoli–Sidermec színeiben | Fotó: Europress/AFP

Pár nappal azelőtt Nairo Quintana emlékezetes teljesítménnyel második lett a Tour-összetettben. A kerékpározás virágzott hazájában, és Bernalnak ebben az időben kellett a súlyos döntést meghoznia – a tanulás mellett. És maradt hobbi-kerékpárosnak, hogy interjúkat csinálhasson a kongresszusban – ez volt a nagy álma. Kapuscinski tanár úr és a kommunikációelmélet, a rettegett, de imádott Valderrama professzor és a nyelvtan mellett döntött.

Ezt mondta akkortájt Pablo Mazuerának, aki felfedezője és mentora volt:

„Pablo, most jövök az egyetemről, fürödni sem volt időm, és mégis majdnem buktam a félévemet. Azt mondták, megbocsátják a hiányzásaimat, ha nem fordul elő többet. Ezért abbahagyom a biciklizést.”

Bumm! Síri csend. Pablo Mazuera azt gondolta, csupán fellángolás volt egy heves vérmérsékletű fiataltól. Eltelt két hét és Egan nem ült kerékpárra. Akkor döbbent rá, hogy a fiú komolyan beszélt.

„Egan úgy érezte, hogy a családját kell előtérbe helyezni. Nagyon alázatos volt. Ha edzett, akkor az az egyetem rovására ment. Ha rendesen tanult, akkor pedig a sport látta kárát. Ez volt az ő nagy dilemmája.”

bernal_thomas-tour.jpg Fotó: Europress/AFP

Erről a választásról pedig Bernal így nyilatkozott később:

„Ekkor jött Pablo, és azt mondta, adjak neki egy évet és magamnak is, hogy megbizonyosodjak arról, a kerékpározás tényleg nem az én világom. Végül a következő mondattal győzött meg: ha ezután az egy év után is úgy döntesz, visszamész az egyetemre, kifizetem a további tanulmányaidat. Azt mondtam, rendben, 9 millió peso félévenként (átszámítva mintegy 800.000 forint – a szerk.). 16 éves vagyok, 17 évesen sem késő elkezdeni tanulni.”

A következő évben második lett a junior mountain bike világbajnokságon, emellett pánamerikai és kolumbiai bajnok lett. Nem volt kétség, Pablonak igaza volt.

„Rámutattam, milyen adottságai vannak, és hogy az ő teste a kerékpározásra lett teremtve. Azt is megkérdeztem tőle, mégis, mennyi újságírótanonc végez félévente? Rengeteg.”

Egy másik ösztönző módszer, amit Pablo alkalmazott, a pénz volt: az alapítványán keresztül elintézte, hogy a Specialized Colombia 300.000 pesos fizetést adjon neki (~26.500 forint). Nem volt sok, nem is kevés, de ezzel pont be tudott segíteni az otthoni költségekbe.

Egy másik személy, aki hatással volt rá, Laura Izquierdo, aki barátja és cinkosa volt az egyetemen, sokszor falazott neki vagy tartotta a hátát helyette. Emellett segített is neki, leginkább a vizuális kommunikációban, amire a legnagyobb szüksége volt Egannak.

bernal-tour3.jpg Fotó: Europress/AFP

„Egyszer fent voltunk, egyszer lent. Nagyon nehéz volt, mert a sportban és a tanulmányaiban is teljesítenie kellett. Sosem tudta egyszerre jól csinálni a kettőt. Amikor tudott, időt szakított rám és ő is segített. Aztán egyszer úgy döntött, abbahagyja. Sokszor elmentem hozzá Zipaquirába együtt tanulni, aztán ő visszavitt a biciklijével az állomásra. Amióta csak ismerem, nagyon egyszerű srác volt, ma is az és még mindig közel állunk egymáshoz. Az maradt, aki volt, mindazok ellenére, amiket elért.”

Ugyanaz, aki volt, semmit sem változott. Nem képzeli magát többnek annál, mint ami. A mának él. Most pedig élete legfontosabb napjait éli át: 22 évesen Kolumbia első Tour-győztese lett, az ország történelmének legnagyobb sportsikerét elérve ezzel.


Forrás: elespectador.com
Szöveg: Soós Péter


Hozzászólások